Az épületgépészeti rendszerek hatékonyságának növelésére irányuló kutatások az utóbbi időszakban bekövetkezett energiaár növekedés miatt kiemelkedő szerepet kaptak. Az épületgépészeti rendszerek közül a légtechnikai rendszerek energiafogyasztása az egyik legnagyobb. A szakcikk célja, hogy bemutassa az indirekt evaporatív hűtési eljárás hatását a gépi hűtési energia igényre, egy komfort célú légkezelő berendezés esetén. Az eredmények alapján az indirekt evaporatív léghűtés hatékonyan alkalmazható a magyar éghajlati viszonyok mellett, azonban a kinyerhető hűtési energia mennyisége nagyban függ a műszaki kialakítástól és a beltéri komfortparaméterektől. A fentieken túl, az eljárás gazdaságossági összevetésének egy lehetséges módja is bemutatásra kerül az egyéb alternatív hűtési rendszermegoldásokkal szemben.
A cikkben alkalmazott jelölések magyarázata
A direkt evaporatív léghűtés korlátai
Az épületek nyári energiafelhasználásért nagy százalékban felelősek a hűtési és szellőztetési rendszerek. Az energiaárak növekedésével az épületgépészeti rendszerek hatékonyságnövelésére, működésének optimalizációjára vonatkozó igények megnövekedtek. [1]. Az üzemeltetők célja az energiafogyasztás csökkentése, lehetőleg elkerülve, a kezelt terület komfortparamétereinek romlását. Száraz-meleg éghajlati viszonyokkal rendelkező területeken, a direkt evaporatív léghűtés (DEC – direct evaporative cooling) régóta alkalmazott eljárás, amely kismértékű villamos energia felhasználásával képes nagy mennyiségű hűtési energia előállítására. A magyar éghajlati viszonyok mellett a direkt evaporatív léghűtés korlátozottan alkalmas egy hagyományos komfort tér önálló kezelésére. Amennyiben a meglévő mérnöki gyakorlat szerint kialakított és méretezett légtechnikai rendszerekben kerül a DEC eljárás felhasználásra, úgy csak az alacsony abszolút nedvességtartalommal rendelkező kültéri légállapotok esetén biztosítja a kívánt befúvási légállapot elérését. A DEC eljárás alkalmazásának további nehézsége, hogy hagyományos, kondenzációs hőmérséklet alatt működő kiegészítő hűtési rendszerekkel, az eljárás egyszerű módon nem illeszthető össze.
A fenti méretezési és illesztési nehézségek jelentős része kiküszöbölhető az eljárás indirekt alkalmazásával. Az indirekt evaporatív léghűtés (IEC – indirect evaporative cooling) során nem a befújni kívánt levegő kerül evaporatív léghűtővel kezelésre, hanem jellemzően a beltérből származó elszívott levegő. Az IEC eljárás alkalmazásának köszönhetően az elszívott levegő hőfoka jelentősen csökkenthető, így a légkezelő berendezésekben alkalmazott hővisszanyerő berendezések hűtési teljesítménye fokozható.
Ahogy, a hővisszanyerő hűtési teljesítménye növekszik, úgy csökken a hűtőkaloriferen keresztül bevitt hűtési teljesítmény is. A szakcikk célja, hogy az indirekt evaporatív hűtés működését és a légkezelő berendezés hűtőrendszerére gyakorolt hatástát bemutassa. Korábbi szakmai cikkek mutatták be, hogy a mai ErP követelményeknek megfelelő, befújt léghőmérsékletre vezérelt légkezelő berendezések esetén, a légkezelő berendezések hagyományos, gépi hűtési energiaigénye drasztikusan csökkenthető. [5]
Jelen tanulmány során egy hűtve-szárítást megvalósító légkezelő berendezés esetén kívánjuk bemutatni az eljárás alkalmazásának a hatását a légkezelő berendezés hűtési energia felhasználására.
Evaporatív léghűtés
Az evaporatív léghűtő berendezések különböző felépítésűek lehetnek. Légkezelő berendezésekben gyakran víz beporlasztó egységek vagy párologtató panelek kerülnek elhelyezésre.
