A légtechnikai rendszerek biztonságos és hatékony működése az épületgépészet megkerülhetetlen követelménye. Az MSZ EN 12599:2013 szabvány egységes keretet biztosít a szellőztető és légkondicionáló rendszerek átvételi, üzembe helyezési és minőségellenőrzési folyamataihoz. A szabvány nemcsak az átadás-átvétel fázisában nyújt támpontot, hanem az EPBD (Energy Performance of Buildings Directive) szerinti energetikai ellenőrzésekhez is alkalmazható eszköztárat ad.
1. A szabvány felépítése és célja
Az MSZ EN 12599:2013 az EN 12599:2000 szabványt váltotta fel, és 2013 áprilisától vált magyar nemzeti szabvánnyá. A dokumentum alkalmazása önkéntes, azonban ha szerződésben hivatkoznak rá, akkor a szabvány alkalmazása kötelező jellegűvé válik.
A szabvány célja, hogy egységes eljárásrendet biztosítson a légtechnikai rendszerek célra való alkalmasságának vizsgálatára. Az eljárás négy szakaszra tagozódik:
- Teljességi ellenőrzés – a szerelés, berendezések és dokumentáció megfelelőségének vizsgálata.
- Funkcionális ellenőrzések – a rendszerelemek működési vizsgálata üzemállapotban.
- Funkcionális mérések – a tervezett paraméterek (légáramlás, hőmérséklet, páratartalom, zaj) mennyiségi igazolása.
- Speciális mérések – mélyebb, komponensszintű vizsgálatok (opcionális, megállapodás szerint).
Az átadási folyamat jelentéskészítéssel zárul, amely rögzíti a vizsgálat eredményeit, az alkalmazott műszereket és a mérési körülményeket.
2. Alkalmazási terület és a szabvány hatóköre
Az MSZ EN 12599 mechanikus működtetésű szellőztető és légkondicionáló rendszerekre vonatkozik, amelyek a következőket tartalmazzák:
- légkezelő és befúvó/elszívó egységek,
- csatornahálózatok és kapcsolódó szerelvények,
- tűz- és füstelzáró csappantyúk,
- automatikus vezérlő- és szabályozóberendezések.
A szabvány nem alkalmazható:
- ipari technológiai folyamatokat kiszolgáló rendszerekre (kivéve, ha azok működése megegyezik az épületgépészeti rendszerekével),
- hő- és hidegelőállító rendszerek, vízkondicionálók, központi gőzfejlesztők átvételére.
Az átvétel terjedelme négy vizsgálati szinten (A, B, C, D) szabályozható, amelyet előzetesen egyeztetni kell a felek között. Az A szint a legrészletesebb, míg a D szint az egyszerűsített vizsgálati folyamatot jelenti.
3. Mérési módszerek és megengedett bizonytalanságok
Funkcionális mérések – pontossági követelmények
A szabvány 3. táblázata részletezi a funkcionális mérések megengedett bizonytalanságát 95%-os valószínűségi lefedettséggel:
| Mért paraméter | Megengedett bizonytalanság |
| Légáramlási sebesség (egy helyiség) | ± 15% |
| Légáramlási sebesség (teljes rendszer) | ± 10% |
| Befújt levegő hőmérséklete | ± 2 °C |
| Tartózkodási zóna hőmérséklete | ± 1,5 °C |
| Relatív páratartalom | ± 15% RH |
| Beltéri légsebesség | ± 0,05 m/s |
| A-súlyozott hangnyomásszint | ± 3 dBA |
A mérési bizonytalanságot nem szabad összekeverni a tervezett értékekre vonatkozó tűrésmezővel. A szabvány nem határoz meg tűréshatárokat, csak a mérés reprodukálhatóságát biztosító pontossági követelményeket rögzít.
A mérési bizonytalanság összetevői
A teljes mérési bizonytalanság az alábbi komponensekből tevődik össze:
- Műszerbizonytalanság (u₁) – a kalibrálási tanúsítvány vagy a gyártói adatlap szerinti pontosság.
