Egy szakmai, családi pálya nemcsak épületeket és gépészeti rendszereket eredményez, hanem szemléletet, értékrendet, összetartó közösséget – ahol motiváció, tradíció és innováció generációkon át öröklődik.
Interjú a Lucz családdal.
– Kezdjük a családi gyökerekkel: hogyan indult a pályád, Géza?
Lucz Géza: A családi indíttatás műszaki irány volt. Kaposváron a Luczok jó hírű iparosok voltak, így én is, mint rokonság több tagja Pécsett jártam a Zipernowsky Károly Gépipari Technikumba és gépészként végeztem. Technikusként kezdtem a Somogy Megyei Tanácsi Tervező Irodában, de a cég támogatta a továbbtanulást, így 1974-ben épületgépész diplomát szereztem a Műegyetemen. Ezt követően végig jártam cégen belül a ranglétrát – szerkesztő, tervező, vezető tervező, igazgató.
– Melyek voltak a legnagyobb projektek, amelyekben részt vettél?
Lucz Géza: A Kaposvári Gépipari Technikum, a Mezőgép gyárcsarnok, és szociális épület, valamint számtalan közberuházás. Akkoriban a SOMOGYTERV a megye legtöbb beruházásának terveit készítette.
– Hogyan indult a családi vállalkozás? Hogyan zajlott a váltás?
Lucz Géza: A privatizáció után a SOMOGYTERV irodaház üzemeltetésére váltottunk, és majd minden korábbi kolléga saját céget alapított. Így jött létre a Lucz Mérnöki Iroda Kft is – ezzel az anyagi és szakmai feladatokat szépen elkülönítettük.
– Az első időkben közösen dolgoztatok a családi cégben. Mi alapján osztottátok fel családban a munkát egymás között?
Lucz Géza: Mindenki csinálta a maga vállalt feladatát – eleinte a gáz, víz, csatorna Kaposváron maradt nálam, Attila Budapesten fűtés-szellőzés, légtechnika tervezésében szerzett tapasztalatok alapján végezte ezeket a tervezési feladatokat. Később a jelentősebb budapesti, országos projekteken is együtt dolgoztunk.
– Attila, hogyan alakult a te szakmai utad Budapesten?
Lucz Attila: Már egyetemista (BME 93–98) koromban szakmai kapcsolatrendszert építettem. Zenekari, kollégiumi, építész barátokon keresztül jutottam komoly feladatokhoz: OTP fiókok, Néprajzi Múzeum, Nemzeti Atlétikai Központ, Forma 1. Sokat számított, hogy a fővárosban komplexebb megoldásokat, rendszereket próbálhattam ki.
– Hogyan választottad az épületgépész szakmát? Volt otthon nyomás rajtad, hogy épületgépész legyél?
Lucz Attila: Nem hangzott el soha, hogy „legyél épületgépész”: inkább a családi munkamorál, maximalizmus, valamint a rajz szeretete volt meghatározó. A középiskolai matektanárom (Kiss Zoltán) jegyalapú „pályaorientációja” is számított, de végül a Műegyetemen döntöttem véglegesen, ahol az áramlástan-hőtan érdekelt a legjobban.
– Megalakítottad a saját céged a HVARC Mérnöki Irodát, mi a név története?
Lucz Attila: HVAC az angol rövidítés (épületgépészet), az ARC az „architect”, mert a feleségem építész. Nem akartam még egy H betűt, így lett HVARC. Sokan Harcnak mondják – nekem mindegy, de a benzinkúton mégis el lehet számolni a nevünkkel!
– A Néprajzi Múzeum épületgépészeti tervezésért több értékes díjat kaptál, de mi volt a közelmúlt legérdekesebb munkája?
Lucz Attila: A mogyoródi Forma-1-es versenypálya és kiszolgáló épületek felújítása, illetve ennek az épületgépészeti tervezése volt. A kivitelezést két lépcsőben hajtották végre, úgy, hogy közben egy Forma 1-es futamot is meg kellett rendezni. Ez a projekt egy igazi kihívás volt, mert tulajdonképpenkétszer is meg kellett tervezni a projektet. Az ütemezése is komoly feladatot jelentett, hiszen a pályán a paddock-épületnek működni kellett, hogy meg lehessen tartani a Forma 1-es futamot. A kivitelezők menet közben kértek új terveket, szerkezeti módosítást az épületre – ez a munka a folyamatos alkalmazkodásról is szólt.
– Mekkora a csapat a HVARC Mérnöki Irodában?
Lucz Attila: Ma 12-en dolgozunk a cégben – klasszikus, családias mérnöki csapat, de komoly országos feladatokkal.
– Egy fontos kérdés, véleményed szerint az „épületgépész” vér örökölhető? Hogyan hat ez a következő generációra?
Lucz Géza: Egy családon belüla gondolkodás és az értékek öröklődnek. A maximalizmus, a munkamorál, a gondolkodás átszivárog és hatást gyakorol a következő generációra. A lényeg mindig: az értékek, a kitartás, az elkötelezettség amelyek tovább öröklődnek, új formában.
– Melyik a legnagyobb szakmai elismerés, amelyre büszkék vagytok?
Lucz Géza: Tudomásom szerintkevés olyan család van az épületgépészeten belül, ahol a család két tagja is Macskásy Árpád – díjas lett: Attila alkotódíjas, én életműdíjas. Ezekre különösen büszkék vagyunk, ahogyan minden olyan tervre, épületre, amelyet közösen létrehozhattunk és ezzel maradandó értéket teremtettünk.
