Mint korábban írtuk, Dr. Barna Lajos, a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék címzetes egyetemi tanára, a Magyar Épületgépészet szaklap főszerkesztője életének 76. évében, 2025. május 25-én elhunyt.
Dr. Csoknyai Tamás nekrológját, valamint Gyurkovics Zoltán beszédét közöljük.
Kedves gyászoló család, barátok, és tisztelők!
Ma egy olyan embertől búcsúzunk, aki nem csupán tanított, hanem nevelt, példát mutatott – szavakkal és tettekkel egyaránt. Barna Lajos iránytű-, szakmai zsinórmérték volt, akire egész életében tisztelettel tekintettek kollégák, volt diákok, diákok, az épületgépész szakma jelentős képviselői és ismerősök egyaránt. Én 53 évvel ezelőtt találkoztam Vele, ismertem meg Őt. Ismeretségünk az elmúlt évtizedekben nemesedett barátsággá!
Lajos széleskörű feladatvállalása – oktatás, szakmai programok szervezése a MMK Épületgépészeti Tagozatában, vagy a Kéményjobbítók Országos Szövetségében, vagy a „Magyar Épületgépészet” szakmai folyóirat szerkesztésében – kiegyensúlyozott, támogató családi háttér nélkül nem valósulhatott volna meg! A Család! Lajos megismerte Évát. Rájöttek, hogy – Zorán után szabadon – mindketten hitték az otthon melegét, az ünnep örömét, elhitték a folyók irányát, és igen, nagyon hittek a gyűrű aranyában. Összeházasodtak, családot alapítottak! Megszületett Judit, majd Edit. Edit házassága révén a család tagja lett Attila. Jött a két unoka, Vince és Berci!
Férj, édesapa, após és – talán a legnagyobb örömére – nagypapa volt. A család volt az ő valódi éltető, támogató ereje, ahol mindig mosollyal, türelemmel, és szeretettel fordult családtagjai felé. A szeme mindig másként csillogott, ha az unokáira nézett, vagy róluk mesélt!
Sok időt töltött Velük, Veletek! Borgátán a családi nyaralóban, a szilvásváradi kiránduláson. Együtt repültetek a papával és a mamával Judithoz. A papát még a Csodák Palotájába is el tudtátok csábítani! Kitörölhetetlen emlékek ezek!
Jó dolog, ha van valakinek példaképe. Nektek keresni sem kell. Amit egy embertől, egy emberből tanulni lehet – becsületet, tudást, emberséget, hűséget és derűt – azt mind megtaláljátok benne, a nagyapában. Az ő példa értékű élete maga volt a tanítás a mindennapokban. A tekintete, a hallgatása, a szavai, mind-mind útmutatók lehetnek számotokra – jelen és jövő időben is mondom – ha figyeltek rá visszaemlékezéseitekben. Szerencsére van mire visszaemlékeznetek!
Személyesen is, a MMK-t, és talán az épületgépész szakmát is képviselve nehéz szívvel állok itt.
Büszke vagyok arra, hogy barátomnak tekinthettem őt. Sokat dolgoztunk együtt, sok támogatást kaptam Tőle a munkánkhoz. Felelősséggel végezte vállalt feladatait akár a tagozat alelnökeként, akár más szakmai tevékenysége-, így az újságírói/szerkesztői tevékenysége során is! Nagy űr támadt halálával ezeken a területeken is!
Elment egy jellegzetesen csendes ember, akinek a szavai nem hangosak, de súlyosak; aki nem kér, de mindig ad; aki nem ítél, de mindig ért. A vele töltött beszélgetések – a csendek is! – mind megmaradnak bennem. És ha most el is búcsúzunk tőle, bennünk él tovább. Mindenki más-más formában őrzi meg őt: egy mosolyban, egy tanácsban, egy tettben, egy gesztusban. Egy Arany János idézettel búcsúzom:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
egy éltető eszmévé finomul.”
Fogadjátok őszinte együttérzésemet! Nyugodj békében, barátom, barátunk!
