Miért kulcsfontosságú a helyszíni szemle az energetikai felülvizsgálatok során? Milyen dokumentumok szükségesek ehhez, és milyen méréseket kell elvégezni?
Az energetikai felülvizsgálat jogi alapjai
Az épületek fűtési és légkondicionáló rendszereinek energetikai felülvizsgálata az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény (Ehat. tv.) és a 666/2020. (XII. 28.) kormányrendelet alapján kötelező feladat minden 70 kW-nál nagyobb effektív névleges teljesítményű rendszer esetében. A felülvizsgálatot a rendszer üzemeltetőjének, ennek hiányában az épület tulajdonosának kell elvégeztetnie energetikai felülvizsgálói jogosultsággal rendelkező szakemberrel. Az üzemeltető számára a felülvizsgálat a jogszabályi kötelezettségen túl gyakorlati haszonnal is jár, ahol a rendszer energetikai állapotának feltérképezése mellett konkrét, szakmai és gazdaságosan megvalósítható korszerűsítési javaslatokat kaphat.
Miért kulcsfontosságú a helyszíni szemle?
A már idézett, energiahatékonyságról szóló törvény is helyszíni vizsgálaton alapuló felülvizsgálati jelentésként hivatkozik a feladatra. Elmondható, hogy a felülvizsgálat sikeressége nagyrészt a helyszíni szemlén múlik. Hiába készülünk fel alaposan az irodában, a rendszer valós állapotáról csak a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján alkothatunk megbízható képet. Cikkünkben azokat a gyakorlati szempontokat vesszük sorra, amelyek a helyszíni munka hatékonyságát és szakmai színvonalát egyaránt növelik.
A bejáráshoz, valamint felülvizsgálathoz szükséges dokumentumok
Az elvégzendő feladat léptékének meghatározásához elengedhetetlen a helyszín áttekintő szintű ismerete. Az érintett ingatlan és a rendszer alapadatait nemcsak az előkészítési fázisban, de a helyszíni szemle sikeressége érdekében is javasolt előzetesen beszerezni az üzemeltetőtől, aki a 666/2020. kormányrendelet 4. § (2) bekezdése értelmében köteles is rendelkezésre bocsátani a rendszer azonosításához, használatához és karbantartásához kapcsolódó dokumentumokat.
Bár a rendszer tényleges állapotára a helyszíni szemle során derül fény, néhány alapadatot feltétlenül érdemes előre egyeztetni: az üzemelő hőtermelők és a jellemző hőleadók adatait, valamint a rendszerhatárokat.
Előnyt jelent és időt takarít meg, ha a releváns dokumentumok már elektronikus formában rendelkezésre állnak. Különösen fontos tisztázni ezen dokumentumok meglétét, mivel az a helyszíni szemle terjedelmét is meghatározza. A felülvizsgálatban kötelezően vizsgálandó dokumentumok:
- beüzemelési dokumentáció,
- üzemeltetési dokumentáció,
- karbantartási dokumentáció,
- hőtermelő berendezés használati utasítása.
Emellett a felülvizsgálat eredményes elvégzéséhez javasolt kiegészítő dokumentumok:
- épületlista (elnevezés, funkció megnevezése),
- építészeti dokumentáció (alaprajzok, metszetek, műszaki leírások),
- energetikai tanúsítvány,
- épületgépészeti dokumentáció,
- hőtermelők és hőleadók (típusa, darabszáma),
- korábbi, egyéb felülvizsgálat eredménye, ha készült,
- fogyasztási adatok (hőmennyiségadatok vagy számla szerinti tényadatok legalább egy teljes évre, de lehetőleg több évre visszamenőleg).
A rendszer határai
A felülvizsgáló elsődleges feladata a rendszer és annak határainak megállapítása. Ez különösen összetett feladat több épületet magában foglaló telephelyeken, ahol a tulajdonosi és üzemeltetői viszonyok sem mindig egyértelműek. A rendszerhatárok négy dimenzió mentén határozandók meg: fizikai, funkcionális, tulajdonosi/üzemeltetési és energetikai szempontból.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálónak az épület bejárásakor először fel kell térképeznie, hogy hol kezdődik és hol végződik az adott fűtési vagy hűtési rendszer, mely hőtermelők, elosztóhálózatok és hőleadók tartoznak egy egységbe, és melyek alkotnak önálló rendszert. A rendszerhatárokon belül az összes felhasznált effektív teljesítmény összeadódik, tehát a 70 kW-os felülvizsgálati küszöb eléréséhez nem feltétlenül egyetlen nagy berendezés szükséges. A 100%-os tartalék berendezések is a felülvizsgálat hatálya alá tartoznak.
