Igaz-e, hogy veszélyes és drága hazugság övezi a nap- és szélenergiát?

Varga Pál véleménycikke a nap- és szélenergiával kapcsolatos negatív megközelítésekről.

2025. május 18-án egy véleménycikk jelent meg a Portfolio online gazdasági újság oldalán Bjorn Lomborg tollából. A cikk címe meglehetősen provokatív volt: Veszélyes és drága hazugság övezi a nap- és szélenergiát. A provokáció esetemben hatásos volt, arra ösztönzött, hogy én is írjak egy véleménycikket, melyben megpróbálom kifejteni, hogy miért káros, ha egyoldalú állításokkal negatív színben próbálják meg feltüntetni a nap- és szélenergia szerintem inkább üdvözlendő egyre nagyobb térnyerését.

Az cikk szerzője Bjorn Lomborg dán közgazdász, író és környezeti kérdésekkel foglalkozó közéleti személyiség, A Portfolio magazin rendszeresen közöl tőle írásokat, melyekben többnyire kritikusan és provokatívan viszonyul a klímaváltozás elleni politikai és gazdasági megközelítésekhez. Persze nem könnyű vitába szállni egy nemzetközi szinten is ismert, bár vitatott véleményformálóval, aki többek között a Copenhagen Consensus Center nevű szakmai műhely elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira dolgoz ki megoldási javaslatokat.

De nézzük, mit is nevez Bjorn Lomborg veszélyes és drága hazugságnak? Állítása szerint a megújuló energia lobbistái azt terjesztik, hogy a nap- és szélenergia olcsó. Ezzel szemben szerinte a valóság az, hogy azokban az országokban, ahol magas a nap- és szélenergia alkalmazásának részaránya, ott emiatt sokkal magasabbak lettek az energia árak. Ezt a Nemzetközi Energia Ügynökség egy grafikonjával támasztja alá, ahol az egyes országok villamosenergia árai láthatók a nap- és szélenergia részarányának függvényében.

Az ábrát elnézve valóban látszik olyan tendencia, hogy ahol magasabb a nap- és szélenergia részaránya, ott magasabb a villamosenergia ára is, mint például az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban., Hollandiában és Dániában. Ugyanakkor találunk magas, 30 cent körüli áramárakat 10%-nál kisebb részaránnyal rendelkező országokban is (pl. Szlovákia, Litvánia).   De vajon biztos-e, hogy a magas energiaárat kizárólag a megújuló energiák elterjedtsége okozza? Lomborg szerint igen, a magas energiaár oka, hogy amikor nem süt a Nap, és nem fúj a szél, a zöld energia mellett rengeteg tartalék kapacitásra van szükség, amelyet gyakran fosszilis energiahordozók biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy nem egy, hanem két energiarendszerért fizetünk. Miután pedig a tartalék fosszilis energiaforrásokat kevesebbet használjuk, rövidebb idő alatt kell megtéríteniük a tőkeköltségüket, ami drágább áramot okoz.

Az természetesen igaz, hogy az időjárásfüggő zöldenergia nagyobb arányú alkalmazása a bármikor elindítható fosszilis erőművek kiegyenlítő, tartalék kapacitását is igényli. Sőt energiatároló kapacitásra is szükség van, és sokszor a villamosenergia hálózat korszerűsítését is el kell végezni. De vajon mindezeket tényleg teljes egészében a zöldenergia-termelés költségéhez kellene számítani? Nem lehet, hogy a megváltozott világunkban a villamosenergia-hálózatot amúgy is kellene korszerűsíteni, sőt a rohamosan növekvő elektrifikáció miatt a hálózat teljesítményét is növelni kell. És tároló kapacitások, tárolós erőművek sem csak a megújulók miatt szükségesek, hiszen nem csak a termelés, hanem a fogyasztás is erősen ingadozik az időben, ezt is leghatékonyabban energiatárolással lehetne kiegyenlíteni.

Nézzünk egy példát. Bizonyára mindenki hallott már arról a problémáról, hogy Magyarország néhány olyan területén, ahol sok a háztartási méretű naperőmű, erős napsugárzás esetén a napelemes rendszerek betáplálása túlzott mértékben megemeli az adott körzet feszültségét, ezért az inverterek gyakran lekapcsolnak, vagy jobb esetben leszabályoznak. Ilyen esetekben az a megoldás, ha lecserélik az adott körzet sokszor 50-60 éves, távolról szabályozhatatlan transzformátorát. De vajon tényleg a napelemes rendszerek számlájára kell-e ezt írni?  Nem lehet, hogy ezeket az elavult transzformátorokat amúgy is cserélni kellene, hiszen messze nem felelnek meg egy korszerű energiarendszer követelményeinek?

