2023. december 29-én több energetikai tárgyú jogszabály is módosult, amelyek alapvetően érintik a többlakásos központi fűtéses, valamint a távfűtött épületeket. Az Európai Unió 2012/27/EU számú irányelve (EED), és annak 2018/2002 számú módosítása az EU tagállamainak távfűtött és központi fűtéses lakásaiban 2017 óta kötelezően előírja a hiteles fűtési hőfogyasztásmérők vagy költségmegosztók alkalmazását. Az irányelv arról is rendelkezik, hogy 2027. január 1-től csak távolról leolvasható fogyasztásmérők és/vagy költségmegosztók alkalmazhatók. Az EED előírásait a tagállamoknak is kötelező volt átültetni saját jogrendszerükbe, melynek eredményeként módosultak a magyarországi jogszabályok is.
A magyarországi jogszabályok
Központi hőtermeléssel rendelkező épületek
A központi hőtermeléssel rendelkező épületek esetében a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló 676/2023. (XII. 29.) kormányrendelet jelenti a jogszabályi hátteret. E rendelet hatálya kiterjed valamennyi „legalább két lakással vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséggel rendelkező épület alkotórészét képező minden olyan központi hőellátó rendszerre, amelyből az épületnek vagy azzal együtt más épületnek a hőellátása távhővezeték nélkül történik”.
A többlakásos központi fűtéses épületek esetében előírt kötelezettségek a kormrendelet 4. § értelmében, összefoglalva:
– Az alegységekben (lakások, irodák stb.) a fűtés (illetve ha van: hűtés) és központi melegvíz-termelés esetén a meleg víz elszámolása érdekében egyedi fogyasztásmérő készülékeket kell felszerel(tet)ni – 4. § (1) bekezdés.
– Ha hőmennyiségmérők nem beépíthetők a csővezeték-hálózat kialakítása miatt, akkor fűtési költségmegosztókat kell felszerel(tet)ni.
– Távolról leolvasható mérőeszközöket kell alkalmazni.
– Csak akkor nem kell ilyeneket felszerel(tet)ni, ha ezek felszerelése és alkalmazása műszakilag nem megvalósítható, vagy a hőfogyasztás épületrészenkénti mérése a költséghatékonysági vizsgálat alapján nem költséghatékony (pl. aránytalanul nagy kiegészítő beruházást igényelne, vagy veszélyeztetné mások ellátásbiztonságát stb.) – 4. § (5) bekezdés).
– A pozitív eredményű műszaki megvalósíthatósági és költséghatékonysági vizsgálat elvégzése után egy éven belül kell gondoskodni a megfelelő készülékek felszereléséről és alkalmazásáról – 4. § (6) bekezdés.
További fontos és sokakat érintő jogszabályi kötelezettség a meglévő mérőrendszerek korszerűsítésére vonatkozó előírás, melynek értelmében a szabályozások hatálybalépését megelőzően felszerelt és távolról nem leolvasható fogyasztásmérőket és költségmegosztókat legkésőbb 2027. január 1-jéig távolról leolvashatóvá kell tenni, vagy távolról leolvasható készülékekre kell cserélni.
Távfűtött épületek
A távfűtött épületek esetében a 2005. évi XVIII. törvényt (távhőszolgáltatási törvény), valamint annak végrehajtási rendeletét, a 157/2005. (VIII. 15.) kormányrendeletet módosították a 2023. évi XCIX. törvénnyel és a 677/2023 (XII. 29.) számú kormányrendelettel. Ezek a jogszabályok alapvetően valamennyi távhővezetékkel ellátott épületre vonatkoznak, és a központi hőtermeléssel rendelkező épületeknél leírtakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaznak a mérés szerinti elszámolás korszerű eszközökkel és technológiákkal történő megvalósítására vonatkozóan.
Mentességek és határidők
A jogszabályok gyakorlatilag egy esetben adnak mentességet ezen kötelezettség alól, ha a rendszer kialakításából adódóan a felhasználási helyeken a fűtés (és/vagy hűtés) egyedi szabályozhatósága nem biztosított, azaz ahol a felhasználó, ha akar sem tud beavatkozni a hőleadók működésébe, azaz nem tud érdemben ráhatni a hőfelhasználás mértékére (ilyen pl. a függőleges elosztású, átkötőszakasz nélküli „átfolyós” egycsöves fűtési rendszer, ahol nem lehet lezárni/fojtani egyik hőleadót sem).
Ahol mérőeszközöket építenek be, ott csak hitelesített (pl. MID-jelölésű), az előírt technológiai képességgel rendelkező mérők alkalmazhatók.