Jelen cikkben a párologtató panelek alkalmazását vizsgáljuk, kisebb helyigénye és magas párásítási hatásfoka miatt. Ebben az esetben a felnedvesített párásító panelen keresztül kerül a levegő kényszeráramoltatásra (1. ábra).
(1: párásító panel; 2: búvárszivattyú; 3: vízszint szabályozó szelep; 4: víztálca; 5: csepegtető tálca; 6: ventilátor) [5]
A vékony vízfilm réteggel borított párásító egység, egyidejűleg generál hő,- és nedvességátadást a nedvesítő felület és az áramló közeg között. Mivel a párolgás endoterm folyamat, hogy végbe mehessen, hőenergia felvételére van szükség. Amennyiben a folyamat során külső forrásból származó hőenergia nem kerül a rendszerbe bevezetésre, úgy a fázisváltozáshoz szükséges energia a belső energiából kerül fedezésre. Ebben az esetben a fázisváltozás közel adiabatikus állapotváltozásnak tekinthető. A víz fázisváltozása során a környezettől (levegő – el nem párolgott víz) elvont hőenergia az elpárolgott vízzel a légnemű keverékbe kerül. Ebben az esetben a közeg entalpiája a felvett víz fajhőjével emelkedik (1). [3]
A légnemű keverék fajlagos entalpiaértékének a változása, annak abszolút értékéhez képest elhanyagolhatóan kicsi, így a gyakorlati számításoknál úgy tekintjük, hogy az evaporatív léghűtés során az állapotváltozás közel állandó entalpiavonal mentén megy végbe (2. ábra). [2]
Direkt módon történő alkalmazás (DEC) esetében a berendezés által kezelt levegő közvetlen felhasználásra és bejuttatásra kerül a kiszolgálni kívánt területre. Az eljárás direkt jellegű alkalmazására, azokban a magas színvonalú komfort terekben, ahol a magas páratartalom problémát okozhat, korlátozott lehetőségek adódnak. [4] Amennyiben a külső éghajlati tényezők megfelelően száraz és meleg környezetet biztosítanak, az eljárás alkalmazása lehetséges. Ugyanakkor a külső légállapoti tényezők változása befolyásolhatja a folyamat során előállítható levegő minőségét. Ha a környezeti levegő nedvesség tartalma magasabb, a berendezés magas színvonalú komfort terekben történő önálló alkalmazása nem bizonyul megfelelő megoldásnak. [5]
Indirekt evaporatív léghűtés
Komfortterek direkt evaporatív léghűtési eljárással történő kezelése, több ponton is kihívás elé állítja a tervezőket. A direkt evaporatív léghűtési eljárással elért szellőztető levegő állapota nagy mértékben függ a kiindulási légállapottól, így különböző kültéri légállapotok mellett a kezelt és bejuttatni kívánt levegő állapota is változó, amely a légtechnikai rendszer méretezését nehezíti. A DEC eljárás alkalmazásának további nehézsége, hogy a beltérben elfogadható nedvességszint korlátozásával a kezelt levegő párásíthatóságának mértéke csökken, ezáltal a kinyerhető hűtési teljesítmény elmarad a potenciálisan elérhető maximális hűtési teljesítménytől.
Annak érdekében, hogy az evaporatív léghűtéssel biztosítható hűtési folyamat egy magasabb színvonalú, stabilabb szolgáltatás lehessen, érdemes megvizsgálni annak indirekt alkalmazási lehetőségeit.
