A tapasztalatok alapján a hazai háztartásokban is egyre elterjedtebbek a különböző otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezések. A legtöbben elsősorban vízlágyítási céllal, az egészségtudatos életmódhoz kapcsolódóan, valamint a klóros íz és szag csökkentése miatt vásárolnak víztisztítókat. Az interneten is számtalan ivóvíz-kezelő termék érhető el, ezek ismertetői leginkább az előnyöket domborítják ki. A felhasználók azonban a legtöbb esetben nincsenek tisztában azzal, hogy ezek a termékek kockázatot is jelenthetnek, nem megfelelő karbantartás mellett akár még ronthatják is a víz minőségét. A cikkben az otthoni vízkezelés témakörét járjuk körbe, elsősorban közegészségügyi szempontból.
Hazai szabályozás, közegészségügyi szempontú tapasztalatok
Sokszor az épületgépész szakemberek körében sem ismert, hogy az ivóvízzel, használati melegvízzel érintkezésbe kerülő termékeknek (csövek, szelepek, egyéb szerelvények, vízmelegítő vagy vízkezelő berendezések stb.) az ivóvíz minőségéről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet alapján nyilvántartásba vétellel vagy ivóvízbiztonsági engedéllyel kell rendelkezniük. Az engedélyköteles termékek közé tartoznak a hálózati ivóvíz utótisztító kisberendezések (továbbiakban: kisberendezések) is. Az ivóvízbiztonsági engedélyhez a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztálya ad ki közegészségügyi szempontú szakvéleményt.
[Az ivóvízbiztonsági engedélyezésre és a szakvéleményezésre vonatkozó tájékoztatók elérhetők az NNK honlapján:
A szakvéleményezés során a gyártói dokumentumok átnézése mellett a kisberendezések ellenőrző laboratóriumi vizsgálatát is elvégezzük, és ezek alapján értékeljük a kisberendezések alkalmazhatóságát, kockázatait, valamint a biztonságos üzemeltetés feltételeit. A vizsgálatok és az értékelés elsősorban a kockázatokra fókuszál, a gyártó által megadott, egyes szennyezőkre vonatkozó eltávolítási hatékonyság csak részlegesen kerül ellenőrzésre. Az elmúlt kb. két évtizedben 219 termékcsaládba tartozó kisberendezés került értékelésre. Az adatbázis alapján a főbb kisberendezés-típusokat és azok számát mutatja az 1. ábra.
Előnyök
Egyes vízszennyezők előfordulása esetén valóban célszerű a helyben történő vízkezelés, elsősorban olyan ún. másodlagos szennyezők eltávolítására, amelyek a vízelosztó hálózatból kerülnek a vízbe. Ilyen például az ólom, amely esetén a központi, vízművekben történő vízkezelés költségesebb, nehezebben megvalósítható, és nem is olyan hatékony, hiszen az ólom elsősorban az épületek belső vízhálózatából oldódík be az ivóvízbe. Szintén csak a fogyasztási pontok közelében jöhet szóba a vízszolgáltatók által adagolt klór, és az abból származó klórozási melléktermékek eltávolítása, ugyanis a vízhálózatban a klór jelenlétének fontos szerepe van a megfelelő mikrobiológiai állapot fenntartásában, klórozási melléktermékek pedig az elosztóhálózatban is keletkezhetnek. Szintén gyakori igény – elsősorban a berendezések és szaniterek védelme miatt – a víz lágyítása, amely sok esetben szintén kedvezőtlenebb központilag végezve: egyrészről nem minden felhasználási cél esetén javasolt a lágyítás (pl. ivásra semmiképpen), másrészről a lágy víz agresszívebb, így az elosztóhálózatban növelheti a korróziós kockázatokat.
