Csoknyai István 1947-ben született Budakeszin. Egyetemi előképzettségét megelőzően, 1965-ben az Épületgépészeti Technikumban szerzett technikusi oklevelet, majd ugyanebben az évben felvételt nyert a BME Gépészmérnöki Karára, ahol az épületgépész ágazaton 1970-ben fejezte be tanulmányait. 1970. szeptember 1-jétől az I. Épületgépészeti Tanszéken kezdte meg oktatói pályafutását, majd 1972-ben a BME Gépészmérnöki Karán mérnöktanári oklevelet is szerzett. Pályája kezdete óta részt vesz az épületgépészeti tárgyak oktatásában, különös tekintettel a Fűtéstechnika tantárgyra.
Aktív szerepet vállalt az új, kétlépcsős tanterv kidolgozásában, több tantárgy részletes tematikájának kialakításában és oktatásában. A Fűtéstechnika tárgy mellett kidolgozta az Épületenergetika tárgycsoportot is, amelynek meghatározó alakítója lett. 1988 óta a Fűtéstechnika tárgy előadójaként működik, emellett szakmérnöki tanfolyamokon és kiegészítő képzésekben is tartott előadásokat. 2005 és 2018 között rendszeresen oktatott a BME Mérnöktovábbképző Intézet energiaauditori és épületenergetikai tanfolyamain.
Szakmai érdeklődésének középpontjában a fűtéstechnika áll. Jelentősebb kutatási és fejlesztési tevékenységei közé tartoznak a fűtőtestek laboratóriumi vizsgálatai, a kézi és automatikus fűtőtestszelepek fejlesztése és tesztelése, az egycsöves fűtési rendszerek továbbfejlesztése, valamint lakóépületek fűtési és használati melegvíz-energiafelhasználásának elemzése. Foglalkozott újtípusú hőcserélők és hőhasznosító rendszerek fejlesztésével, a fűtési költségosztás alkalmazásának kérdéseivel, továbbá épületenergetikai kutatásokkal és vizsgálatokkal is. 1970 óta folyamatosan végez tudományos kutató-fejlesztő munkát, témavezetőként megbízásos kutatási-fejlesztési projekteket irányított, szakcikkeket publikált és konferencia-előadásokat tartott.
A BME-n 1984-ben műszaki doktori címet szerzett, 1995-től a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1996-ban a BME-n PhD fokozatot is kapott. Az 1981/82-es tanévben egyéves szakmai gyakorlaton vett részt a Csőszerelőipari Vállalatnál. 1982-től magántervezőként és építésügyi szakértőként tevékenykedik, 1988-tól vezetőtervezői jogosultsággal rendelkezik, 2008-tól pedig épületenergetikai tanúsítóként is dolgozik.
Szakmai közéleti tevékenysége is jelentős: 1997 óta tagja a Magyar Mérnöki Kamarának, 2007-től pedig az Épületgépészeti Múzeum igazgatóságának tagja. Elismerései között szerepel az 1982-ben kapott „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” miniszteri kitüntetés, valamint a 2002-ben az Építéstudományi Egyesület által adományozott Macskásy Árpád-díj. Mérnöki munkásságát a BME Szenátusa aranydiplomával ismerte el.
Forrás: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem évkönyv
