Az első részben javasoltam, hogy a saját felelősségünk alá tartozó, a vízmérőtől a csapolóig tartó szakaszt vegyük górcső alá. Az ivóvízhálózatokhoz alkalmas termékek szűrését az előző cikkben megadott honlapon mindenki önállóan elvégezheti. Az épületek fertőzéskockázati besorolásán kívül a létesítmények speciális követelményeinek áttekintéséről is bővebb információt nyújtottam. A baktériumok megtelepedéséhez ideális vízhőmérséklet, valamint a számuk redukálásának és szaporodásuk megakadályozásának több jelenleg ismert módszere is az első rész témája volt. Ebben a részben viszont a gyakorlati tanácsok, ötletek, megoldások játsszák a főszerepet.
Hogyan oldjuk meg, hogy a hideg víz valóban hideg maradjon?
Az egyik gyakorlati tanács erre, hogy a hidegvíz-vezetéket a meleg víz, cirkuláció, fűtés vezetékeitől elkülönítve érdemes vezetni (1., 2. kép). Bármilyen minőségű szigetelést is alkalmazunk, az nem tudja a meleg víztől vagy a fűtési rendszerből érkező hőátadást a hideg víz rendszere felé megakadályozni, csak késleltetni. Célszerű a hidegvíz-vezetéket másik aknában vagy elkülönítve vezetni, amire itthon is láttunk jó példát a BudaPart építkezésén.
Egy másik gyakorlati tanács a hosszú hidegvíz-szakaszok elkerülésére, az átöblítési/ felmelegedési problémák, valamint annak megelőzésére, hogy a víz hosszabb ideig tartózkodjon a rendszerben.
A harmadik gyakorlati tanács, hogy a gyakori használatú fogyasztási helyet a hideg vízcső végére helyezzük el, U alakú dupla fali koronggal, ami biztosítja az átfolyást. Ezzel a módszerrel a gyakori, komoly mennyiségű vízcsere a teljes vízvezetékrendszerben biztosított (3. kép).
A negyedik tanács pedig, hogy mivel gyakorlati veszélye van annak, hogy például termikus fertőtlenítésnél U alakú dupla fali koronggal, átfolyással, a meleg cirkulációból a csapon keresztül a hőt átvezetjük a hidegvíz-rendszerbe, így ajánljuk, hogy hozzanak létre rövid, nem keringtetett csatlakozószakaszt a melegvíz-csőben a csap előtt (4. kép).
A víznek folynia kell, ha nem mozog, pang, „megromlik”, és potenciálisan kórokozó baktériumok táptalaja lesz
Ahogy a hidegvíz-vezetéknél említettem, a víznek ott hidegnek kell maradnia, amire néhány gyakorlati tanáccsal is szolgáltam. Amennyiben viszont a víz áll, stagnál, nincs vízcsere, a rendszer célzott „átmosása” nem történik meg, felmelegszik (30-45 °C), és a benne lévő anyagoknak jut idejük a vándorlásra. Ez tápanyag-koncentrációhoz vezet, ami kedvez a mikroorganizmusok, baktériumok elszaporodásának (5. kép). Minden vízhálózatban vannak kevésbé használt szakaszok, stagnáló részek, ami nagy problémát okoz a teljes rendszer „visszafertőzésében”. Például egy nagy kockázatú kórház esetében ezeket a szakaszokat is kezelni kell, 72 óránként teljes vízcsere szükséges a baktériumok elszaporodásának megakadályozására. Ezt manuális öblítéssel, átmosással, öblítési jegyzőkönyvben dokumentálva megtehetik a kórház dolgozói is, vagy intelligens automatikus elektronikus csapokat telepítve is el lehet érni, amelyek a dokumentálást is elvégzik a dolgozó helyett.
Okoscsapok a tökéletesen higiénikus ivóvízért
Az intelligens automatikus csapok tökéletes megoldást jelentenek egy kiemelt kockázatú épületen belül, ahol a vízvételi helyeket eltérő módon használják. A csapok tudják, hogy az adott helyen mennyi vizet és mikor engedtek ki, ennek megfelelően a beállított mennyiséggel automatikusan öblítik a rendszert. Sokan érvelnek úgy, hogy most is léteznek a rendszerben öblítési pontjaik, de ezek a gerincvezetékeken vannak, így az ágvezetékeket, csapokat nem mossák át időszakosan, pedig számunkra a higiénikus vízre nem a csőben, hanem a csapoló végén van szükség. Az okoscsapokkal az öblítési pontok kialakítása megtakarítható. Ha ezek a csapok azt érzékelik, hogy a beállított időszakban nem használták őket, akkor a beállított mennyiséggel elvégzik a csőszakasz vízcseréjét. Amennyiben a beállított mennyiségnél kevesebb vizet engedtünk ki az adott időszak alatt, a maradék mennyiséget öblítik, míg rendszeres használat esetén zárva maradnak, nincs szabad öblítés (6. kép).