- Olvasási bizonytalanság (u₂) – a műszer kijelzésének felbontásából adódó hiba (jellemzően a felbontás fele vagy harmada).
- Mérési hely bizonytalansága (u₃) – a mérőpont elhelyezkedésének, sebességprofil-torzulásának hatása.
- Környezeti hatások (u₄) – hőmérséklet, nyomás, levegősűrűség változásaiból adódó eltérések.
A teljes kiterjesztett bizonytalanság hibaterjedési módszerrel számítható:
A H melléklet példákat tartalmaz bizonytalanságszámítási módszerekre, amelyek Pitot-csöves sebességmérésnél, anemométernél és hőmérséklet-érzékelők esetén mutatják be a gyakorlati alkalmazást.
3.1. Kiegészítés a tűréshatárok és mérési bizonytalanság kapcsolatáról
Bár az MSZ EN 12599:2013 szabvány nem rögzít konkrét tűréshatárokat, a magyar és európai gyakorlatban a légtechnikai rendszerek átadásakor szerződésben rögzített teljesítménytűrések alkalmazása elvárás. A szabvány kizárólag a mérési bizonytalanságra ad előírást, amely megmutatja, milyen pontossággal végezhető el az adott mérés. Ezzel szemben a tűréshatár a tervezett érték megengedett eltérési sávját jelöli, amelyen belül a rendszer még elfogadhatónak minősül.
Gyakorlati értelemben a két fogalom összehangolt értelmezése szükséges:
- A tűréshatárokat a szerződésben vagy műszaki leírásban kell meghatározni, például a légmennyiségre ± 10 % eltérést megengedve.
- A szabvány szerinti mérésnek – bizonytalanságát is figyelembe véve – ezen határokon belül kell maradnia.
- Például ha a tervezett légáramlás 1000 m³/h, a tűrés ± 10 %, akkor a mért értéknek 900 és 1100 m³/h közé kell esnie, figyelembe véve, hogy a mérési bizonytalanság (pl. ± 5 %) ezt a tartományt csökkenti.
- Ennek dokumentálása a vizsgálati jegyzőkönyv része, amelyben a mérési eredmény mellett a mérési bizonytalanság és a megengedett tűréstartomány is feltüntetendő.
A szabvány ezért „keretet” ad, de nem helyettesíti a szerződéses meghatározást; a projekt szereplői felelősek a tűrések pontos rögzítéséért, hogy a megfelelőségi értékelés objektíven elvégezhető legyen.
4. Mérőműszerek kiválasztása és kalibrálási követelmények
Műszerkövetelmények – mit kell ellenőrizni?
A mérőműszerekre vonatkozó részletes előírásokat a D és E melléklet tartalmazza. A műszer akkor tekinthető megfelelőnek, ha:
- kalibrált, érvényes kalibrálási tanúsítvánnyal rendelkezik (legfeljebb 12 hónapos érvényességgel),
- ismert hibájú, amelyet a felek előzetesen elfogadtak,
- megfelelő pontossági osztályú (jellemzően 0,5–1,5% a végérték %-ában),
- nyomon követhető nemzeti vagy nemzetközi etalonnal (pl. MKEH vagy ISO 17025 akkreditált labor által kalibrált),
- a mérési tartomány megfelelő (ne mérjen a skála alsó 20%-ában).
