Az esővíz hasznosítása, a hálózati veszteségek csökkentése és a tisztított szennyvíz felhasználása egyaránt hozzájárulhat a vízkészletek megőrzéséhez. A szükséges technológiák rendelkezésre állnak, szélesebb körű alkalmazásukhoz azonban összehangolt tervezés, megfelelő szabályozás és kiszámítható finanszírozás szükséges – derült ki a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség budapesti konferenciáján.
„Vízkrízis vagy vízforradalom?” címmel rendezett konferenciát október 8-án a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (MaSzeSz) Budapesten. A kutatók, közműszolgáltatók, mérnökök, önkormányzati és pénzügyi szakemberek a vízellátás biztonságát, a vízmegtartás lehetőségeit és a fejlesztések feltételeit tekintették át. A Szunyogh Média tudósítása alapján a felszólalások közös üzenete az volt, hogy a műszaki megoldásokat a fogyasztási igényekkel, a gazdasági lehetőségekkel és a környezeti adottságokkal együtt kell értékelni.
A rendezvényt megnyitó dr. Kovács Károly, a MaSzeSz elnöke a lakossági hozzáállás változásáról számolt be. A szövetség felmérései szerint 2020 és 2026 között erősödött az aggodalom a vízkészletek csökkenése és az elöregedő vezetékek miatt. A hálózatfelújítások támogatottsága 85,7 százalékról 92 százalékra nőtt, a költségmegosztás lehetősége mellett is. Az elnök hangsúlyozta: a beruházások elfogadásához a technológiai lehetőségek mellett a költségeket, a várható előnyöket és a vízhasználati szokások változtatásának szükségességét is érthetően be kell mutatni.
A vízkészletek megőrzésének egyik lehetőségét Mádlné dr. Szőnyi Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatója ismertette. Előadásában rámutatott, hogy a vízvisszatartás a felszíni tározás mellett a felszín alatti készletek tudatos utánpótlását is jelentheti. Megfelelően kialakított beszivárogtató medencékkel a víz ellenőrzött körülmények között juttatható a víztartó rétegekbe, ahonnan később kutakkal kitermelhető, illetve a természetes élőhelyek vízellátását is segítheti.
A vízellátás műszaki korlátait Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója a város fejlesztésein keresztül mutatta be. Az ismertetett ipari beruházások napi 11 150 köbméteres többlet-vízigényt jelenthetnek, a városi fogyasztás további növekedésével együtt pedig napi 21 150 köbméter többletigénnyel számolnak. Ennek kiszolgálásához a vízbázisok, a termelés, az elosztóhálózat és a szennyvízkezelés kapacitását együtt kell vizsgálni. Az előadás fontos megállapítása volt, hogy a névleges vízműkapacitás nem feltétlenül egyezik meg a ténylegesen rendelkezésre álló vízmennyiséggel. A kutak állapota, a vízszintek, a szivattyúk teljesítménye és a hálózat szállítóképessége egyaránt korlátozó tényező lehet. A tervezés során ezért a növekvő fogyasztás mellett a meglévő rendszer valós üzemállapotát is figyelembe kell venni. Külön hangsúlyt kapott a hálózati veszteségek mérséklése. A szivárgásokkal és csőtörésekkel elvesző víz kitermelése, kezelése és továbbítása már energiát és üzemeltetési ráfordítást igényelt. A veszteségcsökkentés így egyszerre szolgálja a vízkészletek védelmét és a gazdaságos működést. Gorján Ferenc olyan tervezett iparivíz-ellátási megoldást is bemutatott, amely tovább tisztított szennyvíz és más vízforrások felhasználásával fedezné az igények egy részét. Egyes technológiai folyamatok ugyanis nem igényelnek ivóvízminőséget.
A tisztított szennyvíz felhasználásának feltételeit dr. Clement Adrienne, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakembere részletezte. Az ipari alkalmazás, a zöldfelületek öntözése és bizonyos mezőgazdasági felhasználások eltérő vízminőséget követelnek meg. Külön figyelmet kell fordítani a mikroszennyezőkre és más nehezen eltávolítható anyagokra. Az újrahasznosítás ezért megfelelő tisztításra, rendszeres ellenőrzésre és kockázatértékelésre épülhet; elterjedéséhez megbízható üzemeltetés és gazdaságilag is működő megoldások szükségesek.
Az épületgépészeti gyakorlatot közvetlenül érintő esővíz-hasznosításról Dienes György mérnök, a Hydro-King Kft. ügyvezetője beszélt a Szunyogh Médiának. Elmondása szerint egy körülbelül 140 négyzetméteres tetőről a csapadékviszonyoktól függően évente akár 70–100 köbméter esővíz is összegyűjthető. Megfelelő rendszerben ez öntözésre, WC-öblítésre, takarításra és akár mosásra is használható, csökkentve az ivóvíz felhasználását. A lágy esővíz mosásnál a szükséges mosószer és vízlágyító szerek mennyiségét is mérsékelheti. A szakember hangsúlyozta, hogy az esővíz-hasznosítás teljes gépészeti rendszer kialakítását igényli. A tároló mellett megfelelő szűrésről, szivattyúzásról és vezérlésről is gondoskodni kell. A méretezéshez a tetőfelületet, a helyi csapadékviszonyokat és a háztartás tényleges vízigényét egyaránt ismerni szükséges. Meg kell tervezni a hosszabb csapadékmentes időszakok kezelését és a megtelt tartályból távozó többletvíz útját is. Utóbbi megfelelő talajviszonyok esetén helyben elszikkasztható.
Az esővíz tárolása a települési rendszerek szempontjából is előnyös: csapadékos időben mérsékelheti az elvezetőhálózat azonnali terhelését, szárazabb időszakban pedig egyes célokra kiválthatja a vezetékes vizet. Dienes György szemléltető számítása szerint százezer háztartás évi 50 köbméteres hasznosítása összesen ötmillió köbméter vizet jelentene. A közösségi előnyök miatt indokoltnak tartaná az önkormányzati programokat, a támogatásokat és az egyértelmű szabályozást. Ezek a lakossági tájékoztatással együtt segíthetnék, hogy a szakszerű rendszerek szélesebb körben elterjedjenek.
A délutáni program a finanszírozás és a hosszú távú tervezés kérdéseivel foglalkozott. Holczinger Norbert, a Magyar Nemzeti Bank szakembere arra hívta fel a figyelmet, hogy a vízhiány és az infrastruktúra sérülékenysége a gazdasági működést, valamint a beruházások biztonságát is érinti. Baloghné Gaál Zsófia a klímaváltozásnak ellenálló infrastruktúra fontosságát hangsúlyozta: a hosszú élettartamú létesítmények tervezésekor a jövőbeli aszályokat, hőhullámokat és szélsőséges csapadékeseményeket is számításba kell venni.
A finanszírozási eszmecserében a hálózatfelújítások és az új technológiák költségei, a fogyasztói díjak, valamint az állami és egyéb beruházási források szerepe is szóba került. A felszólalások szerint a műszakilag megvalósítható fejlesztésekhez olyan kiszámítható feltételek szükségesek, amelyek egyszerre támogatják az üzembiztonságot, a beruházások megtérülését és a megfizethető szolgáltatást. A konferencián bemutatott példák ehhez már alkalmazható mérnöki megoldásokat kínáltak, az ingatlanok esővíz-hasznosításától a települési és ipari vízellátás átalakításáig.
Forrás: Szunyogh Gábor / Szunyogh Média: Vízkrízis vagy vízforradalom?
Kiemelt kép: Canva
