A január elejétől hatályos, az OTÉK helyére TÉKA néven belépő 280/2024. (IX. 30.) kormányrendelet oldalfali égéstermék-elvezetéssel és légtechnikai előírásaival kapcsolatos szabályrészeinek módosítását kérték a napokban szakmai szervezetek.
A településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról (TÉKA) szóló rendelet tervezetének múlt évi véleményezése során több szakmai szervezet kérte a „oldalfali témakör” korszerű szabályozását, mégsem történt meg a szükséges változás. Ezért most a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozata, a Gázközösség Egyesület, a Gázszerelők Szakmai és Érdekvédelmi Egyesülete és a MÉGSZ vezetői ismételten kifejtették érveiket a követelmények megváltoztatása mellett, ésszerűbb, megengedőbb szabályozást kérve. A közösen aláírt levél az Építési és Közlekedési Minisztérium vezetője, Lázár János titkárságán landolt. (Erről korábban itt írtunk.)
Tisztelt Miniszter Úr!
Az épületgépészeti szakmában működő mintegy 7000 fő gázszerelő és mérnöki diplomával is rendelkező gázszerelő évek óta várta az 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.), és az annak végrehajtására kiadott 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) módosítását.
A fenti jogszabályokat felváltó 2023. évi C. törvény a magyar építészetről (Méptv.) és a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról szóló 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet (TÉKA) szabályai azonban továbbra is mindennapos problémát jelentenek a gázfogyasztó készülékek égéstermék-elvezetésének műszaki megoldásának területén.
A gázszerelők az előírt feltételek teljesülése esetén jogosultak a gázfogyasztó készülékek egyszerűsített eljárásban történő cseréjére, ami nem tervköteles tevékenység, és a fogyasztók részére gyorsabb és alacsonyabb költségű készülékcserét is jelenthetne.
Sajnálattal látjuk, hogy az égéstermék-elvezetéssel kapcsolatos szabályozások több mint egy évtizede figyelmen kívül hagyják a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalával kapcsolatban bekövetkezett érdemi változásokat – károsanyag-kibocsátás drasztikus csökkenése, hatásfokkal kapcsolatos lényeges elvárások stb. – továbbá, hogy nincsenek összhangban a gáztörvény felhatalmazása alatt közzétett jogszabályokban szabályozható és szabályozott műszaki biztonsági követelményekkel, valamint a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó jogszabályokban foglaltakkal sem.
Nem könnyíti a szakmai munkát és az érintett fogyasztói kört is sújtja, hogy továbbra is fennállnak a szakmai határterületek jogszabályainak ellentmondásai is, amelyek megváltoztatására nem történt intézkedés a TÉKA hatályba lépése előtt, továbbra is nehezítve az ésszerű és korszerű gáztervezési és -szerelési tevékenységet és továbbra is jelentős, ám elkerülhető többletköltséget (akár 1 millió forintot is elérheti) okozva sok gázfogyasztónak.
A Méptv. és a TÉKA az érintett szakmagyakorlók – ideértve a mérnöki diplomával rendelkező gázszerelőket is – részére újabb kihívást jelentenek, mert
- az azokban alkalmazott fogalmak nincsenek összhangban határterületi jogszabályokban alkalmazott fogalmak elnevezéseivel, mögöttes tartalmával, jelentésével,
- nem utolsó sorban ütköznek EU rendeletekben használatos fogalmakkal, vagy
- nem tartalmazzák a rendeletekben korábban alkalmazott, lényeges fogalmak meghatározásait (pl. többszintes épület),
- vagy ha tartalmazzák, „magyarról magyarra fordítani tudó tolmácsra” van szükség, hogy érthető legyen, tekintettel arra, hogy a továbbképzésen szerzett ismereteink szerint a jogszabályt alkalmazni, és nem értelmezni kell. Ilyen, az égéstermék homlokzaton történő kivezetéséhez kapcsolódó, a TÉKA alatt meghatározott fogalom is, például a teljesség igénye nélkül a „homlokzat” fogalommeghatározása:
„5. § 52. homlokzat: az építménynek a nézőpont felé eső legkülső pontjára illesztett függőleges felületre vetített, a terepcsatlakozása feletti része;”
Nagy kérdés a gázszerelők és -tervezők számára, hogy hogyan alkalmazzák a TÉKA 109. § alatti alábbi rendelkezéseit, figyelemmel a fenti fogalommeghatározásra, valamint az abban előírt „védőtávolságokra”?