Indirekt evaporatív léghűtés során – a jelen tanulmányban tárgyalt esetben – az evaporatív léghűtő berendezés a hővisszanyerővel ellátott légkezelő berendezés elszívó ágába kerül beépítésre. Amennyiben a hővisszanyerő berendezésben anyagátadás nem történik (pl. lemezes hővisszanyerő, közvetítő közeges hővisszanyerő), úgy az elszívott levegő kezelése során az evaporatív léghűtő maximális hűtési potenciálját kiaknázhatjuk, mivel a páratartalomra vonatkozó komfort korlátokat nem kell figyelembe vennünk. Az elszívott és evaporatív úton kezelt levegő a hőcsere után a kültérbe távozik. Az elrendezés további előnye, hogy a beltérben kialakított légállapot (főbb paraméterei, mint a légnedvesség és a hőmérséklet) lényegesen szűkebb zónában ingadoznak a kültéri légállapothoz képest, így az eljárás alkalmazásával elérhető léghőmérséklet stabilabb. [6]
Az indirekt evaporatív léghűtés alkalmazása a légkezelő berendezések kiválasztásának és méretezésnek kidolgozott metódusát érdemben nem módosítja. A tervezők számára változatlan módon szükséges a gyártók felé megadni a bemenő paramétereket, amely alapján a gyártó a méretezést elvégzi. Az eljárás alkalmazása mellett a tervezett hűtőkalorifer teljesítménye kisebb lehet.
Egy lehetséges légkezelő elrendezés látható a 3. ábrán, ahol közvetítő közeges hővisszanyerő került a berendezésben alkalmazásra.
(1: HKVS hővisszanyerő; 2: evaporatív léghűtő; 3: elszívó ventilátor; 4: szűrő;
5: hűtőkalorifer; 6: fűtőkalorifer; 7: befúvó ventilátor)
A közvetítő közeges hővisszanyerő berendezések jellemzően olyan magas higiéniai igényű rendszereknél kerül alkalmazásra, ahol az elszívott levegő keveredése a bejuttatni kívánt kezelt levegővel még meghibásodás esetén sem történhet meg (pl. gyógyszergyár, kórház stb.), vagy az elrendezés nem teszi lehetővé a befúvó és elszívó légkezelő ágak egymás közelében történő elhelyezését.
Különösen a direkt evaporatív léghűtési eljárás alkalmazása mellett jelent kihívást a higiéniai kockázatok kezelése. A levegő kezelése során a vizes szűrő felületek képesek a levegőben lévő szennyeződések megkötésére, amely táptalajt képezhet baktériumok számára. Ez ellen több tisztítási és fertőtlenítési rendszermegoldás került kifejlesztésre (vízkezelés, berendezés vegyszeres fertőtlenítése stb.) A légkezelőkben alkalmazott evaporatív léghűtők kitettsége a berendezésekben található szűrőknek köszönhetően lényegesen kisebb. A kezelt tér szempontjából az indirekt elrendezés jelenti a legkisebb higiéniai kockázatot. Jogszabály szerint a hűtő berendezésbe bevezetett víz közegnek minden esetben teljesítenie kell az ivóvíz minőségét meghatározó kritériumokat. [7]
Az indirekt evaporatív léghűtés alkalmazása során a tényleges hűtési energiát közvetett módon a légkezelő berendezésbe épített hővisszanyerő segítségével visszük be a rendszerbe. Az elszívott levegő hűtésével megnövelhető a hőmérsékletkülönbség az elszívott, – és friss levegő ágak között. A megnövelt hőmérséklet-különbség hatására a hővisszanyerő által leadható teljesítmény fokozódik csökkentve így a hagyományos gépi hűtési szükségletet. Továbbá, az elszívott levegő oldalon rendelkezésre álló alacsonyabb hőmérsékletű közeg kiterjeszti a hővisszanyerő berendezés működési hőmérséklet-tartományát. [5]
b.) IEC-el felszerelt légkezelő esetén a hővisszanyerő működése h-x diagramon
(1: beltérből elszívott levegő; 1’: beltérből elszívott levegő DEC után; 2: beltérből elszívott levegő a hővisszanyerő után; 2’: 1’ állapotú levegő hővisszanyerő után; 3: kültéri légállapot; 4: 3 állapotú levegő hővisszanyerő után IEC nélkül, 4’: 3 állapotú levegő hővisszanyerő után IEC alkalmazásával [6]
A 4. ábrán látható, hogy az evaporatív úton lehűtött elszívott levegő hővisszanyerőbe történő továbbításával megnövekedett annak hasznos üzemelési tartománya is. Ez azt jelenti, hogy a hővisszanyerő általános üzemi időtartamában megtakarított hűtési energia mennyiségén felül, a hővisszanyerő berendezés üzemelési idejének kiterjesztésével további energia megtakarítás érhető el. [6] A légkezelő hűtési energiaigényének csökkenése mellett, a hővisszanyerő hasznos üzem idejének növekedése a villamosenergia felhasználás hatékonyságát is javítja. A hővisszanyerő inaktív állapotban felesleges többlet ellenállást és többlet ventilációs munkát eredményez. Az indirekt evaporatív léghűtéssel megnövekedett hasznos üzemidő a többlet ventilációs munkához érdemi hűtési energia nyereséget társít.