Új épületek esetében pedig az épületrészenkénti (lakásonkénti) hiteles, távkiolvasható fűtési (és/vagy hűtési) hőfogyasztásmérők és távkiolvasható HMV-mérők alkalmazása kötelező.
Határidők vonatkozásában is egyértelmű a rendelkezés: pozitív eredményű megvalósíthatósági vizsgálat elkészültét követően egy éven belül, de legkésőbb 2027. január 1-ig gondoskodnia kell a távleolvasható hőmennyiségmérők/fűtési költségmegosztók és melegvíz-mérők felszereléséről és alkalmazásáról. Új építéseknél pedig eleve már csak ilyen rendszerek telepíthetők mostantól.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Azt, hogy mostantól mindig rendszerben kell gondolkodni. Nem csupán a megfelelő fűtési/hűtési hőmennyiségmérőt, költségmegosztót vagy éppen a vízmérő típusát kell kiválasztani, hanem el kell dönteni az alkalmazott kiolvasási technológiát is, és biztosítani kell a mérők közti adatkapcsolatot, valamint a kiolvasáshoz szükséges központi eszközöket is.
Vezetékes hálózat
Egy mérő-kiolvasó hálózat alapvetően lehet vezetékes (fizikailag kiépített, kábeles adatkapcsolat, pl. MBus-vezetékhálózat), avagy rádiós hálózat. A vezetékes biztosítja mindig a legbiztosabb, legstabilabb adatkapcsolatot az eszközök és a kiolvasóközpont között, azonban kábelezési munkát igényel (anyag+munkadíj), és pl. lakott épület esetében sokszor csak nagyon nehezen kivitelezhető (a lakók zavarásával, zajjal és kosszal jár, a kiépített kábelhálózatot esztétikusan kell elhelyezni, a kábelcsatornákat minél kevésbé látható módon vezetni stb.).
A vezetékes hálózatnál alkalmazott technológia
Vezetékes kiolvasásnál az általában alkalmazott technológia az MBus (Metering BUS) alkalmazása, melynél egy kéteres, csavart érpárú kommunikációs kábelhálózatot kell kiépíteni a mérőeszközök és a kiolvasóközpont között. Vízmérőknél még sokszor előfordul az úgynevezett impulzusos adattovábbítás, mivel itt csak az átáramlott vízmennyiség értékeit kell továbbítani, azt meg lehet tenni impulzusjeleken keresztül, amikor pl. 10 liter átáramlott vízmennyiségnél történik 1 impulzus továbbítása. Fontos megjegyezni, hogy az impulzusos kommunikáció egyirányú kommunikáció, tehát nem látható, ha pl. egy eszköz meghibásodik, ezért javasolt inkább a fejlett, kétirányú, pl. MBus kommunikációs vízmérőket alkalmazni vízfogyasztás mérésénél is. Vezetékes mérési adatgyűjtés természetesen történhet más, pl. ipari protokollok használatával is (pl. Modbus vagy Bacnet), de ez jellemzően csak ipari környezetben vagy fejlett épületfelügyeleti rendszer megléte esetén praktikus, lakossági alkalmazásoknál nem jellemző. Lakossági felhasználásra (pl. társasházakhoz vagy irodaházakhoz) szánt mérőeszközök jellemzően vezetékes MBus-kommunikációt kínálnak (pl. WSN515-BE), a magasabb szintű közületi és ipari felhasználásra kialakított mérők (pl. UH50…) pedig jellemzően modulárisan bővíthetők kommunikációs modulokkal, mely lehet MBus, Modbus, Bacnet vagy rádiós modul egyaránt.
Rádiós hálózat
A másik lehetőség a hálózatépítés rádiós mérőeszközök alkalmazásával, hiszen ilyenkor nem szükséges fizikai hálózatot felépíteni a mérőeszközök között, hiszen az adatátvitel rádióhullámokon keresztül történik. Ez egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb telepítést tesz lehetővé, viszont maguk a mérőeszközök ilyenkor kicsit drágábbak lesznek, hiszen nagyobb kapacitású elemet igényelnek, és tartalmazniuk kell a rádiós jeladót is. Ezzel együtt is általában rendszerszinten ezen mérőtípusok alkalmazása adja a legolcsóbb rendszerkialakítás lehetőségét.
