Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) egy olyan szabályozási eszköz, amely a piac szereplőit – kiskereskedelmi energiaértékesítőit és üzemanyag-kereskedőit – kötelezi arra, hogy a végfelhasználóknál valós, hitelesített energiamegtakarítást érjenek el, ezzel támogatva Magyarország energiahatékonysági és klímacéljainak teljesítését. A rendszer hangsúlyt helyez a hosszú távú, fenntartható energiahatékonysági beruházásokra, és szigorú szakmai auditálási követelményeket támaszt az elért megtakarítások igazolására – ez a rövid bemutatása az EKR-nek, de azért nem ennyire egyszerű a helyzet.
Energetikai auditor, épületgépész szakértővel néztük meg, milyen hatással lehet a hazai épületgépészeti szektorra az EKR-rendszer, és annak legfrissebb módosítása.
Az EKR a 2012/27/EU irányelv (EED) alapján működik, amely az Európai Unió tagállamai számára 2030-ig 32,5%-os energiahatékonyság-javulást ír elő, és amit 2021-től vezettek be Magyarországon.
Az EKR piaci alapú mechanizmus, amely az energiapiac kijelölt szereplőit – például kiskereskedelmi energiaértékesítőket, üzemanyag-kereskedőket– kötelezi arra, hogy meghatározott mértékű energiamegtakarítást érjenek el a végfelhasználók körében. Ez azt jelenti, hogy az energiaértékesítőknek olyan programokat és intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek valódi, igazolt energiamegtakarítást eredményeznek a fogyasztóknál.
A megtakarításoknak a végső energiafelhasználás csökkentésére kell irányulniuk, tehát nem tartozik ide az energiaátalakítás vagy az energetikai ipar energiafelhasználása, csak a végső felhasználók (lakosság, ipar, szolgáltatások, közlekedés) energiaigénye.
Az elért energiamegtakarításokat részletes számításokkal és hitelesítéssel kell alátámasztani, amelyet a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által névjegyzékbe vett energetikai auditáló szervezetek végeznek. Csak hitelesített energiamegtakarítás számolható el az EKR-ben, és ez a megtakarítás korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű joggá alakul, amelyet a kötelezettek megvásárolhatnak vagy átruházhatnak.
Emelkedik az energiamegtakarítási cél
Az EKR tehát nem csupán elméleti keret, hanem konkrét energiahatékonysági beruházások és intézkedések megvalósítására ösztönöz. Kiemelten támogatja a hosszú távú, fenntartható megoldásokat,
- például az épületszigetelést,
- nyílászáró-cserét,
- fűtéskorszerűsítést, amelyek legalább hat évnél hosszabb élettartamú energiamegtakarítást eredményeznek.
Ezzel szemben a rövid távú, könnyen megvalósítható, de kevésbé tartós beavatkozások csak csökkentett mértékben számolhatók el az EKR-ben.
Az energiahatékonysági intézkedések hatékonyságát és megtérülését részletes energetikai auditokkal kell igazolni, amelyek során figyelembe veszik az átváltási tényezőket, számítási módszereket, valamint az addicionális (lényeges) hozzájárulást az energiamegtakarításhoz. Ez a szakmai hitelesítés biztosítja, hogy a beruházások valóban hozzájárulnak a végső energiafogyasztás csökkentéséhez.
Az EKR keretében a kötelezetteknek évente meghatározott energiamegtakarítási célt kell teljesíteniük, amely 2025-től jelentősen megemelkedik, és egy részét kötelezően a lakó- és középületek energiahatékonysági fejlesztéseire kell fordítani. Ez elvileg ösztönzi a szakmai szereplőket, hogy minőségi, hosszú távú megoldásokat kínáljanak, és közvetlenül hozzájárul a hazai épületállomány energiahatékonyságának javításához. A növekedésről a Magyar Energiahatékonysági Intézet itt ír részletesen, de ajánljuk a Portfolió témában írt friss cikkét, ami itt olvasható el.