A hőtermelő vizsgálata, mérések a gyakorlatban
A földgáz-, tüzelőolaj- és szilárd tüzelésű kazánoknál, a kivételes eseteket leszámítva, alapvetően három mérést kell elvégezni, amelyek a hőtermelőkre vonatkozó pontozási rendszer alapját adják.
Égéstermék-veszteség mérése: A korszerű gáz- és olajüzemű kazánoknál a legnagyobb veszteségforrás az égéstermék-veszteség. Ez abból adódik, hogy az égéstermék a helyiség-hőmérsékletnél jóval magasabb hőfokon távozik, tehát energiatartalma nem hasznosul maradéktalanul. Ezt a veszteséget tovább növelheti a nagy légfelesleggel történő tüzelés. A mérést hitelesített füstgázelemző készülékkel kell elvégezni az égő teljes terhelése mellett, amelyet a kazán szabályozóján található kéményseprő-kapcsoló bekapcsolásával a legtöbb készüléknél egyszerűen be lehet állítani. A helyszíni mérés során megállapítandó az égéstermék hőmérséklete közvetlen a kazánból való kilépésnél, az oxigéntartalma és a környezeti hőmérséklet, ami a legtöbb esetben megegyezik az égési levegő hőmérsékletével. A mért paraméterek, valamint tüzelőanyagra jellemző konstansok ismeretében meghatározható az égéstermék-veszteség.
A sugárzási veszteség mérése a hőtermelő burkolatán keresztüli konvekciós és hősugárzással létrejövő hőveszteséget vizsgálja, mely korszerű kazánoknál kismértékű, régebbi, rosszul vagy egyáltalán nem szigetelt típusoknál azonban számottevő lehet. A számításhoz meghatározandó a helyszínen a kazán fizikai mérete, a burkolat felületi hőmérsékletei és a helyiség léghőmérséklete. A fizikai méretekből a burkolat elemi felületei, az elemi felületek helyzetéből (vízszintes, függőleges) pedig a hőátadási tényezők származtathatók. A tüzelőberendezés névleges hőterhelésének ismeretében pedig kiszámolható a sugárzási veszteség. A hőtermelő burkolatát elemi felületekre kell osztani, a markánsan eltérő hőmérsékletű részeket külön kezelve. A felületi hőmérséklet méréséhez infra-hőmérsékletmérő vagy tapintóhőmérő használható. Szóba jöhet hőkamera alkalmazása is
A fajlagos kéményveszteség mérése az égő kikapcsolása után 30 másodperccel történik, depressziós kémények esetén. Kondenzációs és zárt égésterű kazánoknál ez a mérés általában nem szükséges, kivéve osztott rendszerű égési levegő hozzávezetése és füstgázelvezetés esetén. A méréshez célszerű füstgázelemzőt használni. Bemeneti adat a tüzelőberendezés névleges hőterhelése, valamint mérendő a füstcső keresztmetszete, az égéstermék áramlási sebessége, a hőmérséklet és a füstgáz anyagjellemzői (sűrűség, fajhő), a kazánhelyiség hőmérséklete és a külső hőmérséklet.
Egyedi gázkonvektoroknál, sugárzóernyőknél a mérések nem értelmezhetők vagy kivitelezhetők, ilyenkor az értékelés szemrevételezés, a berendezés kora és állapota alapján történik.
Gyakorlati tanácsok hőtermelő értékelése során
Minden esetben törekedjünk arra, hogy a hőtermelő üzemeljen a helyszíni szemle során, még akkor is, ha a fent említett mérések elvégzése nem releváns. Ezzel meggyőződhetünk a legalapvetőbb hiányosságokról. A katalógusadatok önmagukban nem elegendők a megítéléshez, a berendezés tényleges üzemállapotáról csak működés közben győződhetünk meg.
A helyszíni vizsgálatot és méréseket lehetőség szerint akkorra kell időzíteni, amikor annak elvégzése lehetséges, a hőtermelő üzemel. A felülvizsgálónak kell megkeresni a helyszíni adottságok alapján, hogy milyen lehetőségek vannak a füstgázmérésre.
Amennyiben a gázkazán nem üzemel, kéményseprő üzemmódba állítva (ha lehetséges) vagy HMV-üzemmódban, a hőmérséklet növelésével bekapcsolható. Szilárd tüzelés esetén a felmérés időzítése kulcsfontosságú. Előfordulhat, hogy a fentiekben leírt mérések elvégzésére nincs lehetőség, ez esetben a felülvizsgálónak egy későbbi időpontban kell gondoskodnia a mérések elvégzéséről. Megfelelő mérőcsonk hiányában, valamint legvégső esetben nyilatkozhat a felülvizsgáló arról, hogy a mérések elvégzésének feltételei nem adottak, így gyártói adatszolgáltatás alapján kénytelen értékelni a berendezést.