Főbb mérőműszer-típusok és pontossági követelményeik
| Mérőeszköz típusa | Pontossági osztály | Alkalmazási tartomány |
| Ampermérő, voltmérő | 1,0–1,5 | ± 1% végértékre |
| Effektív teljesítménymérő | 0,5–1,0 | háromfázisú motorok |
| Rugós manométer / U-csöves manométer | ± 1% – ± 2 mm | 0–4 000 Pa |
| Kompenzációs mikromanométer | ± 0,02 mm olvasás | ≤ 2 000 Pa |
| Elektromos nyomásérzékelő | ± 0,5% FS | 0–10 000 Pa |
| Hőmérséklet-érzékelő (Pt100, B osztály) | ± 0,3 °C vagy ± 0,15% | –220 °C – 850 °C |
| Relatív páratartalom-érzékelő | ± 15% RH | hosszú távú rögzítés |
| Zajszintmérő | IEC 61672-1 1. osztály | ± 3 dBA |
| Pitot-cső, anemométer | ± 10–15% | ≥ 0,3 m/s |
A kalibrálást nyomon követhetőnek kell lennie, vagyis a tanúsítványnak tartalmaznia kell a kalibrálás dátumát, a mérési tartományt és a műszer bizonytalanságát. Beépített érzékelők esetén külön validálás szükséges.
5. Mikor és miért érdemes alkalmazni az MSZ EN 12599 szabványt?
Az MSZ EN 12599:2013 szabvány alkalmazása a magyar gyakorlatban önkéntes, de bizonyos esetekben erősen ajánlott vagy de facto kötelező, ha a projekt megfelelősége, minőségbiztosítása vagy energetikai tanúsíthatósága szempontjából indokolt.
A szabvány előírása különösen indokolt az alábbi esetekben:
- Középületek és oktatási, egészségügyi létesítmények esetében, ahol dokumentáltan igazolni kell a légtechnikai rendszerek hatékonyságát, higiéniáját vagy megfelelőségét a funkcionális terek (pl. műtők, laborok, tantermek) számára.
Az MSZ EN 12599 követelményrendszere összhangban áll a vonatkozó EN 15780 (rendszertisztaság) és EN 15239–15240 (energetikai ellenőrzés) előírásokkal. - Nagy létesítmények (irodaházak, bevásárlóközpontok, ipari csarnokok) átadás-átvételénél, ahol sok alvállalkozó dolgozik, és az átvételi folyamat egységesítése kiemelt jelentőségű. A szabvány szerinti átvétel lehetővé teszi, hogy minden fél egységes, vitamentes kritériumrendszer alapján vizsgálja a teljesítményt és dokumentálja a megfelelést.
- Energetikai auditok, hatásfok-igazolások, zöld minősítések (pl. LEED, BREEAM, WELL) esetében, mivel a hiteles mérési és bizonytalansági előírások az energetikai jelentések szakmai alapját képezik. E szabvány biztosítja az EPBD szerinti „ellenőrzött energiafogyasztás” szemléletet.
- Építési engedélyezési vagy átadási eljárás során, ha jogszabály, minisztériumi rendelet vagy megrendelői előírás hivatkozik rá. Például közbeszerzések esetén az alkalmazása gyakran előírt vagy pontozási feltételként jelenik meg, mivel bizonyítható szakmai megfelelést nyújt.
- Szabványosítási és tanúsítási eljárásokban (MSZ EN ISO 9001, 14001, 50001 rendszerek) a mérési eljárások és a műszerkalibrálási követelmények átvétele révén a minőségirányítási struktúrát erősíti.
5.1. Mikor nem indokolt a teljes körű előírás
Nem szükséges a szabvány teljes körű alkalmazása olyan rendszereknél, ahol a mérési cél egyszerű hibakeresés, részleges karbantartási ellenőrzés vagy kis léptékű lakossági szellőztetés. Ilyen esetben az MSZ EN 12599-ből részlegesen átvett vizsgálati modulok (pl. csak funkcionális ellenőrzés vagy tisztasági vizsgálat) is megfelelőek lehetnek.
6. Átvételi eljárás lépésről lépésre
6.1. Teljességi ellenőrzés (A melléklet)
A teljességi ellenőrzés célja, hogy a rendszer a szerződésben és a tervdokumentációban foglaltaknak megfelelően készült el. Az ellenőrzés során vizsgálni kell:
- A berendezések és anyagok megfelelőségét a tervhez és előírásokhoz (EN 12097, EN 15780 szerint).