Először inkább hőszigetelés volt, most végre jöhetne a fűtéskorszerűsítés, de…
„Célok megemelésének az az oka, hogy a korábbi években Magyarország meglehetősen rosszul költött energiahatékonysági beruházásokra, ezért ezt most fel kell gyorsítani, hogy megfeleljünk az EU-s elvárásoknak” – mondta az épületgépész.hu-nak Balajti Zsolt épületgépész tervező, energetikai auditor, a Balajti Energetika Mérnöki Szolgáltató Kft. tulajdonos-ügyvezetője. A szakember azt is elmondta, a hazai érintett cégek minden évben új energiahatékonysági célszámokat kapnak, erre pedig többféle megoldás kínálkozik. Amit jellemzően kevesen választanak, az az, hogy egész egyszerűen befizetik azt az összeget, amit kiró rájuk a rendszer, és amit majd a későbbiekben az állam további energiahatékonysági pályázatokra, kifizetésekre fordíthat. A cégek e mellett saját magukra is költhetnek, pl. egy saját tulajdonú irodaház teljes nyilászáró-cseréje is elszámolható, azonban ez véges, elfogynak a lehetőségek, nem lehet minden évben erre költeni. A leggyakoribb megoldás az úgynevezett vagyoni jellegű jogszerzés, azaz hitelesített energiamegtakarítást vásárol a cég a piacon elérhető, jellemzően nagyobb léptékű energiahatékonysági beruházás eredményéből.
„Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy ingatlanban nyílászáró-cserét és hőszigetelést végeznek, majd ezt megvásárolja az érintett energiakereskedő vállalkozás, így a beruházás jelentősebb részét nem a felújítónak kell megfizetnie, hanem azt kvázi visszakapja a vagyoni jog értékesítéséből” – magyarázta Balajti Zsolt. Az ilyen projektekben energetikai auditorként megbízásokat vállaló szakember hozzátette, a jelenlegi friss módosításnak a része, hogy az az újonnan keletkeztetett többletkötelezettségek projektjeinek 75%-át lakossági energetikai fejlesztésekből kell behozni.
Balajti Zsolt szerint
az eddig jellemzően hőszigetelt és nyílászáró-cserén átesett ingatlanoknál a következő lépés pont a fűtéskorszerűsítés lehetne, hiszen a célja a rendszer célja elsősorban az energiaigény csökkentése, valamint a zöld átállás folyamatainak támogatása, ugyanakkor például egy hagyományos gázkazánt kondenzációs kazánra lecserélni az újabb szabályozás miatt már nem elfogadott, hiszen ez azt is előírja, hogy hőtermelő korszerűsítésénél a fosszilis energiát is ki kell váltani.
Nézzünk egy gyakorlati példát!
Magyarország egyik jellemző épülettípusa az ún. Kádár-kocka, amelyből mintegy 850 ezer db van – kezdi Balajti Zsolt, aki egy példán keresztül mutatja be az épületgépészeti kapcsolódást a programhoz.
Becsült korszerűségi arányuk:
- Teljeskörűen korszerűsített (homlokzati és födém hőszigetelés rendben, nyílászárók újak, korszerű a fűtés, és megújuló energiaforrással kiszolgált az épület): 5–10%
- Részben korszerűsített (pl. csak nyílászárócsere vagy csak kazáncsere történt): 30–40%
- Nem korszerűsített / elavult állapotban lévő: 50–60%
A nem korszerűsített Kádár kockákból tehát 4-500 ezer ingatlan lehet az országban, az ilyen ingatlanok esetében pedig nem ritka akár a ~3000 m3 fűtési célú földgáz fogyasztás sem, ez pedig ~104 GJ földgáz fogyasztást jelent. Ökölszámok alapján elmondható, hogy egy nyílászáró-cserével, homlokzati-, és födémszigeteléssel elérhető ~50%-os energiamegtakarítás, amely 52 GJ vagyoni értékű jogot keletkeztethet.