A klór és klórszármazékok eltávolítására, jelentős csökkentésére a tapasztalataink alapján valóban alkalmasak az aktívszenet tartalmazó típusok, bár a különböző kisberendezéseknél ez az eltávolítási hatékonyság eltérő. A vízlágyítót vagy fordított ozmózis (RO) membránt tartalmazó típusok pedig valóban csökkentik a víz összes keménységét. Az ólommentesítésre való alkalmasság alapesetben nem kerül értékelésre a szakvéleményezés során, de a 2017 és 2020 között zajló, EFOP-1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001 azonosítójú projekt keretében az NNK egyes kisberendezés típusok ólomeltávolítási hatékonyságát is vizsgálta. Az eredmények alapján a legtöbb, gyártó által alkalmasnak ítélt típus tudja csökkenteni az ólomtartalmat, de teljes eltávolításra csak néhány készülék képes. Ezen kívül nem mindegyik típus tudta határérték alá csökkenteni az ólomtartalmat közepes és nagy kiindulási ólomtartalom esetén, vagy nem a névleges kapacitása végéig. Az adszorpción alapuló vízkezelő töltetek esetén fontos figyelembe venni, hogy az eltávolítás mértékét a vízösszetétel is befolyásolhatja.
Kockázatok
Hazánkban kizárólag olyan kisberendezés kerülhet forgalomba, amely rendelkezik valamilyen mikrobiológiai elszaporodás elleni védelemmel, ez leggyakrabban UV-lámpa, ezüstözött szűrőanyag, ún. KDF töltet vagy vízlágyító berendezések esetén a tömény sóval történő regenerálás. A tapasztalataink alapján a mikrobiológiai minőségromlás a legtöbb kisberendezésnél ezek mellett is jelentkezik. Az adatbázisunk eredményei szerint a kisberendezések 61% esetében fennáll a mikrobiológiai kockázat (2. ábra). Ez önmagában nem jelenti azt, hogy betegséget okozó baktériumok lennének a kezelt vízben, de így is lehetnek kedvezőtlen hatásai, például poshadt ízt okozhat, vagy a baktériumok által kialakított biofilmben a körülményekhez alkalmazkodó kórokozók telepedhetnek meg.
Szintén a biofimmel van összefüggésben a nitrifikáció kockázata, amely miatt akár jelentős mennyiségű nitrit is képződhet a pangó vízben. A nitrifikáció kockázata (azaz a nitrit vagy ammónium megjelenése) az NNK által vizsgált kisberendezések 47%-ánál jelentkezett (3. ábra).
Az RO membránt és a vízlágyító gyantát tartalmazó típusoknál előforduló kockázat, hogy a szervezet számára hasznos kalcium és magnézium ionokat jelentősen csökkentik. Az ionmentes víz hosszútávú fogyasztása felboríthatja a szervezet ionegyensúlyát. Ezeknél a típusoknál szükséges a kedvező ásványi anyagok visszapótlása, ami leggyakrabban visszasózó patron alkalmazásával, vagy a kezelt és kezeletlen víz bizonyos arányú keverésével történik. A vízlágyítót vagy ioncserélő gyantát is tartalmazó típusok 19%-a esetében (4. ábra) a fogyasztott víz összes keménysége nem érte el a hazai előírásokban az ivóvízre vonatkozóan megadott minimális értéket (50 CaO mg/l, azaz 5°nk).
A szerkezeti anyagokból különböző szerves és szervetlen anyagok is beoldódhatnak a kezelt vízbe, elsősorban pangás során. Ezek közül leggyakoribb az ezüst beoldódása az ezüstözést tartalmazó típusoknál. A kioldódó szerves anyagok a baktériumok elszaporodásának is kedveznek.
Biztonságos üzemeltetés
A felsorolt kockázatok nagy része a helyes üzemeltetéssel csökkenthető. A biztonságos üzemeltetés egyik fontos eleme a rendszeres fertőtlenítés és karbantartás. Ezek segítségével a mikrobiológiai, valamint az ezzel összefüggő nitrifikációs kockázat csökkenthető. A beépíthető kisberendezéseket legalább 6 havonta fertőtleníteni kell és szűrőt is kell cserélni. A kancsók szűrőjét havonta szükséges cserélni, és javasolt hűtőben tárolni. A szűrőket azok névleges kapacitásától függetlenül javasolt szintén ilyen gyakorisággal cserélni a rajtuk kialakuló baktériumszaporulat miatt. A vízlágyítókban a gyantát nem szükséges cserélni, de a 3-6 havonkénti fertőtlenítés mellett rendszeres, legalább heti gyakoriságú regenerálás szükséges. Fontos, hogy a ház vagy lakás bemenő vizét kezelő típusok esetén a rendszeres fertőtlenítéseknek a kisberendezés és a fogyasztói pontok közötti szakaszra is ki kell terjednie.