- A hozzáférhetőséget (karbantartási hozzáférések, aknák, csatornanyílások).
- A légcsatornák tisztasági állapotát az EN 15780 higiéniai előírásai szerint.
- A rendszer légzárását – csatornaszivárgás mérése az EN 1507, EN 12237 szerint.
- A kiegyensúlyozottságot – minden befúvó és elszívó elem megfelelő légmennyiséggel működik.
- A dokumentáció meglétét és teljességét:
- teljesítményadatok, berendezéslisták,
- üzemeltetési és karbantartási kézikönyvek,
- automatika- és vezérlési rajzok,
- tűzvédelmi és energetikai tanúsítványok.
6.1.1. Energetikai dokumentálás – SFP érték
Mivel az MSZEN12599:2013 szabvány az EPBD (EnergyPerformanceofBuildingsDirective) irányelvhez is kapcsolódik, az átadásátvétel során kiemelten fontos az SFP(SpecificFanPower–fajlagosventilátorenergiafogyasztás) értékének dokumentálása.
Az SFP a ventilátor(ok) villamos teljesítményét viszonyítja az általuk szállított légmennyiséghez:
ahol
[kW] a ventilátorok összesített felvett teljesítménye,
[m³/s] pedig a szállított térfogatáram.
Az SFP az átvételi jegyzőkönyvben kulcsfontosságú energetikai paraméter, amely:
- igazolja a rendszer energiahatékonyságát,
- összhangban van a 264/2008.(XI.6.)Korm.rendelet és az EN15239–EN15240 előírásaival,
- alapadatként szolgál a későbbi energetikai auditokhoz és minősítésekhez.
A dokumentálás magában foglalja:
- a ventilátor(ok) villamos teljesítményének mért értékeit,
- az adott üzemi térfogatáramokat,
- az SFPt számítással levezetve.
Az SFP értéket az átvételi jelentés energetikai adatlapján kell feltüntetni, ezáltal biztosítható, hogy a szellőztető rendszer energiafelhasználása később összevethető legyen az üzemeltetési adatokkal.
6.2. Funkcionális ellenőrzések (B melléklet)
A funkcionális ellenőrzés során minden berendezés és összetevő üzemszerű működését kell vizsgálni. Az ellenőrzés kiterjed:
- Ventilátorok: forgásirány, zajszint, rezgésmentesség, elektromos csatlakozás.
- Hőcserélők: be- és kimeneti hőmérséklet, közegáramlás iránya, fagyvédelem.
- Szűrők: nyomásesés, tömítettség, csereszűrők rendelkezésre állása.
- Párásítók: vízellátás, vízelvezető, szivattyú működése, szabályozás.
- Tűzvédelmi csappantyúk: kioldószerkezet tesztelése, zárásirány, jelzőfény.
- Vezérlőberendezések: automatikus vezérlési funkciók, reteszek, jelzések, interfészszabályok.
A funkcionális ellenőrzések során különböző üzemállapotokat kell szimulálni (normál üzem, tűzesemény, fagyvédelem, nyári/téli üzem).
6.3. Funkcionális mérések (D melléklet)
A funkcionális mérések a tervezett értékek mennyiségi igazolását szolgálják. A fő mérési területek:
- Légáramlás és légsebesség:
- Pitot-csővel, anemométerrel vagy mérőtölcsérrel végzett mérések.
- Mérési pontok száma a csatorna méretétől és a zavarás távolságától függ (D.1. táblázat szerint).
- Megengedett bizonytalanság: ± 10–15%.
- Hőmérséklet:
- Befújt levegő hőmérséklete (± 2 °C), tartózkodási zóna hőmérséklete (± 1,5 °C).
- Pt100 vagy termoelem használata szükséges.
- Relatív páratartalom:
- 24 órás adatrögzítéssel, ± 15% RH bizonytalansággal.
- Zajszint:
- A-súlyozott hangnyomásszint méréséhez EN 61672-1 szerinti zajszintmérő szükséges, ± 3 dBA bizonytalansággal.
