A címben feltett kérdés körül évek óta állandó szakmai vita és téves információ kering annak ellenére, hogy a jogszabályi előírások teljesen egyértelműek.
Hibás szemlélet, és a közösségi kéményrendszereknél figyelembe veendő szempontok
Ahogy a világban más vonatkozásban is, sajnos itt is fordítva ülünk a lovon.
Ahelyett, hogy a szakemberek a valódi érték előállítására, az ügyfél legjobb kiszolgálására törekednének, és a SZOLGÁLATÉRT CSERÉBE kapnák a jogos kompenzációt, ezen a területen is az ügyfél tájékozatlanságának kihasználása, a minimális befektetéssel szerezhető maximális haszon, és a felelősség áthárítására való törekvés a fő mozgatórugó.
Le kell szögezni, hogy az LAS rendszerek zártak, a rájuk kapcsolt tüzelőberendezésekkel együtt, ahol az égéstermék-elvezetés ventilátoros rásegítésű, így szinte lehetetlen élet-, vagy vagyonbiztonságot veszélyezetető helyzetet teremteni. A legnagyobb kockázat valójában az, hogy rossz rendszer esetén nem működik egy-egy kazán megbízhatóan, vagy esetleg kondenzvíz kerül egy kazánba, falazatba.
Természetes, hogy egy közösségi kéményrendszernek úgy kell működnie, hogy senkinek ne keletkezzen bizonytalansága, és anyagi kára. Ehhez azonban 4 rendkívül egyszerű szempontnak kell pusztán megfelelni:
- A gyűjtő szakasz túlnyomás nélkül (gravitációsan) működjön, így a készülékeknek gyakorlatilag nincs nyomások szempontjából egymásra hatása. (Véletlenszerű szélhatás minden rendszernél felléphet.)
- A kémény anyaga legyen a kondenzátummal szemben ellenálló. (Ez minden hazánkban beépített gyártmánynál eleve adott.)
- A kondenzátum ne folyjék be idegen kazánba. Ezt a lejtési irányokkal, eleve meglévő vízorrokkal, tokokkal, átmérő-különbségekkel egyszerűen tudjuk biztosítani, sőt legtöbbször ez is eleve kialakított.
- A kondenzátum a kéményből csak a csatornahálózat felé folyjék. Ehhez nyilván szükséges a kémény folytonossága, egysége, de elsősorban a kondenzkivezetés bekötésének megléte a kérdés. Az hazai rendszerek 30%-nál ez is eleve kialakított, további 65%-nál olcsó, egyszerű beavatkozást igényel és csak 5%-nál okoz kis fejtörést.
Ennek ellenére óriási propaganda okoz a hazai lakosságnak éves szinten milliárdos felesleges többletköltséget. Ehhez érdemes figyelembe venni, hogy a világ jelenlegi manipulált és kiszámíthatatlan szabályzásai miatt akár pár év múlva a gázkazánok léte is kérdésessé válhat, miközben egy ködhintés miatt felvett társasházi hitelt a lakók akár 20 évig is fizetni fogják.
A piacon egymással versengő, a kívánt célt elérni javasolt megoldások két csoportra oszthatóak.
Az egyik csoportban az égéstermék-elvezetők kiegészítésére, átalakítására irányuló technológiák vannak, amelyek legtöbbször önellentmondásban vannak még saját magukkal is. Megfelelő tervezés és kivitelezés mellett persze mindegyik működik, de hogy mit, milyen feltételekkel „vesznek át” hivatalosan a szakszolgáltatók, azt sokszor nem lehet megjósolni.
Ezek közé tartoznak:
- Gyártói technológián alapuló kisebb javítások
- Visszacsapó-szelepekkel rendelkező rozsdamentes bélelések
- Központi ventilátoros elszívás kialakítása
- Műanyag bélelések
- Egyedi rendszerré történő átalakítások
A másik csoportba azok a készülékmegoldások tartoznak, amelyekben ügyes konstrukciókkal turbósnak nevezünk különböző vegyes konstrukciókat.
- Létezik olyan kondenzációs kazán, amelynél valóban kevés kondenzátum keletkezik, de a másodlagos hőcserélőben kondenzációs hőmérséklet közeléig hűtjük az égésterméket
- Nemrég megjelent a piacon olyan valóban turbós kazán is, amelynél egy kis kiegészítő hőszivattyúval biztosítják az előírt hatásfok elérését.
