Nem éppen új keletű problémát feszeget a szerző, azonban nem szükséges túl mélyen kutakodjunk az emlékeinkben, hogy belássuk: a szakszerűtlen kiváltások témakörének aktualitása tagadhatatlanul fennáll napjainkban is.
Egy jó tanács a főnöktől
A személyes hangvételért előre is elnézést kérek, de előrebocsátom, hogy csakis olyan eseteket választottam, amelyeknek én is résztvevője voltam. Tanulságos mottóként szolgálhat az a kis jelenet, amely a kétezres évek elején, egy autópálya pihenőhely kávézójában játszódott le:
A kávémat kavargatva, akaratlanul is megütötte a fülemet, hogy a szomszéd asztalnál szakmabeliek megbeszélése zajlik, a meglehetősen zsúfolt vendégtér zaján átszűrődő „csőszerelő” szakkifejezések (cafni, pumpafogó, stb. ) adtak okot az előbbi megállapításomra. Kis idő elteltével a főnök elköszönt a három főből álló brigádtól, majd visszafordult és még egyszer összefoglalta a lényeget: „Akkor, fiúk, ahogy megbeszéltük, ha semmiképpen sem megy, csináljátok terv szerint!” Első hallásra, jót derültem magamban. Később, jobban belegondolva, inkább szomorúság és elkeseredettség vett erőt rajtam. Hogy miért is? A következő eset számomra keserű tanulsága miatt.
Hosszú nyomvonalon szűk átmérő, és túl nagy ellenállású anemosztátok
Egy volt munkatársam, aki időközben önállósodott, és gépészeti kivitelező céget alapított, felkért arra, hogy készítsem el az egyik megnyert projektjéhez a gépészeti tervdokumentációt. A szóban forgó épület egy közel 300 m2 alapterületű családi ház volt, igényes megrendelői elvárásokkal. A tervkészítés fázisában, majd a kivitelezés ideje alatt is többször egyeztettünk, látszólag minden a legnagyobb rendben haladt. A folyadékhűtő telepítésekor kérte a kolléga a helyszíni közreműködésemet – ekkor ért az első kellemetlen meglepetés: a betervezett, osztott rendszerű hűtőgép helyett (amely a gépészeti helyiségbe kerülő aggregátból és egy szuper csendes kondenzátorból állt – volna), megvásárolt egy kompakt gépet, amelyet a tervezett kondenzátor helyére telepített. Erről a változtatásról engem „elfelejtett” időben értesíteni, tehát a következő kész tényekkel kellett szembesüljek: a tervezett minimális zajszint megemelkedett az udvaron, valamint a hűtött folyadék elégséges szintű tömegáramának biztosítása is kemény akadályokba ütközött.
Miért is? Mert az áramlástan alapvető összefüggéseire fittyet hányó kolléga mintegy 40 méter hosszú nyomvonalon, 25 x 2,6 mm méretű, alumínium betétes, ötrétegű vezetékpárt fektetett le az épület hossztengelyével párhuzamosan, a szerelőbetonra. Kérdésemre előadta, hogy azért választotta ezt a keresztmetszetet, mert a folyadékhűtő csatlakozó csonkjai 1” méretűek voltak… A kialakult kényszerű helyzetben a legkevesebb felfordulással járó megoldás a géppel szállított keringtető szivattyú lecserélése volt, egy, a megnövekedett áramlási ellenállás legyőzéséhez elegendő szállítómagassággal rendelkező készülékre. Én pedig részletes számítások bemutatásával voltam kénytelen igazolni a megrendelő felé azt, hogy nem az eredeti tervek voltak elhibázottak, hanem csak egy átgondolatlan kiváltás történt. A magasabb hangnyomás szinttel szerencsére nem lett baj, mert a kompakt folyadékhűtő is megfelelt az adott körülmények között, a minimálisan megkövetelt zajtechnikai előírásoknak.
Mondhatni, fellélegezhettem, azonban az örömöm korainak bizonyult. Fél évvel az átadás után hívott fel a megrendelő, hogy a még nem lakott házban szilveszteri mulatságot tartottak, ám a nappaliban csak 16 Celsius fokot tudott biztosítani a fűtési rendszer. A dologhoz hozzá tartozik, hogy a közel 60 m2-es nappaliba speciális fűtési megoldást kért a gazda: nem akart semmiféle hőleadó szerkezetet látni a helyiségben. Az egyetlen, számára elfogadható megoldásként álmennyezetbe épített, légcsatornázható fan-coil készülékeket terveztem be, gondosan kiválasztott, extra alacsony áramlási ellenállású anemosztátokkal.