- Szűrő nyomásesése:
- Mikromanométerrel vagy elektromos nyomásérzékelővel végzett mérés.
- Ventilátorteljesítmény:
- Villamos teljesítménymérés háromfázisú motoroknál a kétteljesítménymérős módszerrel.
6.4. Speciális mérések (E melléklet)
A speciális mérések csak akkor kötelezőek, ha azt a szerződés külön előírja, vagy ha a funkcionális mérések nem adtak megbízható eredményt. Speciális méréstípusok:
- Ventilátor jelleggörbe: légáramlás, nyomáskülönbség, teljesítményfelvétel és fordulatszám mérése.
- Hőcserélők hatásfoka és nyomásesése: hőteljesítmény és energia-hatékonyság mérése.
- Szűrőszivárgás: HEPA és ULPA szűrők esetén EN 1822-1 szerinti olaj-aeroszol vagy részecskeszámláló módszerrel.
- Párásítók teljesítménye: víz- vagy gőzáramlás, páratartalomváltozás mérése.
- Szellőzés hatékonysága: nyomjelzőgáz-higítási módszerrel (EN ISO 12569 szerint).
6.5. Átadási jelentés és dokumentáció (9. fejezet)
Az átadási jegyzőkönyv az alábbi elemekből áll:
- Általános rész: az épület leírása, a rendszer jellemzői, a vizsgálat terjedelme.
- Teljességi ellenőrzési jelentés (9.3. pont).
- Funkcionális ellenőrzési jelentés (9.4. pont).
- Funkcionális mérési jegyzőkönyv (9.5. pont).
- Speciális mérési jegyzőkönyv (9.6. pont).
- Összefoglaló értékelés: az eltérések, korrekciós intézkedések és azok időbeli ütemezése.
A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:
- a vizsgálat időpontját, helyszínét,
- a mérőműszerek típusát, gyártási számát és kalibrálási adatait,
- a mérési feltételeket (külső hőmérséklet, páratartalom, rendszer üzemállapota),
- az eredmények összehasonlítását a tervezett értékekkel és a megengedett tűrésekkel.
Az I. melléklet mintajegyzőkönyveket tartalmaz, amelyek alkalmasak a légáramlási mérések dokumentálására.
7. A vizsgálati szintek (A–D) tartalmi különbségei
Az MSZEN12599:2013 szabvány négy vizsgálati szintet különböztet meg (A, B, C, D), melyek segítségével a projekt szereplői már a szerződéskötéskor rögzíthetik, milyen mélységű méréseket és ellenőrzéseket kívánnak elvégezni az átvétel során. A vizsgálati szint megválasztása arányosan befolyásolja a mérési munkaráfordítást, a mintavételi arányt és a mérési bizonytalanságok kezelésének mértékét.
| Szint | Jellemző tartalom | Mintavételezés és kiterjedés | Funkcionális / Speciális mérések |
| A szint | Teljes körű ellenőrzés. Minden helyiség és alrendszer vizsgálata a teljes dokumentáció alapján. | Az összes hasonló zóna100 %-a. | Funkcionális és – ha előírt – speciális mérések is kötelezőek. |
| B szint | Részben csökkentett vizsgálat. Néhány azonos funkciójú helyiség reprezentatív kiválasztása. | A helyiségek kb. 60–70 %-a. | Funkcionális mérések kötelezők, speciális mérések opcionálisak. |
| C szint | Statisztikai mintavétel a C melléklet szerint. Hasonló terekből számított minta (p = 2,23 n⁰·⁴⁵). | Jellemzően 30–50 %. | Csak reprezentatív funkcionális mérések, részletes dokumentálással. |
| D szint | Egyszerűsített ellenőrzés vizuális és alapfunkcionális tesztekkel. | A minta ≤ 20 % (pl. csak zónánként 1 – 2 hely). | Csak alapfunkcionális ellenőrzések, mérések nem kötelezőek. |
A szabvány Cmelléklete megadja a mintavétel statisztikai meghatározási módját: ha n a hasonló elemek (pl. diffúzorok, helyiségek) teljes száma, akkor a vizsgált minták száma (p) függ a választott szinttől. Például Cszintnél , Dszintnél
. A mintaszámot mindig felfelé kell kerekíteni, és minden vizsgált zónát dokumentálni kell.