109. § (1) Homlokzati égéstermék-kivezetést létesíteni – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – építmény, építményrész homlokzatán nem lehet.
Ezt tudomásul lehet és kell venni, de ez azt jelenti, hogy új építmény, építményrész tervezésekor az építész tervezőnek egyeztetési kötelezettsége van gépész tervezővel az épület energetikai ellátása, érintettsége esetén az égéstermék elvezetése műszaki megoldása vonatkozásában.
109. § (2) Homlokzati égéstermék-kivezetési hely létesíthető – ha a kivezetési helytől mért 10,0 m távolságon belül nincs épület* – a meglévő többszintes épület homlokzatán, azzal, hogy 6 kilowattnál nagyobb hőteljesítményű lakásfűtő és azzal együtt vagy külön vízmelegítő gázfogyasztó készülék homlokzati kivezetésének tengelyétől mért 2,0–2,0 méteres sávban a kivezetés felett a teljes épületmagasságra vonatkozóan a homlokzaton szellőztetésre szolgáló nyílás vagy nyílászáró nincs.
*Meglévő épületek egymáshoz viszonyított telepítési távolsága adottság.
A rendelkezésnek az a része, amely a meglévő többszintes épület homlokzatán legfeljebb 6 kW hőteljesítményű lakásfűtő és azzal együtt vagy külön vízmelegítő gázfogyasztó készülék elhelyezését teszi lehetővé, ellentmond a gáztörvény felhatalmazása alapján miniszteri rendelettel közzétett műszaki biztonsági szabályzatban meghivatkozott nemzeti szabványban foglaltaknak is, mert a továbbképzésen tanultak szerint a műszaki tartalmú jogszabályban meghivatkozott nemzeti szabványban foglaltak alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. Ráadásul, a szabályzat az alábbiakat is tartalmazza:
„3/2020. (I. 13.) ITM rendelet 1. melléklet – kivonat:
26.13.5.1. A „C” típusú gázfogyasztó készülékek égéstermékének homlokzati, külső fali kivezetését úgy kell megtervezni, hogy a kiáramló égéstermék ne jelentsen veszélyt az épületben tartózkodók számára, egészségüket ne veszélyeztesse, továbbá a kiáramló égéstermék az épület meglévő berendezéseinek működését hátrányosan ne befolyásolja.Az MSZ EN 15287–2 (Égéstermék elvezető berendezések. Égéstermék-elvezető berendezések tervezése, kivitelezése és üzembe helyezése. 2. rész: Zárt égésterű tüzelőberendezések égéstermék-elvezető berendezései) szabványnak megfelelő, az ezekkel legalább egyenértékű más műszaki megoldásokat úgy kell tekinteni, hogy azok e pont követelményeinek megfelelnek.”
A gázfogyasztó készülék homlokzati (Mit kell érteni „homlokzat” alatt?) kivezetésének tengelyétől mért 2,0–2,0 méteres sávban a kivezetés felett a teljes épületmagasságra vonatkozóan a homlokzaton szellőztetésre szolgáló nyílás vagy nyílászáró nincs rendelkezés ellentmond évtizedek óta hatályos jogszabályokban, műszaki tartalmú jogszabályban meghivatkozott nemzeti szabványban foglaltaknak, mert a tanultak, és a miniszteri rendeletben meghivatkozott szabványban előírtak értelmében a homlokzati kivezetésének tengelyétől mért 2,0–2,0 méteres sávban a kivezetés felett a teljes épületmagasságra vonatkozóan a homlokzaton szellőztetésre szolgáló nyílás vagy nyílászáró nincs rendelkezés helyett legfeljebb 70 kW hőteljesítményű gázfogyasztó készülék telepítését megengedi, ha a kivezetés helyétől minden irányban 300-300 mm távolság betartása biztosított, továbbá a kivezetési helytől mért 10,0 m távolságon belül nincs épület helyett, és a jogszabályban meghivatkozott szabvány a 10,0 m távolság helyett 600 mm-t ír elő, ami meglévő épületek esetén is mindenkor biztosított.
