A társasházak építésénél a lakások létesítése mellett, egyéb kiszolgáló infrastruktúrára is szükség van. Ilyenek például a lakáshoz jutást, és vész esetén a menekülést biztosító lépcsőházak, lakóknak parkolási lehetőségét nyújtó mélygarázs, vagy a földszinten kialakításra kerülő kereskedelmi egységek (üzletek, éttermek, hivatalok). Ezek szellőztetési megoldásait mutatja be a cikk.
Éttermek szellőztetése
A konyhával és vendégtérrel rendelkező éttermek eme két külön egységének szellőztetési feladatait közösen kell kezelni, mivel jellemzően van légtér kapcsolat is közöttük. A konyhában két feladatunk van, egyrészről – mivel munkahely – az ott dolgozóknak az előírt frisslevegőt biztosítani kell, másrészről a konyhatechnológiának is szüksége van szellőztetésre. A konyhatechnológia általában két feladatot határoz meg a szellőzés számára, el kell szállítanunk a párás, meleg levegőt, illetve az egyes gázüzemű készülékek számára égési levegőt és az égéstermékük elszállítását is meg kell oldani. Nagyságrend szerint sorba állítva jellemzően a páraelvitel (elszívó ernyők) térfogatárama a legnagyobb, majd a gázkészülékek légellátása és végül a dolgozók frisslevegő igénye következik, ezért a légtechnika méretezést a legnagyobb térfogatáramra végezzük el, ami a többire is általában bőven elegendő, de természetesen ezt leellenőrizzük.
Ez az érték a légpótlás minimális értéke, az elszívást – a vendégtéri kapcsolat miatt – ennél nagyobbra kell tervezni, azaz nem kiegyenlített, hanem depressziós rendszert kell megvalósítani. Ez biztosítja, hogy a vendégtérből a konyha felé áramoljon a levegő, így a sütés-főzés szagterhelése nem jut ki folyamatosan a vendégtérbe. Az elszívási többletet a konyha és a vendégtér közötti nyílások (ajtók, átadóablak, stb.) alapján választjuk meg. Magasabb arányt csak akkor szabad választani, ha van mindig nyitott nyílászáró vagy pl. lengőajtó, amely nyitásánál nem jelent gondot az esetleges nyomáskülönbség.
A szellőzésre alkalmazott gépeknél figyelembe kell venni, hogy zsíros, olajos az elszívott közeg, amely a hígítás ellenére magas hőmérsékletű is lehet. Ez a két sajátosság a hővisszanyerős berendezések nagy ellensége, a gépekbe beépített ventilátorok standard hőtűrése általában csak +40 °C, illetve a hőcserélő lamellái közti szűk rést pillanatok alatt eltömíti az olajos, szennyezett közeg. Tisztításuk pedig már pusztán a tömegük miatt sem napi rutinfeladat, hiszen az itt alkalmazott légmennyiségekhez 50-80 kg-os hőcserélők tartoznak. Ez elkerülhető lenne megfelelő, magas hatékonyságú szűréssel (egy egyszerű légszűrő erre nem alkalmas), amely szétbontja, semlegesíti/megköti a zsíros, olajos szennyeződéseket, viszont ez szintén magas beruházási költségű és egy jelentős tétel a rendszeres karbantartása is, ami a hővisszanyerés gazdasági előnyeit szinte semmissé teszi. A megfelelő üzembiztonság érdekében speciális kialakítású elszívó-ventilátorokat célszerű alkalmazni, ahol a meghajtó motor nincs benne a forró levegő áramlásában, illetve a ventilátor belsejében kicsapódó olajok elvezetése és a készülék tisztítása a csőhálózat megbontása nélkül egyszerűen kivitelezhető. A befújási oldal – mivel csak frisslevegővel érintkezik – nem igényel különleges berendezéseket, viszont a gázüzemű készülékekkel biztonsági okokból reteszelni kell (azaz szellőzés nélkül nem működhet a gázégő).
