Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) elkészítette az Építési ágazat 2026. évi súlyponti problémái, javaslatok ezek megoldásához témájú tanulmányát. A szöveg helyzetértékelést és várakozásokat tartalmaz, valamint az építésgazdasági értéklánc piaci pozícióját javító javaslatokat ajánl a vállalkozások, a kormányzat számára. Összefoglaltuk a lényeget.
Az ÉVOSZ 2026-ra nem egy „látványos új fellendülés”, hanem egy feszesebb, kockázatosabb év képét rajzolja fel: enyhe termeléscsökkenésre készül az ágazat, miközben a vállalkozásoknak egyszerre kell túlélniük az erősödő árversenyt, kezelniük a romló finanszírozási környezetet és javítaniuk a hatékonyságot. A szövetség helyzetértékelése szerint a 2016–2022-es bővülés után 2023–2024-ben visszaesés jött, 2025-ben pedig ugyan 2,8%-os volumennövekedést mért a KSH, de a piaci bizalom gyengült, a rendelésállományok apadtak, és nőtt a lánctartozás. Ebből a kiindulópontból az ÉVOSZ a fő problémákat nem külön-külön, hanem egymást erősítő „csomagként” kezeli – és ehhez illeszti a javaslatait.
1) Keresletingadozás, bizonytalan állami megrendelések, akadozó uniós források.
A közszféra beruházásai a 2021–2027-es uniós ciklus forrásaitól függenek, amelyek elérését és felhasználását elhúzódó egyeztetések lassítják. Közben nem látszik tisztán, mikor és hogyan indulnak újra a korábban elhalasztott állami beruházások, ezért sem a tervezői-kivitelezői kapacitások, sem a vállalkozói beruházások nem tervezhetők.
Javaslat: a kormányzati „keresletkiegyenlítő” szerep erősítése: gyorsabb projekt-előkészítés, több ajánlatkérés meghirdetése, és a 2023–2025-ről halasztott beruházások sürgős vállalkozásba adása. Emellett hosszú távú, választási ciklusokon átívelő programokat kérnek (infrastruktúra, víziközmű-rekonstrukció, közút- és vasútfejlesztések, kórházprogram, rozsdaövezetek), hogy a piac ne rángatózzon évről évre.
2) Finanszírozási szorítás és a lánctartozás terjedése.
Az építőipari cégek többsége – különösen a mikro- és kisvállalkozások – nehezen tudja előfinanszírozni a munkát, sokan nem hitelképesek, a magas kamatszint pedig a megrendelői oldalt is fékezi. A lánctartozás mértéke nő: a szövetség szerint a számlák egy része továbbra sem fizetődik időben, és a tartozásállomány 2025 végére nagyon magas szintre emelkedett.
Javaslat: a szerződéses biztosítékok következetesebb érvényesítése, a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) szerepének erősítése és kiterjesztése (több szereplő fordulhasson hozzá, stabilabb finanszírozással). A közszférában automatizmust sürgetnek a késedelmi kamat érvényesítésére, mert a vállalkozók sokszor „félelemből” nem kérik. Emellett javaslat a fedezetkezelés rendszerének értékelése és frissítése, valamint célzott, szélesebb körű, kedvező felújítási finanszírozás (például zöld otthon jellegű programok újraindítása, felújításokra is kiterjesztve).
3) Közbeszerzési feszültségek, rossz költségtervezés, árváltozási kockázat.
A korábbi, gyors építőanyagár-emelkedések nyomán sok szerződésnél utólagos módosítás vált szükségessé, de a közbeszerzési szabályok szűken engedik a mozgásteret. További gond, hogy nincs széles körben hozzáférhető, létesítmény-szintű költség- és árinformációs adatbázis, ami segítené a reális becsült érték meghatározását.
Javaslat:egyértelműbb hatósági iránymutatás a szerződésmódosításokra, erősebb költségtervezési gyakorlat, és a kockázatosan alacsony árú ajánlatok kiszűrése (különösen a minimális rezsióradíj alatti ajánlatoké). A szövetség azt is szorgalmazza, hogy a kiírások tartalmazzák a becsült értéket, és az értékelésben jelenjenek meg a minőségi, fenntarthatósági, illetve a hazai termékeket és helyi vállalkozásokat érdemben segítő szempontok.
