A ma emberének szinte naponta gyakorolt tevékenysége a technológiai eljárásnak tekinthető tűzgyújtás: a cigarettáját, a kandallóba behelyezett papírt, a gáztűzhelyet könnyedén meg tudja gyújtani akár gyufával, akár öngyújtóval, akár a gázkészülékekben lévő különböző rendszerű korszerű gyújtószerkezetekkel. Nem úgy az ősember, aki a mindennapjaiban a tűzgyújtást csak körülményesen és fáradtságos munka árán tudta elvégezni, pedig a tűz számára sokszor az életet, a túlélést jelentette.
Technológiai váltás
Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy a tüzelőanyag hagyományos elégetése elvén működő gázkészülékek egyre inkább háttérbe szorulnak a korszerű hőszivattyúzási technológiával szemben. Valljuk be, eléggé anakronisztikusnak, azaz korszerűtlennek tűnik az az eljárás, amelynek során ezer fok Celsius lánghőmérsékleten ötven fokos melegvizet állítunk elő, majd azzal húsz fokos helyiséghőmérsékletet teremtünk meg.
A lánggal égő tüzet bizonyára még hosszú ideig nem tudjuk nélkülözni, de azért álljunk meg itt most egy pillanatra, és adózzunk tisztelettel a tűznek, bemutatva azt, hogy az emberi faj fejlődésében milyen nélkülözhetetlen és hatalmas szerepet játszott!
A tűzgyújtás technológiájának feltalálása
Az ember mintegy 1,5 millió év óta használja a tüzet, amelyet régészeti lelőhelyeken fellelt égési maradványok bizonyítanak. Kezdetben a tűz villámcsapások során keletkező erdőtüzekből származó parázs begyűjtése révén vált használhatóvá az ember számára, magát a tűzgyújtás képességét, mondhatni a tűzgyújtás technológiáját az ember jóval később sajátította el, és találta fel. Amíg az ember nem tudott önállóan tüzet gyújtani, addig a tűz táplálására rengeteg tüzelőanyagot kellett begyűjtenie és felhalmoznia, és a tüzet állandóan őriznie kellett.
Az önálló tűzgyújtáshoz később az ember vagy kovakövek egymáshoz ütögetése során keletkező szikrát, vagy pedig a kis fajhővel rendelkező, és ezért gyorsan felmelegedő fadarabok egymáshoz dörzsölése során felszabaduló hőt használta fel. Ez utóbbi eljárást például úgy végezhette, ahogy Tom Hanks tette azt „A számkivetett” című filmben.
Egy négyszázezer éves kelet-angliai lelőhelyen a régészek kovaköveket találtak a tűzrakóhely és az égési maradványok között, amiből arra lehet következtetni, hogy ekkor már ismerte az ember a tűzgyújtás technológiáját. Sokkal későbbről, mintegy ötvenezer évvel ezelőtti időkből származnak azok az eszközök, amelyeket egy franciaországi régészeti feltárás során egy emberi élőhelyen találtak. A Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmányban Marie Soressi, a Leideni Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője a következőt állítja: „Tűzgyújtó köveket találtunk, amelyeket a neandervölgyiek használtak.”
A tűzgyújtás óriási jelentősége és hatásai
Gondolom, senki sem vitatja azt, hogy a tűzgyújtás képességének megszerzése, vagyis a tűzgyújtás feltalálása döntő hatással bírt az emberiség fejlődésére, legyen szó akár az emberi társadalom, akár a gazdaság fejlődéséről. További nagyjelentőségű, de kisebb hatású találmánynak a magam részéről az írás, a könyvnyomtatás, és a számítógép feltalálását, valamint a mesterséges intelligencia megalkotását tartom. Az első három találmány fejlődést elősegítő hatásait már ismerjük, a mesterséges intelligencia pozitív és esetleges negatív hatásainak értékelése a jövő feladata lesz.
A tűz Áprily Lajos költőt is megihlette, így ír róla Prometheus című versében:
„De tudja, hogy magas tüzek lobognak
a barlang-bolt alatt, hol ember él.”
A tűzgyújtás korszakos jelentősége az őskorszak idején az alábbiakban nyilvánult meg:
- Meleget adott, ami az ember túlélését biztosította a jégkorszakban, és a fagyos téli éjszakákon.
- Fényt adott, amivel az ember aktív társas együttlétének időszaka a nappali órákról kitolódott az éjszakai órákra is.