Fentiek alapján felvetődhet a kérdés, hogy például a korábban gyártott gyengébb hatásfokú, több károsanyagot kibocsátó, jelenleg is üzemelő több mint kétmillió darab parapet konvektor üzemét nem kellene esetleg letiltani – ugye nem –, vagy át kellene gondolni a Méptv. és annak felhatalmazás alatt kiadott TÉKA vonatkozó rendelkezéseinek módosítását, mert a készülékek – parapet konvektorok – mintegy fél évszázada a GET hatálya alatt kiadott követelményeknek megfelelnek, biztonságos üzemük a gyakorlatban igazolt, az alkalmazott műszaki megoldás megfelel(t) a vonatkozó jogszabályoknak, továbbá a műszaki biztonsági szabályzatban foglaltaknak, és a tervezett műszaki megoldás biztosítja az élet, az egészség, a környezet és a kulturális örökség védelmét.
Fenti új jogszabályok erősen korlátozzák, bizonyos esetekben ellehetetlenítik, más esetekben jelentősen megdrágítják a lakosság energiahatékony rekonstrukcióra vonatkozó terveit, ami kiemelten igaz a gyűjtőkéményre kötött gázfogyasztó készülékek meghibásodása okán előállt készülékek cseréjének esetére. Az érintett égéstermék-elvezetők (Kstv. 1. § 2.) felújítása vagy bélelése ugyanis olyan többletköltséget jelent(het), amelynek megfizetése a lakóközösségtől vagy nem elvárható, vagy általuk nem támogatott, miközben a kézenfekvő és optimális megoldás a helyszíni adottságokhoz igazodva az égéstermék „homlokzati” kivezetése lenne.
Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelettel kérjük a Méptv. és a TÉKA égéstermék-elvezetéssel kapcsolatos szabályozásainak mielőbbi felülvizsgálatát, a szabályozás összhangjának megteremtését a határterületi jogszabályokkal, értve ez alatt a párhuzamos szabályozások elkerülését annál is inkább, mert szerény véleményünk szerint a TÉKA hatálya (1. §) nem terjed(het) ki az égéstermék-elvezetés műszaki megoldásának, védőtávolságok, telepítési távolságok meghatározására. A szakmai támogatást és konzultációt a minisztérium számára a Gázipari Műszaki Szakbizottság jelentős tudással és tapasztalattal rendelkező tagjai magas szinten tudják biztosítani. A szakbizottságról a 16/2018. (IX. 11.) ITM rendelet módosításáról szóló 3/2020. (I. 13.) ITM rendelet 3. §-a rendelkezik.
A TÉKA egyes légtechnikára vonatkozó szabályai is javításra, fejlesztésre szorulnak
A MÉGSZ által az ősszel összehívott, a légtechnikai gyártókat magába foglaló légtechnikai tematikus fórumon merült fel, hogy a TÉKA tervezete hibás szakmai követelményt tartalmaz, de az akkori észrevétel nyomán nem javították a jogszabály tervezetét. Így most Biró Gábor a MÉGSZ Gyártói és Márkaképviselői Tagozatának elnöke a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség elnökével, Szarka Lászlóval közösen az alábbi, újabb levélében kérte a TÉKA módosítását Gombos Márk helyettes államtitkártól.
Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!
A Magyar Épületgépészek Szövetsége és a Magyar Éptőanyag és Építési Termék Szövetség nevében azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy 2025 január 1-én hatályba lépett, a Településrendezési és Építési Követelmények Alapszabályzatáról szóló 280/2024.(IX.30.) Kormány rendeletben szereplő két alábbi pontot szíveskedjenek módosítani, mivel azok álláspontunk szerint feleslegesen és az eredeti szabályozói szándékon túl várnak el olyan plusz műszaki tartalmat, amely az újlakás-árakat tovább növelné, és ezáltal különösen a fiatal családosok lakhatási-életkezdési lehetőségeit fogná vissza.
Javaslataink és az indoklások:
77. A helyiségek szellőzése
116. §
„(2) Ha a huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiség légcseréjét szellőztető rendszer biztosítja, akkor a szellőztető rendszernek biztosítania kell azt is, hogy a helyiség relatív páratartalma 40-60 százalék közötti legyen.”
A fenti pont azt jelenti, hogy az ingatlanokban a szellőztető rendszernek biztosítani kell a fenti határok közti relatív páratartalmat, akár szárazabb akár nedvesebb a beltéri levegő. Ugyanakkor az Európában kapható valamennyi gyártó sorozatban gyártott (úgynevezett lakásszellőztető) rendszere, amelyik az emberi tartózkodásra szolgáló lakossági helyiségek légcseréjét biztosítják, nem szabályozzák a beltéri levegő páratartalmát. Ezek a berendezések az előírt hőmérsékletű és tisztaságú, egészséges beltéri levegő fenntartásához szükséges légcsere szabályozását végzik. Az emberi tartózkodásra szolgáló lakossági helyiségek párásítása és szárítása, az előírt pontos értékek közti tartása, csak jelentős költségekkel valósítható meg, és ezért csak nagy létesítményekben, pl. kórházakban, szállodákban, ipari létesítményekben alkalmazzák azokat. A lakosság új ingatlanhoz jutási lehetőségeit rontaná a felesleges költségnövelés.