4) Lakhatási gondok: felújítási lemaradás, feketepiac, energiahatékonysági deficit.
Az ÉVOSZ „lakhatási krízisről” beszél: az állomány öregszik, sok tulajdonos nem költ eleget a felújításra, és a lakásárak gyorsabban nőttek, mint a reáljövedelmek. A lakásfelújításoknál különösen erős a szóbeli megállapodás és a fekete foglalkoztatás, ami rontja a tisztességes cégek versenyhelyzetét és adóbevétel-kiesést okoz.
Javaslat: a felújítási programok bővítése (a vidéki támogatás településméret-korlátjának emelése), energiahatékony városrész-rehabilitációk indítása, hosszú távú panelprogram (társasházi szabályok korszerűsítésével, kötelező felújítási alap erősítésével), állami/önkormányzati bérlakásprogram előkészítése, és stabil, kiszámítható támogatási–áfa keretek fenntartása. Technológiai oldalon iparosított és moduláris megoldásokhoz pilot projektek és világos műszaki definíciók bevezetését kérik.
5) Munkaerő és képzés: kevesebb belépő, öregedés, gyenge duális bázis.
A recesszió „elfedi” a régóta meglévő szakemberhiányt, de a probléma megmarad: kevés a képzett belépő, a munkaerő öregszik, a duális képzésben részt vevő vállalkozások száma csökken, és a képzési infrastruktúra sok helyen hiányos.
Javaslat: ágazati képzőközpontok hálózata, új finanszírozási modell a duális képzéshez (paritásos, alap jellegű megoldással, akár TAO-típusú ösztönzőkkel), a tanári továbbképzések és modern technológiák (minőség, EU-követelmények, digitalizáció) erősítése, valamint célzott pályaorientáció. Foglalkoztatásban a szövetség a fekete foglalkoztatás elleni ellenőrzések erősítését, rugalmasabb munkaidőkereteket és a bérszint fokozatos felzárkóztatását is napirenden tartja.
6) Piacvédelem, szabályozási komplexitás, ellenőrzési hiányok.
Az építésügyi jogi környezet az elmúlt időszakban sokat változott, amit a mikro- és kisvállalkozások nehezen követnek. Eközben a piacfelügyelet gyengesége miatt könnyebben jelennek meg kétes minőségű termékek és szolgáltatók, illetve unión kívüli szereplők, akiknél a munkaerő- és termékoldali kockázatok is nagyobbak.
Javaslat: Nemzeti Építésügyi Nyilvántartási rendszer és termékinformációs adatbázis kialakítása, a TSZSZ hatáskörének bővítése, valamint egy „Építőipari Rendészet” felállítása komplex helyszíni ellenőrzésekre. Ide kapcsolják a fenntarthatósági minimumok jogszabályi megerősítését (bontási anyagok kezelése, zöld minimum, BIM terjesztése, életciklus-szemlélet).
7) Hatékonyság és technológiai lemaradás.
Az ÉVOSZ szerint 2026 legnagyobb közös kihívása a hatékonyság javítása: jobb projekt-előkészítés, költségcsökkentés, képzés, digitalizáció, korszerű gépek és iparosított megoldások gyorsabb terjedése nélkül a cégek nem tudnak tartósan alkalmazkodni a keresletkorlátos piachoz.
Javaslat: Építésgazdasági Hatékonysági Program végrehajtása, célzott pályázati források a technológiai korszerűsítéshez, BIM fokozatos bevezetése nagy állami projekteknél, valamint a költségkalkuláció és kockázatkezelés oktatásának erősítése.
Összességében az anyag üzenete az, hogy 2026-ban az ágazat „működőképességének” kulcsa a kiszámíthatóbb állami kereslet, a finanszírozási és elszámolási fegyelem (lánctartozás), a tisztább piac és a gyorsuló hatékonysági–technológiai váltás. A javaslatok ezért egyszerre szólnak kormányzati programalkotásról (beruházási ciklusok kisimítása), intézményi megerősítésről (TSZSZ, piacellenőrzés), és vállalkozói oldalról is végrehajtandó modernizációról (képzés, digitalizáció, BIM, iparosított építés).
További információk az ÉVOSZ honlapján érhetők el.
