Az elmúlt hónapokban egyre több épületgépészeti vállalkozótól hallani ugyanazt: kevés a megrendelés, nagyobb a verseny, az ajánlatkérések száma csökken, miközben egyre többen próbálják ugyanazokat a munkákat megszerezni. A Dél-Dunántúlon, ahol magam is dolgozom, ezt különösen erősen érezzük.
A KSH adatai szerint 2026 első félévében a Dél-Dunántúl építőipari termelésének volumene az előző év azonos időszakának mindössze 88,1 százaléka volt. A régióban kevés a nagy, folyamatosan munkát adó magasépítési beruházás. Országosan sem megnyugtató a helyzet. 2026 első hat hónapjában az építőipari termelés 0,7 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakától. Ennél beszédesebb az új megrendelések alakulása: az első hat hónapban az új szerződések volumene 20,4 százalékkal csökkent, júniusban pedig 41,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól.
A valódi veszély nem az, hogy egyik napról a másikra eltűnik minden munka. Sokkal inkább az, hogy a kevesebb munkáért egyre nagyobb árverseny alakul ki. Egyre több olyan ajánlattal találkozni, amelynél nehéz megérteni, hogyan lehetne az adott áron szabályosan, megfelelő minőségben és garanciával elvégezni a munkát. Az alulvállalás rövid távon munkát jelenthet, hosszabb távon azonban könnyen likviditási problémához vezethet. Egyre fenyegetőbb a körbetartozások elterjedésének veszélye.
Egyelőre nem látszik, hogy mitől lenne fordulat a trendekben, ezért a következő egy év az épületgépészeti kkv-k számára nem lesz könnyű időszak. A fő kérdés az lesz, ki tudja a következő egy évet úgy végigdolgozni, hogy közben a vállalkozása működőképes és pénzügyileg stabil marad.
Ebben a helyzetben kifejezetten disszonáns volt számomra egy építőipari magazinban megjelent interjúrészlet, amely szerint az épületgépészeti felújításokat nem a kisvállalkozásoknak kellene végezniük, hanem a nagy kivitelező cégeknek. Megdöbbenve olvastam ezt a kijelentést.
A hazai építőipar működését ismerve a kép ennél jóval összetettebb. A nagyobb kivitelező cégek sok esetben elsősorban a projektek szervezését és menedzselését végzik, miközben a kivitelezést – köztük az épületgépészeti munkák jelentős részét – a szakosodott alvállalkozóként működő kis- és középvállalkozások. A nagy kivitelezők mögött nagyon gyakran éppen azok a kisebb vállalkozások állnak, amelyek most a legnehezebb piaci helyzetben vannak.
Ezért különösen nehezen érthető az a gondolat, hogy az épületgépészeti felújításokat éppen ezektől a vállalkozásoktól kellene elvenni és a nagy kivitelező cégekhez koncentrálni.
Ki fogja viselni a fővállalkozás költségét: a megrendelő, az alvállalkozó – vagy mindketten?
A nagy kivitelező cégek további erősítése önmagában nem erősíti az építőipart, ha közben az őket kiszolgáló, szakosodott kkv-k eltűnnek. Egy egészséges építőipari ökoszisztémának szüksége van a nagyvállalatokra éppúgy, mint a kisebb, rugalmas és magas szaktudással rendelkező vállalkozásokra.
A magyar épületgépészetben évtizedek alatt kialakult a vállalkozói kör, amely a családi házak, társasházak, kisebb középületek és vállalkozások épületgépészeti munkáit elvégzi. Helyben vannak, ismerik a környezetüket, rendelkeznek szakemberekkel, és sok esetben olyan rugalmasságot tudnak biztosítani, amelyet egy nagy generálkivitelező nem tud vagy akar megadni.
Nehéz piaci időszakban nem a kisvállalkozások kiszorítására, hanem a piac bővítésére és a vállalkozások megerősítésére lenne szükség. A szakma egyébként is komoly kihívással néz szembe: folyamatosan öregszik a szakemberállomány.
A MÉGSZ részéről ezért – bízva a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum támogatásában – továbbra is azon dolgozunk, hogy a vállalkozások adminisztrációs és pénzügyi terhei csökkenjenek, és a döntéshozók számára egyértelmű legyen: az építőipar és azon belül az épületgépészet működőképessége nemcsak az ágazat, hanem a magyar gazdaság érdeke is. Minden olyan lehetőséget meg fogunk ragadni, amellyel felhívhatjuk a döntéshozók figyelmét az építőipari konjunktúra fellendítésének szükségességére.
Kirch Ervin
elnök
Magyar Épületgépészek Szövetsége
