Az Épületgépész XIII. évfolyamának (2024) decemberi számában megjelent cikkben elemeztem, hogy mért van csatornaszag egyes épületekben. Rögzítettem, hogy nemcsak a csatornába kerülő bűzös anyagok, hanem az ott végbemenő (főleg anaerob, azaz oxigénhiányos) erjedés is oka a penetráns csatornaszagnak.
Jelen cikkben a szakértői és tervellenőri praxisomból kiemelve ismertetek a csatornaszag keletkezésével kapcsolatos további néhány esetet, megadva a szakszerű megoldásokat is.
Kiszellőztetés nélkül sokkal büdösebb lesz a lefolyórendszer
Ezt az állítást egy egyszerű kísérlettel bizonyítottam. Vettem két közepes méretű befőttesüveget, és a családi házunk tisztítóaknájából merítettem beléjük szennyvizet. Az egyik befőttesüveget lezártam, a másikra nem tettem fedelet. Néhány nap múlva a tető nélküli üveg tartalma szinte szagtalan volt, a lezárt edényt viszont alig lehetett kinyitni, erős túlnyomás keletkezett benne, és aztán sem volt köszönet: förtelmes bűz robbant ki az üvegből – alapos erjedés történt az oxigénhiányos állapotban. Kiszellőztetés hiányában hasonló erjedés, berothadás történhet a lefolyóhálózatban is. Nyilván nem teljesen zárt a lefolyórendszer, de a jótékony kiszellőztetés mindenképpen szükséges. Gondoljunk csak a szennyvíztisztító telepekre. A levegőztetés az alapja a szennyvíztisztításnak.
A decemberi cikkben megállapítottam, hogy a lefolyóhálózat kéményként működik, tehát ha elmarad a kiszellőzővezeték, vagy az ejtővezeték tetejét ledugózzuk, akkor ne csodálkozzunk a bűzölgés okozta bonyodalmakon.
A gravitációs kémény huzata is jó példa lehet
Mindannyian láttunk régi parasztházak konyháiban lazán összeillesztett füstcsöveket a jó öreg tűzhely (sparhelt) fölött. Bizony, az összeillesztés nem légtömör, de a huzat mégis kifelé „húzza” a levegőt. Persze, ha ledugóznánk a kéményt, akkor orrán-száján ömlene befelé a füst…
Egyik alkalommal egy lakás zuhanyozójának bűzölgése volt a vizsgálatom tárgya. Megállapítottam, hogy a fürdőszobai padlófűtés órák alatt kiszárítja a lapos szifonban a minimális magasságú vízzárat, és mire este hazajön a ház népe, penetráns bűz terjeng a fürdőszobában. A lefolyóhálózat persze nem volt kiszellőztetve, pontosabban a kiszellőztetés a fürdőszobai zuhanyozó szifonján keresztül történt meg. Szoktuk mondani: „tudja a fizikát”.
Némi kompromisszummal – hogy ne kelljen szétverni az értékes csempeburkolatot – oldalfali kivezetéssel történt meg a lefolyórendszer kiszellőztetése. Természetesen megszűnt a csatornaszag. Aztán a család apraja-nagyja tátott szájjal nézte kísérletemet, amikor egy gyufát kértem, és az égő gyufaszálat a zuhanyozó összefolyó nyílásához közelítettem. Mint egy porszívó, a szifon a lángot „bekapta”. Tehát kiszáradt ugyan a szifon, nem volt vízzár, de a huzat kifelé szívta a levegőt, bűzölgésnek nyoma sem volt – lásd a gravitációs kémények lazán összeillesztett füstcsövét.
A fentiek szerint a jól kiszellőztetett lefolyórendszer megoldhatja az esetleges tömörtelenségek okozta bűzölgésveszélyt.
A szállodából elmenekültek a vendégek
Júliusi rekkenő hőség, délutáni kánikula. Egy budapesti luxusszálloda elé buszok érkeznek. A fáradt, csapzott külföldi vendégek megkapják a szobáikat, első útjuk a vécébe, zuhanyozóba vezet. Aztán megkönnyebbülve, felfrissülve esti sétára indulnak a gyönyörű belvárosban. Az előkelő étteremben elköltött finom vacsora után, visszatérve a szobájukba, penetráns bűz fogadja a vendégeket. A hányinger kerülgeti őket. Rohannak ablakokat nyitni, de a kilincs leszerelve, a klíma miatt nem nyithatók az ablakok. Teljes a pánik, lincshangulat a recepción… Jó néhány vendég összecsomagol, és másik szállodát keres.
Mi is történt?
A délutáni fürdőszobaroham alkalmával a csatorna ejtővezetékei csúcsterhelést kaptak. Az egymás feletti fürdőszobákat 100% egyidejűséggel használták. A vizsgálat szerint az ejtővezetékek nem voltak megfelelően méretezve, azaz telt szelvénnyel működtek, nagy vákuum keletkezett.
Volt-e megfelelő légutánpótlás? Ki volt-e szellőztetve az ejtővezeték? Nyilván nem.