Az EKR módosítások következtében a piac szereplői egyöntető áremelkedést várnak a Hitelesített Energia Megtakarítás értékének tekintetében, amely nagyságrendileg 10-12 ezer Ft/GJ egységárat fog jelenteni. Ez ~572.000 Ft-ot jelent a vagyoni értékű jog átadásával, viszont egy ilyen beruházás könnyen belecsúszhat akár a tízmilliós költségbe, és épületgépészeti korszerűsítésre még nem is költött így akkor a tulajdonos. A hőtechnikai korszerűsítés hozadéka viszont az is, hogy az ingatlan immáron „befér” a rezsicsökkentett mennyiségbe (< 1729 m3/év), ami ~1 millió Ft/év költségcsökkenést eredményez.
Innentől válik viszont megoldhatatlanná a matekpélda: ha egy ingatlan hőtechnikailag már korszerűnek mondható, akkor épületgépészeti korszerűsítésből a várható energiamegtakarítás csekély mértékű (5-25 GJ), ennek a piaci értéke 50-275.000 Ft. Vajon egy megújuló energiával működő berendezésre történő váltással lehetséges olyan mértékű beruházási költséget adni, ami az újonnan telepített berendezés (és esetleg a hőelosztói és hőleadói komplett rendszer cseréje is) várható élettartamán belül megtérül? Ugyanis a rezsicsökkentett gázárból az 5-25 GJ mínusz már csak 30-70.000 Ft a várható éves költség-megtakarítást eredményez, ami lássuk be, nem hat ösztönzőleg egy több milliós beruházásról történő döntésben. Tovább nehezíti az épületgépészek dolgát, hogy a hitelesítést végző energetikai auditornak vizsgálnia kell a kiváltásra kerülő hőtermelő életkorát is, ugyanis ha a meglévő berendezés 20-25 évnél korosabb, úgy a projektet nem lehet már energiahatékonysági szempontú beruházásnak tekinteni, mivel a cserével egy gyakorlatilag a hasznos élettartamát már kiszolgáló, üzemében bizonytalan berendezést szanálunk, azaz amortizációt pótolunk. Erre pedig az EKR sajnos nem ad pénzt.
Megfordítható esetleg a folyamat, azaz elvégezhető először a hőtermelő, elosztó és hőleadó rendszer cseréje? Sommás válasz az, hogy NEM. Etikus mérnök/energetikus nem javasolhat ilyet, hiszen egy rossz épületet először fel kell öltöztetni, mert az elsődleges cél a fajlagos igények csökkentése, nem pedig a meglévő és így megmaradó magas hőigények fedezése alternatív forrásokkal – mondja Balajti Zsolt.
Mi várható tehát? Mivel:
- a magyar ingatlanállomány jelentős része hőtechnikai szempontból korszerűtlen,
- az utólagos hőszigetelések és nyílászáró cserék fajlagosan lényegesen nagyobb mértékű megtakarítást eredményeznek, mint az épületgépészeti korszerűsítések
- a már hőtechnikai szempontból jobbnak minősülő ingatlanoknál az EKR szempontjából csekély mértékű az elszámolható megtakarítás, amelyre ráadásul még a kiváltott berendezés életkora is hatással van, így
a kötelezettek kedvében járni akaró projektgazdák elsősorban olyan projekteket fognak keresni, ahol nagyon rossz hőtechnikával bíró ingatlanokon fognak szigeteléseket bonyolítani, mert ezeknél fog fajlagos tekintetben egy-egy ingatlanra számolva nagy mértékben HEM keletkezni.
„Nekünk, épületgépészeknek sovány vigasz, hogy az ország végsőenergia felhasználása csökkenni fog 0,4-0,6 PJ-lal (kb. 15 millió m3 földgáz fűtőértéke), miközben ebből épületgépészeti megbízások nem igazán várhatóak” – tette hozzá végül Balajti Zsolt.
ZBT
Fotóillusztráció: Canva