A zárt vendégtérben preferált a hővisszanyerős szellőztetés megvalósítása, amelyet a helységméret és a vendégszám alapján lehet méretezni, de a konyhai többlet elszívást is hozzá kell számolni. Jellemzően ezek a berendezések rugalmasan beállíthatók, azaz az elszívó és a befújó oldal üzemelhet eltérő légmennyiségekkel. Mivel a vendégtérben a frisslevegő oldal térfogatárama nagyobb lesz a túlnyomásos szellőztetés igénye miatt, nem szabad elfeledkezni az utófűtésről (esetleg utóhűtésről) sem.
Lépcsőházak füstmentesítése
A lépcsőházak önmagukban ritkán szellőztetett helyiségek, a beépített légtechnika általában tűzvédelmi célokat szolgál. A lépcsőházak túlnyomásos füstmentesítésére preferáltan az alsó szinten fújjuk be a külső levegőt, amelynek mennyisége a szintek számától és a nyílászárók méretétől függ. Lakóépületeknél a szokásosan betervezett méretű ajtók esetén 25-35.000 m3/h légmennyiséggel számolhatunk. A füstmentesítő rendszernek ezen felül be kell tartania egy 50 Pa maximális túlnyomási értéket, illetve 100 N ajtónyitási erőt, hogy ne akadályozza a menekülést. Ennek érdekében a befújó ventilátor nyomásérzékelős, frekvenciaváltóval vezérelt legyen, valamint a lépcsőház tetején túlnyomás levezető zsalukat alkalmazunk. A munkapont helyzete miatt (magas légmennyiség, alacsony nyomás), szinte kizárólag az axiális ventilátorokat használjuk erre a feladatra, jellemzően NÁ 800-1000 mm méretben.
A kapcsolódó tereket itt is érdemes vizsgálni, pl. előtereknél szintén túlnyomást kell biztosítani, esetleg a menekülési útként szolgáló hosszabb folyosókon is hő- és füstelvezetésre lehet szükség. Ebben az esetben a lépcsőházból beáramló levegőnek el kell tudnia távozni, azaz a közlekedő elvezetését össze kell ezzel hangolni. Célszerű „félpasszív” füstmentesítést kialakítani a közlekedőben, amelyben a légpótlás egy ventilátor nélküli légcsatornán keresztül történik zárt ajtók esetén. Nyitott lépcsőház ajtóknál a beáramló levegő fogja ezt biztosítani a légcsatorna helyett. Ebben az esetben a folyosói elszívó ventilátor méretezésénél a légpótló hálózat nyomás-veszteségeit is hozzá kell számolni.
Mélygarázsok szellőztetése, hő- és füstmentesítése
Az OTSZ előírásai szerint a 100 m2-nél nagyobb alapterületű pinceszinti helyiségekben hő- és füstelvezetést és az ehhez szükséges mértékű légpótlást kell biztosítani, így ez a feladat tipikusan érinti a mélygarázsokat. A számítás viszonylag egyszerű, az alapterület 1%-nyi részére négyzetméterenként 2 m3/s (7200 m3/h) térfogatáramot kell elszívni (de minimum 2160 m3/h-t). A légpótlás érkezhet a lehajtóról, vagy garázskapu alsó 1/3-ad részének megnyitásával. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, befújást is lehet alkalmazni – erre a normál hőtűrésű gépek is megfelelnek – de ha olyan helyre kerülnek, amely tűz által veszélyeztetett, tűzvédelmi kivitelű ventilátorokat kell ide is tervezni. A ventilátorok tápellátása nagy valószínűséggel keresztül halad ilyen téren, ezért tűzvédelmi kábelezéssel kell készülnie, még akkor is, ha maga a ventilátor nem tűzvédett. A zárt mélygarázsok esetén általános szellőztetésre is szükség van, ám ez kevésbé szabályozott terület. Támpontokért érdemes kitekinteni, más országokban mi az előírás erre a területre. A következőkben a német szabályozást nézzük meg, amely tartományi hatáskör, de szinte minden tartományban azonos (GaVO – Baden-Württenberg (2021.12.21)). Eszerint méret alapján a 100 m2 alapterület (parkolóhely duplázó berendezések esetén az a terület kétszer számolandó) alatti garázsok kisgarázsok, ahol a természetes szellőzés elegendő. 100-1000 m2 között közepes garázsokról beszélünk, felette pedig nagy garázsokról. A méret szerinti felosztáson kívül a használat is fontos, alacsony forgalmú garázsnak számítanak a lakóépületek, egyes irodák garázsai ahol nincs jelentős vendégforgalom, magas forgalmú garázsok tipikusan a nyilvános parkolóházak, bevásárlóközpontok, irodák parkolói.