A fentiekre hivatkozással kérjük a 116.§ 2. pontjának módosítását a Településrendezési és Építési Követelmények Alapszabályzatában az alábbiak szerint:
„(2) A huzamos emberi tartózkodásra szolgáló helyiségeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy a helyiség relatív páratartalma 40-60 százalék közötti legyen.”
117. §
„A helyiségeket, tereket a rendeltetésüknek megfelelő intenzitású természetes vagy mesterséges szellőzés lehetőségével kell megvalósítani.”
Ezzel a paragrafussal az a gond, hogy az új építésű épületek, a magas energetikai követelményeknek való megfelelés miatt, kiváló hőszigetelő képességekkel és szinte légtömör nyílászárókkal vannak felszerelve. Mivel ezen nyílászárók fajlagos légáteresztési tényezője jellemzően 0,04 m3/h körüli, kijelenthető, hogy az új építésű épületek természetes légcseréje minimális.
Egy svájci cég 1 éves kutatásából az derült ki, hogy a gépi szellőzéssel nem felszerelt lakásokban átlagosan az év 5100 órájában, azaz az év több mint 58%-ában egészségtelen mértéket ért el a levegő CO2-szintje, azaz 1000 ppm feletti volt. Értelemszerűen a nyár sokat segített, hogy ne tolódjon el még jobban az egészségtelen érték felé az adat, de télen szinte végig egészségtelen levegőben éltek a megfigyelt lakók. (A forrás: Büren Analysis, 2019, Svájc, készítve a Zehnder Group AG megbízásából)
Sokan télen a hidegben nem szellőztetnek rendszeresen a szükséges mértékben, hogy elkerüljék a meghűlést és a fűtési költségek növekedését. Ez viszont a levegőminőség romlását, pára, penész megjelenését, CO2 koncentráció megnövekedését eredményezi, ami fejfájást, migrént, koncentráció képesség csökkenést okozhat és egyértelműen egészségkárosító hatású az ingatlanban tartózkodók számára. Nyáron, a lakók, vagy irodában a dolgozók kánikulában azért szellőztetnek kevesebbet, mint kellene, mert a nyílászárón keresztül meleg levegő áramlik a helyiségbe, és melegíti a helyiséget, illetve, ha van légkondicionáló, rontja annak hatásfokát, pollenszezonban pedig allergia miatt (ma a lakosság kb. 10%-a pollen allergiás). Ha az ablaknyitásos szellőztetés nem párosul légmozgással, (nincs kereszthuzat), akkor legfeljebb az ablak közelében lesz friss levegő, és néhány méterrel távolabb, már csak kis mértékben cserélődik a benti levegő, így nem valósul meg a jogszabályban előírt, kívánt légcsereszám. A mesterséges szellőzés állandó légáramlással folyamatos légcserét biztosít, a hővisszanyerővel kombinált, pedig még energia megtakarítást is eredményez, ami napjaink egyik fő célja.
A fenti példák mutatják az ablaknyitásos szellőztetés alacsony hatékonyságát, és hogy felesleges energiaveszteséget okoz. Ezért a fejlettebb országokban már előírás a folyamatos, mesterséges szellőztetés. A többletberuházás az energiatakarékos, hővisszanyerős megoldással néhány éven belül megtérül.
A fentiekben leírtak alapján kérjük a 117 § módosítását a „természetes” szó kihagyásával:
„A helyiségeket, tereket a rendeltetésüknek megfelelő intenzitású mesterséges szellőzés lehetőségével kell megvalósítani.”
Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr!
Kérjük a vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát és a fentiek szerinti módosítását, egyúttal nyitottak vagyunk a közvetlen személyes konzultációra az ebben a témában felmerülő kérdések gyorsan és gördülékeny egyeztetésére.
Egyúttal felajánljuk kollégáink közvetlen piaci és műszaki tapasztalatainak bemutatását, amelyek segítik a lakhatási témájú jogszabály-előkészítéseket az építésgazdaság fellendítése érdekében.
Fotóillusztráció: Canva