A biztonságos üzemeltetés másik fontos eleme a beüzemelés és üzemszünetek utáni átöblítés, ugyanis a legtöbb kockázat a pangó víznél hatványozottan jelentkezik, így folyatással, átöblítéssel a vízminőség jelentősen javítható.
A vízlágyításból adódó hátrányok kiküszöbölhetők azzal, ha külön vízrendszert alakítanak ki a lágy víznek. A lágy víz használható a melegítést alkalmazó berendezéseknél (hőcserélő, vízmelegítő, mosógép, mosogatógép), míg az ivásra és főzésre használt konyhai szelep ellátható a kezeletlen vízzel.
A beszerelésnél érdemes figyelembe venni, hogy lehetőleg olyan helyre legyen telepítve a kisberendezés, ahol nincs kitéve hőhatásnak, ugyanis a melegebb környezet mind a baktériumok elszaporodását, mind a kioldódás mértékét növeli.
Fontos kiemelni azt is, hogy az engedély és a vizsgálatok kizárólag vezetékes víz utókezelésére vonatkoznak, kútvíz kezelésére nem. A kútvizek ellenőrizetlen, változékony vízminősége miatt a fentebb részletezett kockázatok fokozottan jelentkezhetnek, vagy akár egyéb problémák is előfordulhatnak.
Összességében fontos, hogy a felhasználók betartsák az engedélyben szereplő, és előírás szerint a használati útmutatóba is bekerülő alkalmazási feltételeket. Érdemes arra is figyelni, hogy az előírt mikrobiológiai védelem és visszasózó patron valóban része legyen a kisberendezésnek, ugyanis sok esetben ezeket csak opcionális tartozékként forgalmazzák.
Melyik terméket válasszam?
Első lépésben azt kell eldönteni, hogy valóban szükség van-e a hálózati víz további tisztítására. Sokan ugyanis az interneten terjedő tévhitek alapján érzik szükségét kisberendezés vásárlásának, tartva például gyógyszermaradványok, hormonok jelenlététől az ivóvízben. Ehhez érdemes informálódni a helyi ivóvízminőségről, elsősorban az ivóvíz-szolgáltatótól vagy a helyi népegészségügyi hatóságtól. Ennek segítségével eldönthető, hogy milyen paraméter csökkentésére, eltávolítására szeretnénk kisberendezést vásárolni. Egyes szennyezők esetén (pl. ólom) egyedi vízvizsgálat is szükséges lehet. A döntéshez az eltávolítani kívánt szennyezők mellett a kisberendezések általános kockázatait is érdemes figyelembe venni, ehhez az NNK tájékoztató anyagai is segítséget nyújtanak. Ha a vásárlás mellett döntünk, mindenképpen engedéllyel rendelkező típust válasszunk. Érdemes utánanézni, hogy az adott típus valóban el tudja-e távolítani a megadott szennyezőanyagokat. A forgalmazók, gyártók erre vonatkozó információit érdemes fenntartásokkal kezelni, ha van rá lehetőség, konkrét vizsgálati eredményeket kell kérni tőlük. Ezt követően meg kell nézni az egyes kisberendezések esetén felmerülő kockázatokat, és ezeket is figyelembe kell venni a döntésnél. A konkrét típusoknál az engedélyekben a kockázatok alapján korlátozások is meghatározhatóak, leggyakrabban az, hogy várandósok, csecsemők és kisgyermekek számára nem javasolt a kezelt víz fogyasztása. A döntésnél ezeket a korlátozásokat is figyelembe kell venni, illetve kétség esetén érdemes kikérni az NNK vízhigiénés szakembereinek véleményét is.
Az NNK honlapján számos lakossági tájékoztató anyag található, [link: https://www.nnk.gov.hu/index.php/kozegeszsegugyi-laboratoriumi-foosztaly/kornyezetegeszsegugyi-laboratoriumi-osztaly/vizhigienes-laboratorium/ivoviz], további kérdések esetén pedig vízhigiénés szakmai terület munkatársait a vizosztaly@nnk.gov.hu e-mail címen lehet keresni.
Sebestyén Ágnes okl. biomérnök
Nemzeti Népegészségügyi Központ, Közegészségügyi Laboratóriumi Főosztály, Környezetegészségügyi Laboratóriumi Osztály
Kiemelt fotó: Freepik