Hamarosan kiderült, hogy exkollégámnak egy másik, előlem „eltitkolt” kiváltása következtében alakult ki az újabb kellemetlen szituáció. Nem tett egyebet, mint a meglehetősen borsos bekerülési költségű, tervezett légrácsok helyett ugyanolyan méretű és kinézetű, de más gyártmányú elemeket épített be (8 darabról lévén szó, ez már eléggé jelentős megtakarítást jelentett). A baj csak ott volt, hogy amíg az eredeti befúvó anemosztátoknál 15 Pa, addig a kiváltó típusúaknál 36 Pa nyomásveszteséggel kellett számolni, a névleges térfogatáramot figyelembe véve. A fan-coil készülék rendelkezésre álló külső statikus szállítómagassága összesen 70 Pa volt, nem csoda, hogy amikor kimentem a helyszínre, és megmértem a gépek által keringtetett térfogatáramot, az csak mintegy fele volt a névleges légszállításnak. Amint a kreatív kiváltó kicserélte az alkalmatlan anemosztátokat a tervnek megfelelő alacsonyabb ellenállásúakra, a fűtési probléma is megoldódott.
Az 1. ábra a tervezett, a 2. ábra pedig a kiváltással kialakult állapotot szemlélteti, a lényegesen eltérő paraméterek feltüntetésével.
Légvezeték és légszelep kiváltása meggondolatlanul
A közelmúltban szakértőként találkoztam egy hasonló esettel, ahol egy egyébként korrekt módon telepített levegő / levegő hőszivattyút telepítettek egy családi házba, de a tulajdonosok panaszkodtak arra, hogy hangos a rendszer, és szerintük kalorikusan is alulméretezett. Az ellenőrző számításaim alapján bátran állíthattam, hogy a berendezés kapacitása elegendő az épület fűtési igényének fedezetére, azonban a mért légmennyiségek kisebbek az elvárhatónál.
A nyomok itt is kiváltásokhoz vezettek. Nem szaporítom feleslegesen a szót, a terveken szereplő spirálkorcolt lemezvezetékeket rendre kiváltották ugyanolyan névleges átmérőjű, kettősfalú, szigetelt „harmonika” vezetékekre, minden bizonnyal a könnyebb szerelhetőség, az utólagos szigetelés szükségtelensége, és az összességében alacsonyabb ár miatt. Igen ám, de az utóbbiak fajlagos súrlódási ellenállása 2-3 Pa/m –rel nagyobb volt a tervezett vezetékekéhez képest, az adott légszállítási értékek mellett. Csak ez a változtatás 30-50 Pa többletellenállást eredményezett az egyes áramkörökben. A 9 db, NÁ200 méretű légszelep kiváltása NÁ160 méretűre inkább csak anyagi megfontolásból történt – de ragyogóan alkalmas volt a zajszint növelésére, valamint újabb adalékot jelentett az áramlási ellenállás növekedéséhez. Egy szó, mint száz, a terv szerinti állapotok helyreállítása után a panaszok is megszűntek.
Egy szakértői jó tanács
Összefoglalásképpen, szíves figyelmébe ajánlom minden kedves kollégámnak, hogy az első alfejezetben vastag betűvel szedett mondat talán mókásnak hangzik, azonban lebeszélnék minden résztvevőt a követéséről! Csak szűkebb szakterületemre, a hűtés-, klíma- és hőszivattyú-technika területére szorítkozva: nem találok szavakat annak érzékeltetésére, mennyire fontos napjainkban, amikor komplett hűtőtechnológiai váltásokat kell végrehajtani, veszélyes tulajdonságokkal bíró hűtőközegeket kell alkalmazni, hogy gondosan, hozzáértéssel megtervezett rendszerek épüljenek és üzemeljenek. Elengedhetetlen, hogy akár egy split klíma telepítése is átgondoltan, a biztonságtechnikai kockázatokat a minimálisra csökkentve, szükség esetén tervezői kockázatelemzést elvégeztetve valósuljon meg.
Nem szabad „rutinból” tervezni, vagy kivitelezni, egy-egy elnagyolt szabvány-értelmezés, vagy elmulasztott biztonsági intézkedés súlyos következményekkel járhat. Előzzük meg a bajt! Képezzük magunkat és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az esetleges balesetek elkerülésére!
Várkonyi Nándor
Fotóillusztráció: Canva