A fürdőszobai szifonokból eltűnt a víz, a szobákat ellepte a bűz. Komoly kártérítés és költséges javítás-szerelés lett az eset következménye.
Bűz az irodaházban
Nemrég egy patinás épületgépészeti cég irodaházában jártam. Eszembe jutott a cipész lyukas cipője, ugyanis az előcsarnokba belépve megcsapta az orromat az enyhe, de annál kellemetlenebb csatornaszag. Kérdeztem a csinos recepciós hölgyet, nem zavarja-e ez a bűz? A válasz az volt, hogy néhány perc alatt meg lehet szokni. Nagyon gyakori eset ‒ főleg télen ‒, hogy az irodákban, bankokban, postán, egyéb közintézményekben a fűtő üzemmódban üzemelő beltéri FC-egységek ontják magukból a csatornaszagot. Egyszerű a magyarázat: a cseppvízelvezető rendszer be van kötve a csatornahálózatba, a beépített golyós szifon ki van száradva, általában el van piszkolódva, nem légzáró. Ráadásul a csepptálca, azaz a cseppvízcsonk a ventilátor szívó oldalán található, tehát a ventilátor megszívja a bűzölgő lefolyóhálózatot. (A bővebb elemzést lásd a decemberi cikkemben.)
Bűzölög a falazat
Egyik barátom áthívott, hogy nagyon büdös az előszobájuk fala. Meglepődve szagolgattam a fehérre festett falat, ilyet még életemben nem tapasztaltam: nagyon büdös volt. A fal túloldalán WC-helyiség volt kézmosóval.
Nekiálltunk bontani a falat. A vakolat mögött egy nedves, porladó, szinte morzsolható blokktéglát találtunk. Finoman haladtunk lefelé, és a padló feletti padkában egy NA 110-es lefolyócsövet találtunk, melyre felülről egy NA 32-es lefolyó volt bekötve: az utólag beépített kézmosó bekötése. A csőcsatlakozást – kontár módon – az NA 110-es cső szakszerűtlen kilyukasztásával oldották meg, gondolván, hogy a cső tetején úgysem lesz szivárgás. A sziloplasztos barkácstömítés nem volt légtömör, emiatt a csatornapára éveken át áztatta a falazatot, árasztva a kellemetlen bűzt. Mondanom sem kell, hogy a lefolyóhálózat nem volt kiszellőztetve, tehát a csatorna kiszellőzése a falazatba történt. Már megint a „fizika”.
Peres ügyek egy ötvenlakásos társasházban
Egy modern, budai hatemeletes társasházban szinte minden fürdőszobában csatornaszag terjengett. A kiviteli terveken a jól méretezett (NA 160-as) ejtővezetékek a tető fölé ki voltak szellőztetve. A valóság azonban mást mutatott: a strangok tetején hol NA110-es, hol NA 50-es légbeszívók árválkodtak. Szétszedtem mindegyiket: vastag, zsírszerű lepedék volt a letapadt szeleptányéron, így nem működhetett a légbeszívás sem. Szoktam mondani fiatalabb tervezőkollegáimnak: a szükséges, rendszeres karbantartásban ne is reménykedjünk! Az NA 50-es szerelvényen megdöbbentően pici, alig egy-két centiméter átmérőjű a légbeszívó tányér. Volt, ahol a padlástérben falbontásra volt szükség: a légbeszívó szerelvényt egy elfalazott kis fülkében találtuk meg, itt még a légutánpótlás sem volt biztosítva.
A részletes szakvéleményem egyértelmű volt: mind a 14 strangot a tető fölé ki kell szellőztetni – a kiviteli terv szerint. A kivitelezés néhány helyen megtörtént, de sok helyen a tetőtéri luxuslakások tulajdonosai nem járultak hozzá a munkálatokhoz – a szép luxusfürdőszobáikat nem engedték szétverni. Az utólagos javítások mindig sokkal komplikáltabbak, és sokszoros költséget jelentenek!
A kiszellőzővezeték leszűkítése
Van eset, amikor az ejtővezeték ki van szellőztetve, de a megoldás nem szakszerű.
Egyik barátom hívott: többszintes családi házában időnként elviselhetetlen bűz terjeng. Nem állandó a panasz, hanem hol ritkán, hol gyakrabban jelentkezik a bűz.
Már telefonon érdeklődtem az ejtővezeték kiszellőztetése iránt, a válasz megnyugtató volt: persze, van csatornakiszellőző, meg is tudja mutatni a padláson.
Szokásomhoz híven leszívási próbát csináltam: vécépapírból méretes, kemény labdacsot gyúrtam, a WC szifonjába tettem, majd vécépumpa-rásegítéssel, és egy vödör víz hozzáadásával „letoltam a dugót”. Nem csalódtam. A SZUEZ padlószifonban levő víz erős hullámzásba kezdett. A vákuum dolgozott: „Leszívjam, vagy ne szívjam?”
A padláson aztán mindenre fény derült. Valóban volt csatorna-kiszellőzővezeték. De a mérete NA 110-ről NA 32 méretre le volt szűkítve, és ráadásul jó 8 méteres, vízszintes elhúzással az oromfalra volt kivezetve. A légutánpótlás nem volt megfelelő. Illetve időnként igen, időnként nem, attól függően, mekkora vákuum lépett fel az ejtőben, mekkora légutánpótlásra volt szükség.