- A tűz az ember élőhelyétől távol tartotta a ragadozókat.
- A főzés és sütés lehetősége révén lehetővé tette a nyers táplálék feldolgozását, amit könnyebb volt megrágni és megemészteni, vagyis a táplálkozás kevesebb emberi energiát emésztett fel. Biztos, hogy az ember számára az ételek megfőzése és megsütése, így áttételesen a tűz használata tette lehetővé, hogy sokkal több energiát vegyen magához, ami kritikus fontosságú volt az agyunk fejlődésére nézve. Abban nincs egységes álláspont, hogy az agy fejlődésében a fehérjék (hús) vagy a szénhidrátok (kenyér) játszottak-e döntő szerepet, lényeg, hogy mindkettőt tűz segítségével kellett elkészíteni.
- Lehetővé tette az élelmiszerek tartósítását, például füstöléssel, így az ember képessé vált arra, hogy néhány heti élelemmel megrakodva élőhelyétől távolabbra is elkalandozzon, ott más népcsoportokkal ismerkedjen meg, és kicserélje velük a tapasztalatait.
- Megoldhatóvá tette az agyag kiégetését, és a fémek kiolvasztását az ércekből. Az előbbi révén folyadékok és élelmiszer tárolására alkalmas edényeket tudott előállítani. Az utóbbi technológia segítségével pedig hatékonyabb szerszámokat, fegyvereket és egyéb eszközöket tudott készíteni, vagyis a kőkorszakból továbbléphetett a rézkorszakba.
- A tűz elérte az emberi pszichét is, ami a vallásban, rituálékban, mítoszokban nyilvánult meg.
- Végül ami a legfontosabb; a tűz körüli tartós együttlét lehetővé tette az ember szocializációját, és ezzel az emberi nyelv kialakulását, ami a tudás és a tapasztalatok átadásának a leghatékonyabb eszköze, és az emberi faj fejlődésének záloga volt.
A tűz hatása az épületgépész szakmára
Már az őskorban sem elégedett meg az ember azzal, hogy meleget, fényt, a ragadozók elleni védelmet, ételkészítési és -tartósítási lehetőséget, és mind ezekkel a társas együttléthez, szocializálódáshoz a fa, és egyéb könnyen éghető, a természetben előforduló anyagok eltüzelésével kellemes környezetet tudott teremteni a barlangjában. Rájött arra, hogy az égési folyamat táplálásához friss levegő hozzávezetése szükséges, és hogy a zavaró égéstermékeket el lehet, és el kell vezetni a barlangja tetején eleve meglévő, avagy az általa kialakított nyíláson keresztül. Mindezekkel a kor szintjén fűtési és légtechnikai rendszert hozott létre, vagyis megvetette ennek a két szakágunknak az alapjait. A tűz persze ott állt számos modern technológia fejlődésének hátterében is (pl. kerámiaipar, fémfeldolgozás, cementipar, erőművi technikák).
Idekívánkozik Vitruviusnak, Augustus római császár építészének a „Tíz könyv az építészetről” című művéből a következő idézet:
„Amikor a tűz feltalálása révén az emberek között kezdetben a gyülekezés és az együttélés is kialakult, és egy helyre sokan összejöttek, … ebben a gyülekezetben egyesek lombból kezdtek kunyhókat csinálni, mások pedig barlangokat vájtak a hegyekbe, ismét mások a fecskék fészkét és építkezését utánozván ágakból és sárból csináltak olyan helyeket, ahol meghúzhatták magukat. Aztán megfigyelvén mások kunyhóit, saját elgondolásaikból újításokkal egészítették ki azokat, napról napra jobbfajta házakat építettek.”
Az idézetben említett gyülekezés és együttélés legfontosabb következménye az emberi beszéd és a gondolkodás kialakulása volt. Lehet, hogy ha az ember nem sajátította volna el a tűzgyújtás képességét, akkor ma a delfinek alkotnák az uralkodó fajt a Földön?
Nekünk épületgépészeknek pedig az idézet arra is mókás lehetőséget ad, hogy ekként bosszantsuk vele az építészeket:
„Látjátok, hogy még nagy elődötök, Vitruvius szerint is előbb volt a tűz, vagyis az épületgépészet, és csak a védelmező tűz körüli beszélgetések révén alakult ki az építés gondolata, és maga az építészet is.”
Dr. Vajda József
Fotóillusztráció: Pixabay