Gyakorlati irányelv:
- AésB szintek alkalmazása javasolt középületek, kórházak, laborok esetében, ahol a rendszer megfelelősége kritikus.
- CésD szint inkább iroda-, oktatási vagy kisebb lakóépületi projekteknél ajánlható, amikor az átvétel célja alapvetően a működőképesség igazolása, nem pedig teljesítménymérés.
8. Szerződéses megfontolások (F melléklet)
A szabvány önkéntesen alkalmazható, ezért a telepítési szerződésnek egyértelműen hivatkoznia kell az MSZ EN 12599:2013 szabványra, és meg kell határoznia:
- a vizsgálati eljárások terjedelmét (tűréshatárok, mérési módszerek, kivételek),
- a vizsgálati eljárások végrehajtásával kapcsolatos felelősségi viszonyokat (kivitelező, felügyelő, független vizsgálószerv),
- a funkcionális ellenőrzések és mérések szintjét (A, B, C vagy D),
- az esetleges speciális mérések mértékét és módszereit,
- a nem megfelelő eredmények esetén szükséges intézkedések menetét.
A szerződésnek tartalmaznia kell a specifikációs listát is, amely meghatározza a telepítendő berendezések fajtáját, mennyiségét és teljesítményparamétereit.
9. Gyakorlati példák a mérési bizonytalanság számítására
Példa: Pitot-csöves sebességmérés
Adott adatok:
- Csatorna mérete: 200 mm × 200 mm
- Mérési pont távolsága a könyöktől: 800 mm (a/Dh = 4)
- Pitot-cső bizonytalansága: ± 1%
- Nyomásmérő felbontása: 1 Pa
- Sebesség a csatornában: 5 m/s
- Nyomásmérő bizonytalansága: ± 3%
- Sűrűségmérés bizonytalansága: ± 2%
A teljes bizonytalanság számítása:
Ez megfelel a 10–15%-os követelménynek, azonban a bizonytalanság csökkenthető több mérési pont alkalmazásával vagy a könyöktől való távolság növelésével.
9.1. Metrológiai megjegyzés – a standard és kiterjesztett bizonytalanság különbsége
A Pitot-csöves mérés példájában bemutatott 4,2% érték a teljes eredő relatív standard bizonytalanságot (uₓ) fejezi ki, amely a különböző hibakomponensek (mérőeszköz, olvasási, elhelyezési, környezeti) gyökösszegeként adódik. Ez az érték azonban nem egyenlő azzal a formális értelemben vett kiterjesztett mérési bizonytalansággal (Uₓ), amelyet a szabvány az ENV13005 (GuidetotheExpressionofUncertaintyinMeasurement–GUM) alapján vár el.
A különbség metrológiai szempontból lényeges:
a standard bizonytalanság (uₓ) a mérés szórásának becslése, amely 1szórásos lefedettséget jelent (kb. 68 %-os valószínűséggel),
ezzel szemben a kiterjesztett bizonytalanság (Uₓ) a következő összefüggéssel számítható:
ahol a leggyakrabban alkalmazott lefedettségi tényező, amely körülbelül 95%-os valószínűségi tartományt biztosít.
A példában a 4,2 %-os standard bizonytalanság a tényezővel szorozva:
ami már összhangban van az MSZ EN 12599 által megengedett légáramlási bizonytalansági tartománnyal.
10. Higiéniai és energetikai ellenőrzések jelentősége
Az MSZ EN 12599 szabvány szorosan kapcsolódik az épületgépészeti higiéniai előírásokhoz és az EPBD (2010/31/EU irányelv) szerinti energetikai ellenőrzésekhez.
