A Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ) új elnöke, Keszthelyi István szerint az elnökség nem hatalom, hanem bizalmi és szolgálati pozíció, amelyben a kéményjobbítók szakmai, gazdasági és képzési érdekeinek képviselete csak szélesebb szakmai együttműködéssel lehet sikeres. Programjának középpontjában a kéményseprőiparral való együttműködés, a társszakmákkal való tudatosabb kooperáció és a lakosság műszaki tudatosságának erősítése áll, beleértve a tartalékkémények erősen ajánlott alkalmazásának népszerűsítését. Keszthelyi Istvánnal beszélgettünk.
– Az interjúhoz előzetesen elküldött számunkra egy elemzést, egy koncepciótervezetet, amelyben célokról, feladatokról, munkamódszerről ír. A szöveg első bekezdésében azt hangsúlyozza, hogy az elnökség nem hatalmat, hanem bizalmat és felelősséget kapott. Mit jelent ez a gyakorlatban az új vezetőség számára?
– Az alapszabály egésze úgy tekint az elnökségre, mint egy szolgáló testületre, nem pedig egy zárt, „fentről irányító” fórumra. Ez azt jelenti, hogy minden döntésünknél abból indulunk ki, hogy a tagság céljait és érdekeit kell képviselnünk, méghozzá úgy, hogy közben a teljes gépészeti szakterületre és az építési szakma egészére is tekintettel vagyunk. A mi munkánk társadalmi munka, amely aktív időráfordítást is jelent azoknak, akik vállalják. Éppen ezért az egyéni ambíció helyett a felelősségteljes csapatjátékot, az egyeztetést és az átlátható munkát tekintjük mércének.
– Ön szerint a hazai épületgépészet elmúlt 15–20 évében sokszor hiányzott a szélesebb perspektíva, és emiatt az együttműködés helyenként ellehetetlenült. Miben látja ennek az okait?
– Az épületgépészeti szakma az elmúlt két évtizedben több ponton saját magának állított akadályokat azzal, hogy rövid távú, egyéni érdekek kerültek előtérbe. Ha egy szakmai közösség rövid távon gondolkodik, akkor a belső érdekellentétek felerősödnek, ahelyett hogy csapatjátékkal, egyeztetéssel és közös stratégiai gondolkodással tompítanánk ezeket.
Én azt látom, hogy a szakma nem azért gyengült meg bizonyos területeken, mert ne lett volna benne tudás, hanem mert ezt a tudást nem közösségi módon, hanem szétaprozódva, sokszor egymással szemben működtettük. Most az a cél, hogy a „partnerség” ne csak valamiféle szólam legyen, hanem az elnökség munkamegosztásában, a feladatok elosztásában és az ellenőrzésben is érvényesítsük. Hiszek abban, hogy egy-egy szakmai vita lényegesen nagyobb hatással bír akár vállalkozói, akár lakossági, akár politikai területen is.
– Az alapszabályból több pontot is kiemel: gazdasági érdekek felkarolása, képzés, üzleti tisztesség, lakossági tudatosság, nemzetközi kapcsolatok. Melyek lesznek a legfontosabb témák?
– A kiemelt pontok azt mutatják, hogy a KÉOSZ-nak nem elég pusztán szakmai érdekvédelmi szerepet betöltenie, hanem gazdasági és képzési értelemben is támasznak kell lennie a kéményipar számára. Kifejezetten fontos a tagok gazdasági és képzési érdekeinek felkarolása, illetve a szakmai képzés szervezésének és felügyeletétének rögzítése, ezeket szeretnénk tudatosabban, strukturáltabban megvalósítani.
Ugyanilyen hangsúlyt kap az üzleti, szolgáltatói tisztesség érvényesítése a tagok és alkalmazottaik körében, valamint a lakosság műszaki, élet- és környezetvédelmi tudatosságának fejlesztése. Ezek olyan területek, ahol konkrét képzési programokkal, kommunikációs kampányokkal és etikai normák következetes képviseletével fogunk dolgozni. Egy korábbi módszer alkalmazása, a „felelősségi mátrix” „leporolása” is talán segíthetne az érintett szakmák közötti együttműködésében és felelősségvállalás fejlesztésében.
