Majdnem 30 éve már, hogy elhunyt a magyar származású feltaláló, Telkes Mária. A ma már egyre elérhetőbb és népszerű napenergia-hasznosítás úttörője már kora húszas éveiben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, hogy gyerekkori álmát megvalósítsa.
Magyarországra csak nem sokkal halála előtt, 1995-ben tért haza.
„A Budapesti Egyetem elsőéves hallgatójaként olvastam Zelovich Kornél A jövő energiaforrásai című kis puhatáblás könyvét. Ez volt számomra a döntő pillanat. A könyv szerzője elmagyarázza, hogy a megszokott energiaforrásoknak földrajzi korlátai vannak – különösen a kevésbé fejlett trópusi területeken –, ugyanakkor a trópusokon a legerősebb a napsugárzás, és még csak keresgélni sem kell, hiszen közvetlenül rendelkezésre áll. A könyvben leírt kísérletek nagy részét az Egyesült Államokban végezték, ezért ez volt az a hely, ami rám várt” – említette meg 1964-es visszaemlékezésében Telkes Mária, aki ekkor már negyven évnyi eredményes kutatómunkát tudhatott maga mögött – idézte a feltaláló emlékeit a National Geographic.
Egyenes út a karrierben
Telkes Mária, aki egy jómódú bankár első gyermekeként látta meg a napvilágot, Budapesten született 1900. december 12-én. A kivételes képességű fiatal hölgy 1920-ban csatlakozott az ELTE jogelődjének számító Budapesti Tudományegyetem kémia-fizika szakához, és 1924-ben szerezte meg doktori fokozatát. Ugyanebben az évben az Egyesült Államokban, egy clevelandi klinika biofizikai laboratóriumában kezdett el dolgozni, ahol hamarosan az osztály vezetőjévé is választották. Itt végzett kutatásai eredményeként egy elektromos fényképezőgépet fejlesztett ki, melyet mérőműszerként használtak a sugarak erősségének számítására.
Később, már mint a Massachusetts Institute of Technology (MIT) tanára kifejezetten a napenergia hasznosításával foglalkozott. Ebben az időszakban tervezte meg az első kizárólag napenergiával fűtött kísérleti lakóházat.
A napenergia tárolásának problémáját a glaubersó-oldattal oldotta meg, amely alacsony olvadáspontjának és magas olvadáshőjének köszönhetően akár 10 napig is képes volt tárolni az elnyelt napenergiát, majd lehűlés során visszakristályosodva leadni azt.
Emellett számos más szabadalom és felfedezés is kapcsolódik nevéhez, beleértve a napenergiával működő tengervíz-sótalanító berendezést is, amely az amerikai katonák által alapfelszerelésként használták a második világháború utolsó éveiben. Tervezett napenergiával működő hordozható sütőlapot és különböző ötletei voltak a hideg tárolására is.
Telkes Mária tevékenységét kezdetektől fogva széles körű elismerés övezte. Megkapta az Amerikai Női Mérnökök Társaságának életműdíját, az Amerikai Tudományos Akadémia kitüntetését, valamint az Amerikai Napenergia Társaság Charles Greeley Abbot-díját. A New York Times 1934-ben az 11 legsikeresebb amerikai nő közé sorolta, és emléktáblát helyeztek el neki az Amerikai Feltalálók Dicsőségtermében is.
Később Miamiban élt, és csak nem sokkal a halála előtt – 70 év után először – tért vissza Magyarországra, 1995-ben.
ZBT