Ezek a megoldások mind nagyszerűek, azonban valójában egy árnyékot kívánunk velük elkerülni. Az árnyék a turbós és kondenzációs kazánok egy rendszeren való egyidejű üzemeltetése veszélyeinek víziója.
Ezek a veszélyek pedig nem valósak, ezért ellenük nincs értelme ilyen mértékben beruházni.
Érdemes egy kis kitekintést tenni a vonatkozó jogszabályok áttekintésére is.
Vonatkozó jogszabályi előírások
Gyűjtőkémények esetében egy készülékcsere mindenképpen gáztervi kötelezettséget von maga után. A készülékcsere általában nem követeli meg sem a gázhálózat módosítását, sem a gázmérő áthelyezését, módosítását. Így ebben az esetben a gáztervező kell vállalja a teljes felelőséget a cserék műszaki biztonsági megfelelőségéért, valamint a kivitelezést követően a tervezőnek kell a gázhálózatot műszaki-, biztonsági szempontból ellenőríznie, üzembe helyeznie. Erre azért van szükség, hogy a közös rendszer minden csatlakozó készülékére legyen mérnöki ellenőrzés a csere utáni konkrét állapotra vonatkozóan.
A folyamatnak része a gázkazán üzembehelyezése, ahol az erre jogosított üzembehelyező a kazángyártó nevében a helyszínen készre szerelt kazánt ellenőrzi, műszeresen beállítja, és a CE jelnek megfelelő állapotban átadja a kazánt üzemeltetésre.
A vonatkozó 3/2020. (I. 13.) ITM rendelet 1. melléklete konkrétan erre a pontra vonatkozóan így fogalmaz:
„26.13.2. A C4, C8 típusú gázfogyasztó készülékekhez kapcsolódó égéstermék-elvezető azon szakaszában, amelyben több gázfogyasztó készülék égésterméke áramlik, túlnyomás kialakulása csak akkor tervezhető, ha a gázfogyasztó készülék gyártói dokumentációja ezt kifejezetten megengedi. Az égéstermék-elvezetőben a hő- és áramlástani méretezés szerint lehetséges legnagyobb túlnyomás értéke nem lehet nagyobb, mint az égéstermék-elvezető minősítése szerint megengedett legnagyobb nyomás. Ugyanezt a követelményt kell alkalmazni a gyűjtő rendszerű égéstermék-elvezetőhöz csatlakozó C6 típusú gázfogyasztó készülék telepítése esetén is.”
A hatályos szakági műszaki előírás, az SZME-G 2022.12.18. 26.4. pontja ezt részletesebben fejti ki.
„4. A C4, C8 típusú gázfogyasztó készülékekhez kapcsolódó égéstermék-elvezető azon szakaszában, amelyben több gázfogyasztó készülék égésterméke áramlik, túlnyomás kialakulása csak akkor tervezhető, ha a gázfogyasztó készülék gyártói dokumentációja ezt kifejezetten megengedi. A gázfogyasztó készülékre a készülékhez mellékelt dokumentációban megadott, megengedett túlnyomást a gázfogyasztó készülék égéstermék kilépésre kialakított kivezetésénél uralkodó és a gázfogyasztó készülék levegő bevezetésre kialakított nyílásánál uralkodó nyomások közötti különbségként kell értelmezni. Az égéstermék-elvezetőben a hő- és áramlástechnikai méretezés szerint lehetséges legnagyobb túlnyomás értéke nem lehet nagyobb, mint az égéstermék-elvezető minősítése szerint megengedett legnagyobb nyomás. Ugyanezt a követelményt kell alkalmazni a gyűjtő rendszerű égéstermék-elvezetőhöz csatlakozó C6 típusú gázfogyasztó készülék telepítése esetén is. Az égéstermék-elvezetőben megengedhető túlnyomást az az abban kialakuló nyomás és az égéstermék-elvezetővel szomszédos helyiségek légterének nyomása közötti különbségként, illetve az égéstermék-elvezetőben uralkodó nyomás és a külső légtér nyomása közötti különbségként kell értelmezni. Abban az esetben, ha a C4 vagy C8 típusú gázfogyasztó készülék az égéstermék-elvezetőhöz nem a felállítási helyiség falánál csatlakozik, azt a kiviteli tervnek tartalmazni kell. [Ad 26.13.2.]”