A gépi szellőztetést úgy kell méretezni, hogy a padlótól 1,5 m-re mért CO-koncentráció 30 perces középértéke ne haladja meg a 100 ppm-es határt. Ez alacsony forgalmú garázsok esetében számított négyzetméterenként 6 m3/h elszívási teljesítménnyel teljesíthető, magas forgalmú garázsoknál pedig 12 m3/h szükséges. A biztonság szem előtt tartása érdekében a rendelet két azonos teljesítményű, külön áramkörről üzemeltetett ventilátort ír elő, amely együttesen képes a kiszámított légmennyiség elszívására. A CO-érzékelés itt nem kötelező, de használatával akár szakaszos üzem is megvalósítható, azaz a szellőzés reggel és este üzemel, éjjel és napközben áll, azt a CO-érzékelő indítja, ha szükséges pl. 60 ppm felett (VDI 2053).
A magas forgalmú nagygarázsok esetén, kötelező a CO-érzékelő és riasztó rendszer – természetesen szünetmentes betáplálással. A riasztásnak (hangjelzés, fényjelzés, vészszellőzés) 250 ppm CO tartalom esetén kell bekapcsolnia. Az érzékelők szükséges száma erősen függ a garázs tagoltságától, egy érzékelővel max. 400 m2 terület fedhető le. A szellőztetés kialakításához kisebb garázsoknál pontszerű, nagyobbaknál légcsatornázott, illetve jet ventilátorokkal kiegészített rendszer használható.
A jet ventilátorok jelentős indukciós hatása miatt a garázs egyenletesebben szellőztethető át, és csak szellőztetési célra használva nem kell számítógépes áramlástani szimulációt végezni a betervezésükhöz. Egy jet ventilátor vetőtávolsága akár 40 m is lehet, így több mint 500 m2 területen hatásos, adott esetben ennek alkalmazásával jelentős mennyiségű légcsatorna takarítható meg.
A tűzvédelmi ventilátorok általában sokkal nagyobb teljesítményűek, mint amire a CO-elszíváshoz szükség van, tehát mérlegelni kell, egyrészt műszakilag, másrészt gazdaságilag, hogy a szabályozás, vagy a két külön berendezés (egy a szellőztetésre, egy a füstelvezetésre) a jobb megoldás. Elérhető olyan ventilátor is, amely korlátozás nélkül tudja mindkettőt. Az ún. „dual use”, azaz kettős üzemű elszívók képesek a szellőztető és tűzvédelmi üzemben is a frekvenciaváltóval szabályozott működésre. Így akár több, egymástól eltérő légmennyiséget igénylő tűzszakasz elszívására is használhatók, emellett a CO-elszívásokat is rugalmasan képesek biztosítani.
A leírt három terület (szellőztetés, füstelvezetés, jet-ventilátoros megoldás) szellőztetési feladatai teljesen különbözőek, mégis közös bennük, hogy több kapcsolódó egység egymásra hatását is figyelembe kell venni a rendszer kialakításakor és méretezésekor. Ha elérhetők az adott területre specializált típusok, célszerű azokat betervezni, mert ugyan drágábbak a standard gépeknél, de üzemeltetésben és élettartamban biztosan megtérül ez a többlet befektetés.
Kovács István