Az indirekt evaporatív léghűtő berendezés előnyei közé sorolható továbbá, hogy új és meglévő rendszerek esetében is egyszerűen beépíthető, valamint integrálható a rendszer működésébe. Az eljárás RetroFit programban hatékonyan alkalmazható. A légkezelőgép felújítások hazánkban várhatóan előtérbe fognak kerülni. A szigorodó ErP elvárások miatt az új légkezelő berendezések mérete, tömege megnövekedett, így egy meglévő légkezelő berendezés cseréje nem valósítható meg egyszerűen minden esetben. A probléma áthidalására a légkezelő gyártók felújítási programokat dolgoztak ki, amely sok esetben a ventilátorok cseréjét helyezi előtérbe. A ventilátor cserén felül a hővisszanyerőberendezések hatásfoknövelésével és/vagy indirekt evaporatív léghűtés kiépítésével a meglévő légkezelő berendezések energiahatékonysága jelentősen növelhető.
A Debreceni Egyetem és a Rosenberg Hungária Kft. együttműködésben igyekszik olyan speciális RetroFit programot kidolgozni, amellyel a felújított berendezések képesek megközelíteni az új berendezések hatékonysági mutatószámait. A program egyik, de nem kizárólagos eleme az evaporatív léghűtés rendszerbe illesztése.
Példaszámítás
Annak érdekében, hogy az indirekt evaporatív léghűtési eljárás hatását szemléltethessük, valós adatokon alapuló számításokat végeztünk. A számításainkat a 3. ábrán látható séma szerint felépülő légkezelő berendezés alapján végeztük el. A légkezelő berendezés az alábbi paraméterekkel rendelkezett:
- Légszállítás: 3740 m3/h (kiegyenlített, visszakeverés nincs)
- Hővisszanyerő
Típusa: Közvetítőközeges
Hatásfoka: η=71%
- Befújt léghőmérséklete: 21°C
- Előállított harmatponti hőmérséklet: 12°C
- Elszívott levegő
Hőmérséklete: 25°C
Relatív páratartalma: 40%
A vizsgált berendezés kezeli a helyiség nedvességterhelését, a párátlanítás hűtve szárítási eljárással valósul meg. Amennyiben a légkezelő berendezés kizárólag befújt hőmérsékletre kerül vezérlésre, úgy a szellőztető rendszer által bevitt és a beltérben fejlődő nedvességterhelés kezelésében a légkezelő eltérő mértékben vesz részt. Alacsony nedvességtartalmú külső légállapot esetén a nedvességterhelés kezelésére a befúvási célhőmérsékletig hűtött levegő alkalmas lehet, azonban magas kültéri nedvességtartalom mellett a befújt levegő addicionális nedvességterhelést eredményezhet, amely növeli a beltérben lévő hűtő berendezések (pl. fan-coil, VRF, Split-klíma) által kezelt látens hűtési energia mennyiségét. Annak érdekében, hogy a hűtési rendszer vizsgálatánál ne kelljen a látens hűtési energiaigény átrendeződésével kalkulálni (a légkezelő és addicionális hűtési rendszer között), adott harmatpontra szárító légkezelő berendezéssel számoltunk.