Gyurkovics Zoltán
elnök
Magyar Mérnöki Kamara
Épületgépészeti Tagozat
Dr. Barna Lajos 1949. február 24-én született Pécsett. Középiskolai tanulmányait is a baranyai megyeszékhelyen végezte: 1963-67 között a pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban tanult, ahol 1967-ben gépésztechnikusi képesítést szerzett. Felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1972-ben végzett a Gépészmérnöki Kar Épületgépészeti Ágazatán. Az egyetem elvégzése után tudományos továbbképzési ösztöndíjasként kezdett dolgozni az I. Épületgépészeti Tanszéken, majd 1974-től tanársegédi beosztásban.
Pályáját Dr. Homonnay Györgyné tanársegédjeként kezdte, a hosszú évek során pedig hűséges és megbízható munkatársává vált. A nyolcvanas évek közepén, egy váratlan helyzetben, amikor a Gázellátás tantárgy oktatása gazdátlanul maradt, ő volt az, aki minden előzmény nélkül, szinte azonnal vállalta a kihívást. Előadta, vezette, gondozta ezt a tárgyat évtizedeken át – kimagasló színvonalon.
Előbb a közművek, a vízellátás és csatornázás témakörben oktatott, de a gázellátás és távhőellátás témakörben is tartott előadásokat, vezetett tervezési és laboratóriumi gyakorlatokat. Számos műegyetemi diploma született az ő szakmai konzultációja, témavezetése mellett. Ezenkívül szakmérnöki, szaküzemmérnöki tárgyak előadásában is részt vett az épületgépészet témakörében a BME-n és a Miskolci Egyetemen. Kutatási tevékenysége eredményeiről számos cikkben, szakmai előadásban számolt be.
1983-ban egyetemi doktori címet szerzett és 1984. január 1-től adjunktusi beosztásban dolgozott. 1998-ban korábbi doktori címe és szakmai munkája alapján PhD oklevelet szerzett. 1999-től egyetemi docensi beosztásban dolgozott és ment nyugdíjba 2011-ben, de egészen halálig oktatta nagy lelkesedéssel és hivatástudattal a gázellátás szakterületet a BME hallgatóinak.
„Hihetetlenül nagy tudású oktató, bármilyen kérdésben segít, mindig a jószándék vezérli.” Ez az idézet Dr. Barna Lajos műegyetemi tanári adatlapjára adott értkelések közül származik, és nem az egyetlen, amelyben egy diák pozitívan nyilatkozik oktatójától.
Szakmai közéleti tevékenysége keretében az Építéstudományi Egyesület Fűtés- és Légtechnikai Szakosztályának tagja és szakosztályi titkára volt. Később a Magyar Mérnöki Kamara és az Épületgépészeti Tagozat Minősítő Bizottságának tagja volt, majd az Épületgépészeti Tagozat Elnökségének tagja lett. A Kéményjobbítók Országos Szövetségének elnökségi tagjaként, a szövetség szakmai rendezvényeinek, konferenciáinak egyik szervezőjeként egyaránt ismerhette a szakmai közönség.
Kiemelkedő, a Tanszék falain túlmutató tevékenységként 1991-től szerkesztője az Épületgépészet c. folyóiratnak, majd 1992-től a lap utódjának, a Magyar Épületgépészetnek. 1998-tól a lap főszerkesztő helyettese, majd 17 éven át a lap főszerkesztője volt – egészen mostanáig. Ennek keretében állandó, élő kapcsolatot tartott fenn az épületgépészeti szakma szereplőivel. Szakirodalmi munkássága páratlan volt.
A tudományos közösség és az egyetemi oktatás számára is felbecsülhetetlen értéket jelentett. Munkásságát 2015-ben a BME Gépészmérnöki Kara címzetes egyetemi tanári cím adományozásával ismerte el.
1994-en ETE Érdemérmet, 1998-ban Alpár Ignác-díjat, 1999-ben Macskásy Árpád-díjat kapott, és 2004-ben és 2008-ban az Év Épületgépész Oktatójának választották. 2024-ben az épületgépészet legmagasabb-rangú kitüntetettjeinek sorában a szakma legkimagaslóbb díjával, az Épületgépészetért díjjal ismerték el több évtizedes, fáradhatatlan munkáját.
Áldozatvállalása, hivatásszeretete példamutató volt mindannyiunk számára. Munkáját alaposság, tisztesség és kitartás jellemezte – mindaz, ami őt emberként is meghatározta.
Dr. Csoknyai Tamás
tanszékvezető, egyetemi docens
Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