A régebbi szabványok, előírások rögzítették, hogy csak egy dimenzióval csökkenthető a kiszellőzővezeték mérete. Ez praktikusan azt jelentette, hogy az NA 110-es ejtővezeték kiszellőztetése NA 90-es méretre csökkenthető. Egy másik kitétel volt, hogy legalább NA 50 méretű legyen a kiszellőzővezeték. Ez arra vonatkozott, hogy az 50 mm-es ejtő nem szűkíthető. De a rossz hagyomány szerint az NA 110-as ejtőket is NA 50-es méretre lecsökkentik. Ugyebár a keresztmetszet az átmérővel négyzetesen arányos. Nem szakszerű a keresztmetszetet a negyedére csökkenteni.
Barátomnál az NA 32-es vezetékkel tizedére csökkentette a kiszellőzővezeték keresztmetszetét. Nem is működött rendesen!
Gyakori mondás: „szokott működni”. A fenti példa is azt mutatja, csak akkor van baj, ha „nagyobb csomag” érkezik a lefolyórendszerbe, ami nagy vákuumot csinál. Erre a következő hasonlatot szoktam mondani: Ha valaki rendszeresen átmegy a piroson, ha figyelmesen körülnéz, általában nincs belőle probléma. De néha elüti az autó.
A kiszellőzővezeték elhúzása esetén a lejtésekre is ügyelni kell
Tapasztaltam már azt, hogy az elhúzás során gerendát kellett – alulról – kerülni, aztán a szifonban csak gyűlt, gyűlt a kondenzátum, csökkent, csökkent a szabad keresztmetszet, és végül kialakult a vízzár. Megszűnt a kiszellőztetés meg a légutánpótlás is. A kondenzátum kicsapódik a kiszellőzővezetékben, ezért a megfelelő lejtést biztosítani kell.
Amikor a szakiparos kollegák sietnek
Az egyik eset épp 20 éve történt. A Trigránit beruházásában, a Soroksári úton épült a 360 lakásos társasház, a DunaPest Rezidencia. Az épület legfelső emeletének folyosóján kellemetlen bűz terjengett. Persze engem, a tervezőt riasztották, hiszen én ismertem a gépészeti rendszereket. A tervek szerint a kiszellőzővezetékek össze voltak kötve, hiszen a tetőn luxuslakások helyezkedtek el, csak néhány helyen lehettek a tetőn csőkivezetések. (Érdekességképpen megjegyzem, a nagy teljesítményű hűtőgépek sem kerülhettek a tetőre, a pincébe telepítettük a vízhűtéses hűtőberendezéseket. A hulladékhő elvezetését a Duna vizével oldottuk meg. Izgalmas műszaki feladat volt.)
A rejtélyes bűzölgés okát csak úgy tudtuk kideríteni, ha a fix álmennyezetet megbontottuk. Egy gőzölgő kiszellőzővezetéket találtunk, ami nem lett bekötve a gyűjtővezetékbe. Nyilván a csőszerelés még nem volt befejezve, amikor az álmennyezet-szerelők felvonultak, és a feszes határidő miatt lezárták az álmennyezetet.
Járatos megoldás, hogy több kiszellőzővezetéket is összekötünk, és azt egy helyen visszük tető fölé. Ilyenkor a keresztmetszeteket méretezni kell.
Lásd a vonatkozó GEBERIT-kiadvány („Szennyvíz-hidraulika, szennyvízelvezetés tervezése, méretezése, kivitelezése és működtetése”) ábráit.
Fan-coil berendezések cseppvízelvezetése
Az előbbi ábrákhoz kapcsolódik az alábbi tervezési hiba.
Tervellenőri munkám során gyakran tapasztalom, hogy a cseppvízszivattyús FC-berendezések cseppvízhálózata szakszerűtlenül van megtervezve. Ha figyelmesen elolvassuk az FC-berendezések beszállítójának installációs előírásait, akkor láthatjuk, hogy a cseppvíz-gyűjtővezeték mérete szokatlanul nagy. Természetesen a nyomott cseppvízvezetéket felülről, hurokkal kell rákötni, és biztosítani kell a gravitációs, lehetőleg nem telt szelvényű cseppvízelvezetést. Fontos előírás, hogy nagyszámú FC-berendezés esetén a levegő utánpótlását, a légbeszívást az alapvezeték elején, a magasponton biztosítani kell. Sok esetben a gyűjtővezeték mérete kicsi, és a légbeszívás szinte soha nincsen megtervezve. Javaslom az installációs előírások betartását.
Összefoglalva: Ismételten ajánlom a kollégáknak a 2024. decemberi cikkemet, melyben részletesen elemeztem a csatornaszag lehetséges okait és elkerülésének műszaki megoldásait, valamint felsoroltam a vonatkozó szabványokat, előírásokat és néhány szakirodalmat.
Bajor Ervin
Kiemelt kép: Canva