Az elszívott levegő evaporatív léghűtő berendezés segítségével kezelésre kerül. Az evaporatív léghűtő berendezés a párásítási hatásfokkal jellemezhető. Az eljárással elérhető potenciális légállapot a kiindulási légállapothoz tartozó nedves léghőmérséklet. A párásítási hatásfok ismeretében számítható, hogy az alkalmazott evaporatív léghűtő berendezéssel, milyen véghőmérséklet érhető el.
A példa berendezés esetén az elszívott levegő légállapota 25°C 40 RH%, amelynek nedves hőmérséklete 16,1°C. Amennyiben az evaporatív léghűtő párásítási hatásfoka 85%, úgy az elszívott levegő 25°C-ról 17,4°C-ra hűthető le. Ebben az esetben a hővisszanyerő berendezésbe a 17,4°C-ra lehűtött, beltérből elszívott és evaporatív léghűtésen átesett levegő kerül bevezetésre.
A hővisszanyerő berendezés működése a hővisszanyerési hatásfokkal jellemezhető. Amennyiben a hővisszanyerő berendezés anyagátadásra nem képes és a folyamat során felületi kondenzáció nem alakul ki, úgy a hővisszanyerő berendezés érezhető hatásfoka megegyezik annak totális hatásfokával. A totális hatásfok ebben az esetben a (4) képlet szerint számítható.
Amennyiben a kültérben 35°C 30 RH% légállapot áll fenn, úgy a hővisszanyerő után a kültérből származó friss levegő 22,5°C-ra hűthető elő, amennyiben a hővisszanyerő hatásfoka 71%.
Indirekt evaporatív léghűtés nélkül a hővisszanyerő berendezés után a kültérből származó friss levegő 27,9°C-ig lett volna előhűthető azonos hővisszanyerési hatásfok mellett. A fenti számításokból kiindulva a hővisszanyerő berendezés által kinyert hűtési teljesítmény hagyományos esetben 8,85 kW, amely az indirekt evaporatív léghűtési eljárás alkalmazásával 15,58 kW-ra növekedett (1,76-szoros növekedés).
Az eddigiekben bemutatott számítás egy adott időpillanatban mutatja be az indirekt evaporatív léghűtés hatását a hővisszanyerő által kinyerhető hűtési teljesítményre. A továbbiakban egy példanap esetén szemléltetjük a kinyerhető hűtési energia mennyiségét és a hővisszanyerő hasznos üzemidejének a növekedését.
A légkezelő napi működésének a bemutatására egy nyári hőségnap került kiválasztásra (2023.08.15.). A Debreceni Egyetem Agrár Meteorológiai állomás által rögzített külső léghőmérsékleteket a 6. ábra szemlélteti.
Hagyományos esetben a hővisszanyerővel hasznos hűtési teljesítmény akkor érhető el, amennyiben a beltérből elszívott levegő hőfoka alacsonyabb a kültérből származó levegő hőmérsékletétől. A példa esetben ez 25°C. Amennyiben indirekt evaporatív léghűtés kerül alkalmazásra, úgy a hővisszanyerő előtt az elszívott és evaporatív léghűtésen átesett levegő található, amelynek hőfoka esetünkben 17,4°C. Ez azt jelenti, hogy a hővisszanyerő 25°C helyett, már 17,4°C-t meghaladó külső hőmérséklet mellett is képes hűtési energia leadására.
A 7. ábrán látható, hogy hagyományos hővisszanyerési eljárással, valamint indirekt evaporatív léghűtéssel mekkora lesz a kültérből származó, hővisszanyerésen átesett levegő hőmérséklete. Az ábrán bejelölt időzónákban az indirekt evaporatív léghűtő képes hűtési teljesítmény leadására, míg a hagyományos hővisszanyerési eljárás működési ideje lényegesen kisebb. A mintanap során az IEC-el ellátott hővisszanyerő berendezés esetében az üzemi órák száma kb.7 órával meghosszabbodott.