Most pedig nézzük a nap- és szélenergia árát. Mesterséges intelligencia, vagy némi internetes keresés segítségével azt találjuk, hogy ha csak az energia előállítási költségét nézzük, akkor ma már a nap- és szélenergia a világ legtöbb részén tényleg olcsóbb lett, mint a fosszilis tüzelőanyagokból előállítható energia. Ez jelentős fordulat az elmúlt 10–15 évben, hiszen korábban valóban drágábbak voltak a megújulók, de a technológiai fejlődés és a gyártási volumen növekedése drámai költségcsökkenést eredményezett. Például a napelemek ára több mint 80–90%-kal csökkent 2010 óta. A LCOE (Levelized Cost of Energy – az energiatermelés teljes költsége) alapján a naperőművek ma már kb. 30–50 USD/MWh (azaz kb. 11-18 Ft/kWh) áron működnek, míg az újonnan létesülő fosszilis erőművek általában 60–100 USD/MWh között vannak. A szélenergia szintén olcsóvá vált. Az onshore (szárazföldi) szélenergia ára kb. 30–60 USD/MWh körül mozog, az offshore (tengeri) szélenergia drágább, de szintén versenyképes lett sok országban, és rohamosan csökken a költsége. Példaként a 2. ábrán az IRENA (Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség) naperőművek áraira vonatkozó, 2024. szeptemberben publikált grafikonja látható.

Pontosan a fenti adatokra mondja azt Lomborg, hogy ez egy veszélyes hazugság, hiszen a zöldenergia árába nem számoljuk bele a szükséges kiegyenlítő tartalék- és tároló-kapacitások költségét. De vajon a fosszilis energiák árába beleszámolunk-e minden miattuk keletkező járulékos költséget? Ne feledjük, hogy a zöldenergiára pontosan ezért van szükségünk, mert a fosszilis alapú energiatermelés üvegházhatású gázok kibocsájtásával jár, ami nagy mértékben hozzájárul a globális felmelegedéshez. A felmelegedésnek pedig már ma is érzékelhető következményei vannak. Az egyre gyakoribb hőhullámok és az extrém hőség haláleseteket, szárazságot, vízhiányt, erdőtüzeket, hatalmas mezőgazdasági károkat okoz. Szintén egyre gyakoribbak az intenzívebb viharok, az egyre erősebb hurrikánok, villámárvizek, a gleccserek elolvadnak, a tengerszint emelkedik… és még hosszasan lehetne sorolni a felmelegedés következményeit. És akkor még nem beszéltünk a közvetett gazdasági és társadalmi hatásokról, a klímaváltozás miatti kényszerű migrációról, a társadalmi konfliktusokról. Vajon ezek költségét nem kellene-e figyelembe venni, amikor arról döntünk, hogy zöldenergiát, vagy fosszilis energiát alkalmazunk-e inkább?

Persze mindezekkel Lomborg sokkal jobban tisztában van, mint én, hiszen ez a szakterülete. Ő nem is kérdőjelezi meg a globális felmelegedés, a klímaváltozás tényét. Pusztán csak sokszor vitatja, bírálja a klímaváltozás miatt meghozott intézkedési terveket, gyakran túl költségesnek és kevésbé hatékonynak tartja azokat. Ilyen alapon bírálja sokszor a zöldenergia célú fejlesztéseket is. Én pedig csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy egy erősen nap- és szélenergia ellenes cikk is lehet káros, hiszen az olvasókban könnyen gerjeszthet indokolatlan zöldenergia ellenes indulatot.

Ne feledjük, hogy a klímaváltozás, a globális felmelegedés ma már nem vitatható állítás, hanem a tudomány által egyértelműen igazolt és elfogadott tény. Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) egyik megállapítása szerint „Nagyon valószínű, hogy a globális átlaghőmérsékletben a 20. század közepe óta megfigyelt növekedés nagy része az antropogén üvegházhatású gázok koncentráció-növekedésének tudható be.” A nagyon valószínű számszerűsítve itt azt jelenti, hogy legalább 90 %-os bizonyosságú. 

Ezért mindannyiunk közös felelőssége, hogy megtegyük azt, amit a magunk területén meg tudunk tenni ennek elkerülésére. 

Arról pedig egy külön cikket kellene írni, hogy vajon tényleg az-e a legfontosabb szempont, hogy olcsó legyen az energia? A folytonos gazdasági növekedés szempontjából talán igen, de a fenntartható fejlődés szempontjából biztosan nem. Az olcsó energia pazarlásra, még több energia felhasználására, míg a magasabb, járulékos költségeket tükröző ár takarékosságra, energiahatékonyságra ösztönöz.

Varga Pál

(A szerző vállaltan elfogult a megújuló energiák irányában, hiszen több mint 30 éve ezen a területen tevékenykedik.)

Fotóillusztráció: Canva