Van olyan osztrák gyártó, akinek a csapjaiban egy cserélhető rézcső van, ami egészen a perlátorig vezeti a vizet. Itt nincs meg a veszélye annak, mint más gyártmányoknál, hogy a csaptest belső, érdes öntvény nyakrészén a 40 °C-os vízben jelentős baktériumtelep jön létre a biofilmben (7., 8. kép).
A higiéniát elsőrendű kérdésként kezelő csaptelepeknél a szűrőket a csaptesten kívül, a bekötőcsőnél, a sarokszelepek tömítésénél helyezik el. Itt könnyen tisztíthatók, és a csaptestben nem hoznak létre baktériumtelepet. A csaptest belsejében elhelyezett mágnesszelepbe épített szűrő higiéniai veszélyeket rejt (9., 10., 11. kép).
Mielőtt az az ellenérv merülne fel, hogy jelenleg néhány kórházunkban még az egyszerű, normál csaptelepeknek is lába kél, mindenkit megnyugtatunk: az osztrák autópályák melletti pihenőkben több mint két éve működnek ilyen gyártmányú csapok, átlag napi 798 használatot regisztrálva. Vandálbiztosak, és még az itt átutazó számtalan autósnak sem sikerült magukkal vinniük.
Gyakorlati tanácsok a kivitelezésnél
A nagykereskedő telephelyén való tárolás vagy a szállítás során felmerülhetnek kérdések az ivóvízhálózatban alkalmazott termékekkel kapcsolatban. A csővégek például le vannak-e zárva (dugózva), avagy a rovarok, rágcsálok egyszerűen bejutottak (12., 13. kép).
Ez a rendszer feltöltését követően máris mikrobiológiai terhelést okoz. A szállítás során például ezen termékekbe útszóró só juthat, ami fémcsöveknél későbbi korróziós károkhoz vezethet. A szerelés során fokozottan ügyelni kell a személyi higiéniára (pl. munkavédelmi kesztyű használata) és a szerszámok tisztaságára. A gyártó által előírt nyomáspróbát követően az üzembe helyezés során ivóvízzel öblítsük át az adott rendszert az NNGYK-engedélyben rögzített módon. Ezt az engedélyhez csatolt fertőtlenítési irányelvek és használati útmutató alapján végezzük. Lehetőség szerint a hidegvíz-rendszert is 55-60 °C-ra felmelegített ivóvízzel mossuk át. Az ivóvízrendszer feltöltése után 72 óránként biztosítani kell a teljes vízcserét. Az üzembe helyezést jegyzőkönyvvel dokumentáljuk, készítsünk öblítési tervet, hozzunk létre öblítési jegyzőkönyvet. Ezen dokumentumokat csatoljuk az átadási jegyzőkönyvhöz, amivel az épület ivóvízrendszerét átadjuk az üzemeltetőnek.
Gyakorlati tanácsok üzemeltetőknek a baktériumképződés elkerüléséről
A kerti csőszakaszokból, tűzoltásra használt szakaszokból származó problémákat ezen rendszerek leválasztásával előzhetjük meg. A vakágak, zsákvezeték-szakaszok, kihasználatlan csapolási pontok jelentős kockázatot hordoznak. Nagyon veszélyes a használt komponensek beépítése a rendszerbe és a mosogatókendők csaptelepen való tárolása is (14. kép). A csaptelepek szűrőit, perlátorait folyamatosan tisztítani, időszakonként cserélni szükséges (15. kép). Itt telepednek meg ugyanis legkönnyebben a baktériumok, és innen visszaszennyeződhet az egész vízrendszer. A ki nem cserélt szűrők hasonló veszélyt jelentenek a rendszerre.
Sokan felvethetik, hogy mi értelme ezekről a témákról beszélni, hiszen kórházaink egy részében sokkal súlyosabb műszaki problémák jelentkeznek napi szinten. Azt azonban senki nem vitathatja, hogy az egészségügyi intézmények egy másik részére ugyanakkor jelentős összegeket költenek a felújításuk, bővítésük kapcsán, és ezekben az esetekben érdemes lenne az itt leírtakat is figyelembe venni. A régi, még felújítás előtt álló kórházaknál is igyekeztünk gyakorlati tanácsokkal segíteni az üzemeltetést. Természetesen ezek az információk más közintézményeknél, társasházaknál is alkalmazhatók.
Forrás: Ke Kelit
Kiemelt kép: Canva