A 8. ábrán megjelenített teljesítmény lefutási görbék alapján megállapítható, hogy a vizsgált mintanap során az IEC-el ellátott légkezelő berendezésnél, a hővisszanyerő működési időtartama alatt a hűtési energia megtakarítás összesen ~ 153 kWh. A fedezett energiahányad mértékénél fontos megjegyezni, hogy az alacsony harmatpontra történő szárítás miatt nagy mértékű hűtési energiafelhasználásra volt szükség. Hagyományos, befúvási hőmérsékletig hűtött levegő előállítása esetén az indirekt evaporatív hűtés képes a hűtési igény nagyobb részének előállítására.
A teljes energia megtakarítás kiszámításához számításba kell venni azokat az energia befektetési tényezőket, amelyek szükségesek a rendszer működtetéséhez. Ilyenek a nedvesítő panel ellenállása által generált többlet ventilációs munka, a berendezésben lévő szivattyú által fogyasztott villamos energia (20 W) és a felhasznált víz mennyisége. A ventilátor által fogyasztott többlet villamos teljesítményt felírhatjuk a berendezés légellenállásának (60 Pa) és a ventilátor hatásfokának ismeretében (65%).
Ezek alapján kiszámítható, hogy a nedvesítő panel ellenállása által generált többlet ventilátor munka kb. 101 W. A teljes mintanap alatt ez összesen kb. 2,42 kWh villamos energiafelhasználást jelent folyamatos üzem esetén.
A levegőbe párologtatott víz mennyisége meghatározható a légmennyiség és az abszolút nedvességtartalom különbség ismeretében.
Ezek alapján a mintanap alatt felhasznált teljes vízmennyiség kb. 222 liter.
Az evaporatív léghűtő által termelt többlet hűtési energia és a folyamat során befektetett villamos energia ismeretében meghatározható a berendezés energiahatékonysági aránya (EER, SEER). Gyakori számítási pontatlanság, hogy a hővisszanyerő által generált hűtési teljesítmény kerül összevetésre az evaporatív léghűtő által felhasznált villamos teljesítménnyel. Számításainknál kizárólag az evaporatív léghűtő által okozott többlet hűtési teljesítményt vettük alapul az EER, SEER mutatók számításakor.
A példaszámítás eredményei
A mintanap folyamán az indirekt evaporatív léghűtés alkalmazásával megtermelt hűtési energia összesen kb. 153 kWh volt. Az ehhez szükséges energia befektetések, a nedvesítő panel ellenállása által generált többlet ventilátor munka és a berendezésbe épített szivattyú által fogyasztott villamos energia, amely összesen 2,42 kWh volt. Ezek ismeretében a mintanap során elért napi átlagos EER érték 63,2 W/W értéket képvisel. A napi átlagos EER érték alapján látható, a hagyományos hűtési rendszermegoldásokhoz képest az indirekt evaporatív léghűtési eljárás lényegesen hatékonyabb, azonban fontos megjegyezni, hogy gazdaságossági szempontból nem elegendő ez EER mutató vizsgálata, mivel az rendszer ivóvíz fogyasztással is rendelkezik, amelynek költségeit figyelembe kell venni.
Amennyiben az ivóvíz tarifadíja 1457 Ft/m3 [8], úgy a nap során felhasznált vízmennyiség (222 l/nap) 323,5 Ft/nap költséget jelent. Ha az áram tarifadíja (nem lakossági fogyasztó esetén) 70,104 Ft/kWh [9], úgy a felhasznált víz díja gazdaságilag 4,64 kWh többlet áramfelvétellel egyezik meg. Ha célunk az indirekt hűtési eljárás gazdaságossági összevetése egy alternatív hűtési rendszermegoldással, úgy a két rendszer akkor tekinthető ekvivalensnek, amennyiben az alternatív rendszer 153 kWh hűtési energiát termel meg, amelyhez 2,42+4,64 kWh villamos energiát fogyaszt el. Ebben az esetben a hűtő rendszer napi átlagos EER értéke: 21,67.