Hűtőgépek vizsgálatakor az egyik első helyszíni teendő az F-gáz-azonosító meglétének ellenőrzése. Ha a berendezés szerepel a Klímagáz adatbázisban, az azonosítón keresztül értékes adatok nyerhetők: hűtőközeg típusa, töltetmennyiség, GWP-érték. Hiánya önmagában is jelzésértékű.
Fontos kiemelni, hogy az energetikai felülvizsgálat csak a rendszer energetikai szempontból releváns paramétereit értékeli. Nem terjed ki a rendszer biztonságtechnikai, környezetvédelmi, építési jogi jellemzőire. Ha azonban a rendszer nyilvánvalóan nem teljesít ilyen vonatkozású követelményeket, akkor a felülvizsgálatot végző szakembernek kötelessége az üzemeltető figyelmét felhívni erre.
Mire érdemes figyelni a hőelosztó és hőleadó rendszer szemléjénél?
Az energetikai felülvizsgáló az energetikai felülvizsgálat során a hőfejlesztő berendezéseken túl a rendszer hozzáférhető részeit, így különösen az elosztóvezetékeket, vezérlőrendszereket, keringtető szivattyúkat a helyszíni ellenőrzés keretében is megvizsgálja.
Előfordul, hogy egy rendszernek nincs kifejezett üzemeltetője, gazdája, így az alapvető jellemzőkről, valamint az évek alatt elvégzett átalakításokról kevés információ áll rendelkezésre, a dokumentumok hiányosak. Ezenfelül gyakori eset, hogy valamely rendszerelem nem hozzáférhető. Rendszerint ilyenek az elosztóhálózat egyes részei: strangszabályozók, hőleadók előtti beszabályzó szelepek korlátosan vagy egyáltalán nem vizsgálhatók. Az adatlapok kopottak, a csővezeték hőszigetelés-vastagságának meghatározása nehézkes, a rendszerelemek megléte vagy helye nem ismert.
Egyfelől megoldás az üzemeltetői oldalról akár több személlyel folytatott transzparens egyeztetés. Másfelől a hiányzó adatok kezelésének több esetére is megtalálható a módszertani útmutató a felülvizsgálati felületen. A segédlet részletezi az elvégzendő számításokat, kivételes eseteket, a pontozás módszerét és súlyozási kérdéseket rendez. Mindezek mellett elmondható, hogy a mérnöki munka alapja a precizitás, pontosság. Egyes esetekben a lehető legpontosabb becslés alkalmazása lehet szükséges.
A mérnöki tudás és tapasztalat alapján a felülvizsgálónak kell kézben tartania a folyamatot, a feladat színvonalas elvégzéshez elengedhetetlen az igényes szakmai hozzáállás. A feladatot, igényeket előre tervezetten és jó kommunikációval kell a megrendelő felé közölni. A felmérés során célszerű dokumentálni az épületenergetikát meghatározó épületszerkezeti jellemzőket is. Az energetikai jellemzők meghatározása energetikai tanúsítvány hiányában a felülvizsgáló feladata. Az azonosításhoz és felülvizsgálati jelentéshez egyaránt fontos a részletes fotódokumentáció. Kiterjedt rendszerek esetén nélkülözhetetlen a szemle strukturált és következetes menetrendbe foglalása, majd a begyűjtött információk rendezett kezelése. Igény esetén a teendők és vizsgálandó elemek ellenőrzőlistába foglalandók. Mindezek mellett a szaktudás természetesen nélkülözhetetlen. A felülvizsgálónak fel kell ismernie a rendszerkialakításokat, azok jellemzőit, tekintettel a rendszer korára. Otthonosan kell mozognia a leggyakrabban alkalmazott technológiák terén, ahol a felülvizsgáló feladata szerelvények, berendezések (pl. szivattyútípusok), csőanyagok, hőszigetelési megoldások azonosítása.
Végeredmény
Az energetikai felülvizsgálat nem egyszerű adatgyűjtés, hanem mérnöki tevékenység, amely szakmai mérlegelést, rendszerszemléletet és precizitást igényel. A helyszíni szemle során feltárt eredmények adják az alapot a pontozáshoz, és végső soron a korszerűsítési javaslatok megfogalmazásához is. A jelen állapot rögzítése és a hiányosságokra való rávilágítás mellett a javaslatok adják a felülvizsgálat értelmét. Az adott rendszer értelmezésében logikus és megtérülő energetikai beruházások, szemléletformáló gondolatok megfogalmazása az, ami az üzemeltető számára kézzelfogható hasznot teremt. Egy jól megfogalmazott javaslat döntéselőkészítő eszköz, amely érdemi eredményt hozhat a további felújítások, rekonstrukciók tekintetében.
Dr. Cakó Balázs
Dr. Lenkovics László
Ózdi András
Kiemelt kép: Canva