A rádiós hálózatnál alkalmazott protokoll
Rádiós mérőeszközöknél a jellemzően alkalmazott protokoll a Wireless MBus OMS (Open Metering System pl. WSN515-FE). Ennek lényege, hogy a rádiós mérőeszközök olyan szabványos rádiós adatátviteli protokollt alkalmaznak, mely általánosságban elterjedt, és gyártóktól független platformon valósul meg. Ez elviekben megadná az átjárhatóságot a különböző gyártók mérői között (pl. „A” gyártó vízmérője és „B” gyártó hőmennyiségmérője egyféle rádiós kommunikáció alatt), azonban egyrészt a törvény is előírja, hogy egy épületen belül csak azonos távleolvasási rendszert szabad használni, másrészt a gyártók minden esetben csak a saját mérőeszközeikből és kiolvasóközpontjaikból épített hálózatokat tesztelik le, erre is vállalnak jellemzően rendszergaranciát, így minden esetben célszerű az egy gyártótól történő, egységes rendszermegoldás alkalmazása rádiós rendszerek esetében is.
Fontos tehát, hogy olyan gyártó termékeit és rendszerelemeit alkalmazzuk, amely biztosítani tudja valamennyi mérőeszköztípust és a kiolvasáshoz szükséges adatgyűjtő központokat is egyben.
Vezetékes kiolvasóközpontok
Vezetékes kiolvasóközpontok között van kis rendszerre optimalizált és egyszerű változat (pl. WTV531…), ami 60 vezetékes MBus-eszközt képes kezelni (elég egy közepes méretű társasházhoz), és amelyről az adatokat egy rácsatlakoztatott laptoppal lehet kinyerni, mivel önálló megjelenítő és kezelő felülete nincs, viszont kitűnő ár-érték arányú megoldást kínál. Nagyobb rendszer esetében alkalmazható egy nagyobb készülék (pl. WTX631…), ami már 500 vezetékes MBus-eszközt képes kezelni, hasonló hozzáférés mellett. Ha pedig valóban korszerű, kényelmes és fejlett mérésiadat-gyűjtő központot szeretnénk, akkor ma már elérhetők webszerverrel egybeépített kiolvasóközpontok (pl. WTV776…), melyek a rákapcsolt mérőeszközök mérési adatainak összegyűjtésén kívül képesek azokat önállóan megjeleníteni, is – kijelzőjüknek és kezelőfelületüknek köszönhetően –, sőt egy vezetékes internetkapcsolatot rákötve a teljes adatmennyiség bárhonnan távolról elérhetővé válik, így a kiolvasáshoz nem szükséges fizikailag megközelíteni az adott eszközt vagy épületet. Sőt mi több, az adattovábbítás ma már nagymértékben automatizálható is, egy fejlett IoT-webszerver a felhasználói beállítások szerint képes a rendszeresen (pl. minden hó végén) kiolvasott energiafogyasztási adatokat elküldeni egy beállított e-mail-címre, feltölteni azokat egy megadott FTP-szerverre, vagy bármi egyéb módon továbbítani azokat a kért helyekre a megkívánt gyakorisággal és részletességgel. Ha pedig a lakók maguk is szeretnék nyomon követni az energiafogyasztásuk alakulását, akkor személyre szabott fiókokat is létrehozhatnak, ahol mindenki folyamatosan nyomon tudja követni saját mérőeszközei állását.
Rádiós adatgyűjtés
Amennyiben rádiós mérőeszközök végzik az energiafogyasztás mérését, azok adatai ugyancsak egyszerűen összegyűjthetők és kezelhetők. Léteznek ún. walk-by („sétálós”) rendszerek, amikor egy mobiltelefon méretű mobil kiolvasóeszközzel kell csak végigsétálni az adott épület közelében, és az eszköz képes összegyűjteni valamennyi rádiós fogyasztásmérő minden beállított adatát a rádióhullámokon keresztül. A mobileszközről aztán az adatok továbbíthatók egy laptopra, onnan pedig szabadon bárhová.
Azonban ha valaki nem szeretne a rádiós eszközökkel felszerelt épülethez kiszállni, akkor kiépíthető ún. AMR-adatgyűjtős hálózat, amikor is a mérők rádiós jeleit egy vagy több telepített adatgyűjtő központ gyűjti össze az épületen belül, és ebbe bekötve, egy LAN-kábel segítségével lehet az interneten keresztül elérni a teljes rádiós rendszer valamennyi mérőeszközének mérési adatait, a világ bármely pontjáról.
Összegzés
Összességében kijelenthető, hogy számos technológiai lehetőség áll rendelkezésre, hogy mindenki megtalálhassa a saját igényeihez és adottságaihoz leginkább optimális műszaki megoldást az új energiafogyasztás-mérési törvények előírásainak való megfeleléshez, és kiépítsen egy megbízható, jól működő és kényelmesen használható rendszert, ami minden kapcsolódó elvárást kielégít.
Várföldi Róbert
Siemens Zrt. Smart Infrastructure – Buildings üzletág
Fotóillusztráció: Canva