– Önnek az a véleménye, hogy „az alapítás óta tévesen kommunikált szembenállást a kéményseprőiparral meg kell szüntetni”. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Úgy látom, hogy az a fajta „szembenállás”, amely a kezdeti időszakban kommunikációs szinten kialakult a kéményseprőiparral, ma már nem tartható, és nem is szolgálja sem a biztonságot, sem a szakma fejlődését. Egy erős, professzionális kéményseprés a mi érdekünk is, mert közvetlenül hozzájárul mind a biztonság, mind az alkotói hatékonyság növekedéséhez.
Ezért javaslom, hogy a KÉOSZ „segítő jobbot” nyújtson a kéményseprő szakmának több területen: a kötelező kéményseprés visszaállításának támogatásában a teljes kommunális szegmensben, a sormunka ellenőrzések és a szolgáltatások egyértelmű megkülönböztetésében, illetve a teljes, a készüléktartozékokat is tartalmazó kéménykataszter nyilvántartásában. Emellett segítenünk kell a kéményseprők anyagi megbecsülésének növelését, a jogkövetéshez szükséges szakmai ismeretek átadását, valamint a megfelelő szintű szakmai hatósági felügyelet helyreállítását, hiszen ennek tartós hiánya vezetett a jelenlegi állapotokhoz.
– Az előterjesztésben külön pontban említi a társszakmákat és a nemzetközi kapcsolatokat. Milyen irányba szeretné elmozdítani a KÉOSZ-t ezen a téren?
– Fontosnak tartjuk a kéményjobbítók országos képviseletét szakmai ipartestületekben, szövetségekben és kapcsolódó szervezetekben, valamint az európai rokon szervezetekkel való párbeszédben. Eddig ezek a lehetőségek inkább eseti jelleggel voltak kihasználva, most célzott, rendszeres nemzetközi kapcsolatfejlesztésben gondolkodunk. Elsősorban a német és a brit kapcsolatokat „porolnánk le”, mert szakmailag mértékadók és nyelvi nehézséget sem okoz.
A legjobb gyakorlatok és technológiák megismerése, hazai ismertetése és bevezetésének támogatása csak úgy lehetséges, ha aktív részesei vagyunk a nemzetközi szakmai vérkeringésnek. Ugyanakkor itthon az építészekkel, az épületgépészeti, gázipari, cserépkályhás és légtechnikai szövetségekkel is erősíteni kell az együttműködést, mert a kémény nem önmagában létező elem, hanem komplex épületgépészeti és gépészeti rendszer része. Többek között ezért is voltunk társalapítói a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórumnak is.
– Többször említi az online és jelenléti kommunikációt, valamint a lakosság tudatosságát. Milyen konkrét lépéseket tervez ezen a területen?
– Úgy gondolom, hogy a KÉOSZ-nak egyszerre kell szakmai és egyfajta közéleti szervezetként működnie, amikor a lakosság tájékoztatásáról van szó. Online és jelenléti eszközökkel intenzív tájékoztatást tervezünk a társszakmák, az építészek és a laikus lakosság irányába, különösen a biztonságos égéstermék-elvezetés, a megfelelő kéményhasználat és a karbantartás témájában.
Ezen belül kiemelten szeretnénk népszerűsíteni a biztonságos égéstermék-elvezető, vagyis a tartalék kémény és a tartalék berendezés alkalmazását, amelyet a gyakorlatban „kvázi kötelező” megoldásként tartanék kívánatosnak. Ez nem pusztán műszaki kérdés, hanem biztonsági és ellátásbiztonsági szempont is, amelyről közérthetően, példákon keresztül kell kommunikálnunk a lakosság felé.
Az egyesület honlapja itt érhető el: KÉOSZ