A konkrét esetre vonatkozóan a szakági műszaki előírás ábrával is definiálja a telepítési környezetet.
C43 típusú gázfogyasztókészülék
„A tűztér előtti ventilátorral ellátott C43 típusú gázfogyasztó készüléket a 31. a) vagy a 31. b) ábrák alsó ábrarésze, vagy a 31. c), 31. d) ábrák jobb oldali ábrarészei szerinti sémák szerinti sémák egyikének megfelelő elrendezésben kell telepíteni.”
1. ábra: Az SZME-G-ből átvett ábra
Az ábrák értelmezéséhez az előírás az alábbi magyarázatot fűzi:
„1.1. A telepített gázfogyasztó készülék
– tervköteles létesítés esetén feleljen meg a kiviteli tervben, gázfogyasztó készülék egyszerűsített eljárásban történő cseréje esetén a szerelési nyilatkozaton és a bejelentő lapon megadott típusnak,
– legyen azonosítható az EU-típusvizsgálati tanúsítványával és az EU Megfelelőségi Nyilatkozatával.
1.2. A CEN/TR 1749-ben, az MSZ EN 1749 (EN 1749) szabványban közölt típusleírások és szemléltető ábrák kizárólag a gázfogyasztó készülékek típusainak azonosítására alkalmasak. A műszaki előírásban közölt ábrák szemléltető példák az MSZ EN 1749:2020 szabványban közölt típusra való hivatkozással forgalomba hozott gázfogyasztó készülékek telepítési környezetbe helyezésére. A lehetséges telepítési sémák nagy száma kizárja, hogy valamennyi lehetséges elrendezési sémához ábra tartozzon, amely nem ellentétes az adott gázfogyasztó készülék típus MSZ EN 1749 (EN 1749) szabványban közölt leírásával.
a) Abban az esetben, ha az ábrán azonos, közös (gyűjtő, vagy központi) rendszerű égéstermék-elvezetőhöz csatlakoztatva szerepel a második indexe szerinti 1-es és/vagy 2-es és/vagy a 3-as típusú gázfogyasztó készülék, akkor abból az ábra alapján nem következik, hogy csak a második indexében eltérő típusú gázfogyasztó készülékeknek az ilyen ábrák szerinti vegyes telepítése megengedett.
b) Közös, vagy gyűjtő rendszerű égéstermék-elvezetőhöz csatlakozó, első indexében azonos és a második indexében 2-es, vagy 3-as típusok vegyes telepítésének elvi akadálya nincs. A második indexében is azonos típusú gázfogyasztó készülék telepítése az ilyen ábrák szerint lehetséges akkor is, ha az ábrán vegyesen szerepel a második indexében 2-es és 3-as típusú gázfogyasztó készülék.”
A készülékcserére kéményseprőipari jogszabályok is vonatkoznak
A 21/2016. BM rendelet vonatkozó része így szól:
„7. § (1) Helyszíni műszaki vizsgálat szükséges
a) az égéstermék-elvezető használatbavételét megelőzően
aa) újonnan épített vagy szerelt, felújított, átalakított égéstermék-elvezető,
ab) használaton kívül helyezett, illetve tartalék (biztonsági) égéstermék-elvezető, vagy
ac) tüzelőanyag-váltás,
ad) tüzelőberendezés-csere
esetén – kivéve, ha a csere a korábbival azonos működési elvű és teljesítményű új tüzelőberendezésre történik, és a tüzelési mód, a tüzelőanyag nem változik -, valamint
b) meglévő égéstermék-elvezető
ba) * átalakítását, bontását, funkciójának megváltoztatását,
bb) használaton kívül helyezését
megelőzően.