Higiéniai tisztasági előírások
A légcsatornák tisztasága az EN 15780 szabvány szerint kategorizált. Az ellenőrzés során:
- vizuális szemlével kell ellenőrizni a felületi por- és szennyezettséget,
- a csatornafelület mérését az EN 14239 szerint kell végezni,
- ha a felületi szennyeződés meghaladja a megengedett kategóriát, tisztítás szükséges az átadás előtt.
Energetikai megfelelőség
Az EN 15239 és EN 15240 szabványok szerint a szellőztető rendszerek energiafogyasztását és hatékonyságát rendszeresen ellenőrizni kell. Az MSZ EN 12599 szerinti mérések alkalmasak:
- a ventilátorteljesítmény (kW) és a fajlagos ventilátor-energiafogyasztás (SFP) meghatározására,
- a hővisszanyerés hatásfokának (hőcserélő, regeneratív rendszer) mérésére,
- a szabályozás pontosságának és energia-optimalizálásának értékelésére.
11. A szabvány alkalmazásának előnyei és nehézségei
Előnyök
- Egységes és objektív átvételi folyamat biztosítása, amely csökkenti a jogviták és minőségi problémák kockázatát.
- Reprodukálható mérési eredmények, amelyek lehetővé teszik a rendszer teljesítményének összehasonlítását az üzembe helyezés során és az üzemeltetés alatt.
- Nemzetközi harmonizáció: az EN 12599 az EU összes tagállamában egységes nemzeti szabványként jelenik meg, így a rendszerek átvétele határon átnyúló projektekben is összehasonlítható.
Kihívások
- Jelentős időigény: a teljes körű (A szintű) vizsgálat nagyszámú mérést és részletes dokumentációt követel.
- Szakmai kompetencia: az eljárás végrehajtása méréstechnikai, gépészeti és szabályozástechnikai ismereteket egyaránt igényel.
- Költségvonzat: a kalibrált mérőműszerek beszerzése és karbantartása, valamint a vizsgálat elvégzésének munkadíja növeli a projekt költségeit.
12. Összegzés és ajánlások
Az MSZ EN 12599:2013 szabvány a szellőztető és légkondicionáló rendszerek átvételének és minőségbiztosításának alapvető eszköze. A szabvány pontos útmutatást ad a mivel, hogyan és milyen körülmények között kell végezni a vizsgálatokat, és egyértelmű pontossági követelményeket határoz meg.
Kulcsfontosságú ajánlások
- Előzetes egyeztetés a szerződésben: a szabvány önkéntes, ezért a felek közötti szerződésnek egyértelműen hivatkoznia kell rá, és rögzítenie kell a vizsgálat szintjét (A, B, C vagy D).
- Kalibrált műszerek használata: az átvételi folyamat hitelessége csak érvényes kalibrálási tanúsítvánnyal rendelkező műszerekkel biztosítható.
- Dokumentáció teljessége: a teljességi ellenőrzés során biztosítani kell, hogy minden szükséges terv, kézikönyv és tanúsítvány rendelkezésre álljon.
- Statisztikai mintavételezés alkalmazása: a C melléklet szerinti mintavételi eljárások csökkenthetik a mérési munka mennyiségét anélkül, hogy a vizsgálat megbízhatósága csökkenne.
- Speciális mérések előzetes tervezése: ha energetikai vagy teljesítménymérési követelmények is szerepelnek a projektben, a speciális méréseket már a tervezés során be kell tervezni az átvételi folyamatba.
Az MSZ EN 12599:2013 szabvány alkalmazásával a szellőztető rendszerek átvétele transzparens, szakmailag megalapozott és minden érintett fél számára bizonyítható módon zajlik, biztosítva ezzel a rendszer hosszú távú, megbízható és energiahatékony működését.
Nádasi Levente
épületgépész tervező, -ME, -FM