A fenti számításból látható, hogy az indirekt evaporatív léghűtési eljárás alkalmazása gazdaságosági szempontból is előnyös nem lakosági fogyasztók esetén. Amennyiben a tarifadíjakat lakosági díjszabásnak megfelelően számoljuk át, úgy a egy alternatív hűtési rendszer napi átlagos EER értékének 13,39-nek kell lennie, ahhoz, hogy gazdaságossági szempontból azonos üzemeltetési költséget jelentsen a felhasználónak.
A fenti példaszámítás során az ivóvíz árában megjelenő csatorna terhelési díjjal kalkuláltunk. Mivel a felhasznált víz elpárologtatásra kerül, így az a szennyvízhálózatot nem terheli. Az evaporatív léghűtő berendezés locsoló mérőre történő kötése esetén az ivóvíz tarifadíja drasztikusan csökkenthető.
Következtetés
Jelen cikkben bemutatott indirekt evaporatív léghűtési eljárás kapcsán az alábbi állításokat fogalmazhatjuk meg:
- A mérnöki gyakorlatnak és komfort szabványoknak megfelelően kialakított légkezelő berendezésekhez illeszthető az indirekt evaporatív léghűtési eljárás.
- Az indirekt evaporatív léghűtési eljárás különösen anyagátadás nélküli hővisszanyerési rendszermegoldásokhoz illeszthető megfelelően.
- Az indirekt evaporatív léghűtési eljárás meglévő légkezelő berendezések felújításánál is alkalmazható.
- Az indirekt evaporatív léghűtési eljárásnak köszönhetően a hővisszanyerő berendezés hasznos üzemideje és az általa leadott hűtési energia mennyisége növelhető a nyári időszak során.
- Energetikai és gazadásig szempontból az eljárás használata előnyösebb a hagyományos hűtőberendezések alkalmazásától.
Köszönetnyilvánítás
A cikk alapjául szolgáló TKP2021-NKTA-34 számú projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból biztosított támogatással, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
Deák Szabolcs – okleveles létesítménymérnök
Kostyák Ferenc – mesteroktató, Debreceni Egyetem; Épületgépész és Létesítménymérnöki Tanszék
Kostyák Attila – egyetemi tanársegéd; Debreceni Egyetem; Épületgépész és Létesítménymérnöki Tanszék
Irodalomjegyzék
[1] P. Antoniadou és A. M. Papadopoulos, Occupants’ thermal comfort: State of the art and the prospects of personalized assessment in office buildings, Energy Build, 2017, pp. 136-149.
[2] A. Kostyák, S. Szekeres, G. E. Nagy, I. Dr. Csáky és F. Kostyák, Légkezelő berendezések energiahatékonyságának növelése indirekt evaporatív léghűtéssel-Energetikai vizsgálat a magyar éghajlati viszonyok figyelembevételével, Debrecen: Magyar Épületgépészet , 2025.
[3] A. Kostyák, S. Szekeres és I. Csáky, „Investigation of Sensible Cooling Performance in the Case of an Air Handling Unit System with Indirect Evaporative Cooling: Indirect Evaporative Cooling Effects for the Additional Cooling System of Buildings,” Buildings, p. 3, 2023.
[4] A. Kostyák, „Indirect evaporative cooling primary and secondary effects for the cooling energy consumption of the Air Handling Units,” Journal of Physics: Conference Series, pp. 1-5, 2023.
[5] D. Bishoyi és K. Sudhakar, Experimental performance of a direct evaporative cooler in composite climate of India, Energy and Buildings, 2017.
[6] A. Kostyák és I. Dr. Csáky, Evaporatív léghűtés alkalmazási lehetőségének vizsgálata komfort légtechnikai rendszerekben, Debrecen: Debreceni Egyetem, 2022.
[7] 3/2002. (II. 8.) SzCsM–EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről.
[8] [Online]. Available: https://mvmnext.hu/aram. [Hozzáférés dátuma: 05 04 2025].
[9] [Online]. Available: https://www.debreceni-vizmu.hu/ugyfelszolgalat/dijjegyzek-dijak. [Hozzáférés dátuma: 05 04 2025].