(2) A kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó a helyszíni műszaki vizsgálatot az 1. mellékletben meghatározott szakmai követelmények és módszerek szerint végzi. Az (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti helyszíni műszaki vizsgálathoz a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó – szükség szerint – kérheti a megrendelőtől
a) az építészeti, gépészeti terveket,
b) az égéstermék-elvezető nyomvonaltervét,
c) az égéstermék-elvezető, tüzelőberendezés gyártója által kiadott diagramokat, táblázatokat, ezek hiányában az égéstermék-elvezető szakirányú felsőfokú végzettségű szakember által készített hő- és áramlástechnikai méretezését,
d) az égéstermék-elvezetőbe beépített építési termékre vonatkozó teljesítménynyilatkozatot, esetleges egyéb nyilatkozatot,
e) a kivitelezői nyilatkozatot az égéstermék-elvezető vonatkozásában
f) a kivitelezői nyilatkozatot cserépkályha, kandalló, kemence vagy egyéb, helyszínen létesített tüzelőberendezés építéséről, telepítéséről,
g) a villámvédelmi jegyzőkönyvet.”
Sajnos a jogszabályban nincs definíció a „működési elv” kifejezés magyarázatára, így jelen esetben úgy kell értelmeznünk, hogy a helyszíni műszaki vizsgálat kötelező a készülékcsere esetére, amelynek célja, hogy:
- egy független szakember a tervezői adatfelvételt a csatlakozó tüzelőberendezések típusai-, a kémény típusa, méretei és az összekötő elemek méretei szempontjából ellenőrízze.
- A kémény átjárhatóságát, és kéményseprőipari szempontok szerinti alkalmasságát ellenőrizze.
A jogszabályi háttér ismertetését közérthetően összefoglalva
- A gyűjtőkéményekre kapcsolódó kazánok cseréjét egy tervező felügyeli
- A cseréknél nincs semmilyen követelmény, amely előírná az együttes kazáncseréket, sőt a vonatkozó jogszabályok kifejezetten megengedik a kondenzációs és turbós vegyes üzemet a szükséges biztonsági feltételek betartásával.
- Az elvi alkalmasság bizonyítható az MSZ EN 13384-2 szerinti méretezéssel.
- A kéményseprő a folyamatban részt vesz a kéményre vonatkozó ellenőrként, azonban nem jogosult az elvi működésre vonatkozó nyilatkozatra, csak a tényadatok és a tervezési adatok egyezőségének ellenőrzésére.
- A kéményseprők a bélelés nélküli vegyes üzem elleni ellenérvként az MSZ 845:2012 szabvány rendelkezéseit említik csupán (amely önkéntesen alkalmazható, nem kötelező, és benne a „működési elv” kifejezés szintén nem definiált), amelynek nincs jogi hatása, azonban a kéményseprőipar teljes mértékben hiányzó szakmai felügyelete miatt rendszeres vitákra lehet számítani.
A következő képek LAS gyűjtőkéményeknél gyakran előforduló hibákat, jelenséget szemléltetnek.
Összefoglalás
A cserék során a turbós és kondenzációs kazánok azonos rendszeren érvényesülő huzathatás alatti üzemeltetése lehetséges, és szabályos.
Az LAS gyűjtőkéményekre kapcsolt kazánok cseréjéhez azonban komoly körültekintés szükséges, amely az egyes szakmai szereplők helyes együttműködésével biztosítható.
- A kéményseprő feladata a kéménykataszterben a kémény és a tüzelőberendezések adatainak nyilvántartása, arról adatszolgáltatás, és a kémények üzemeltetésének jogszabályokban előírt felügyelete.
- A tervező dolga az elvi működés biztosítása úgy, hogy se biztonsági-, se anyagi-, erkölcsi kockázat ne merüljön fel a kéményt használó közösségnél.
- A kivitelezők feladata a terv szerinti végrehajtás. Ennek során elképzelhető, hogy évtizedekig elnézett kisebb hibákat utólagosan kell javítani.
- A kazánüzembehelyező feladata a kazánra vonatkozó ellenőrzés, és a CE jelnek megfelelő készülék átadása
- A kéményseprő és a tervező a TERV SZERINTI kivitelezést annak befejezésekor külön-külön ellenőrzi.
- A megrendelő feladata a tulajdonosi döntések meghozatala, a megfelelő szakágak bevonása, és a szükséges költségek megfizetése.
Amennyiben ez a csapatjáték a jogszabályoknak, a józan észnek, és az európai alaperkölcsöknek megfelelően zajlik, egy-egy készülékcsere gyorsan, elviselhető szervezési és anyagi terhekkel, maximális biztonsággal, és a legjobb környezettudatossági eredményekkel elvégezhető.
Keszthelyi István
