Aktívan és pozitív hangulatban zajlott a Pollack Expo keretei között megtartott „Égéstermék-elvezetés szekció” ülése április elején Pécsett. Az elhangzott előadásokban az előadók a címmel összhangban a hazai égéstermék-elvezetés helyzetét elemezték. A szekció elnöki tisztjét Fehér Gábor, a Kéményjobbítók Országos Szövetsége (KÉOSZ) elnökségi tagja töltötte be. Összefoglaljuk a hét előadás tartalmát.
A szekcióülést Gyurkovics Zoltán, a Magyar Mérnök Kamara Épületgépészeti Tagozatának elnöke nyitotta meg, aki bevezetőjében kiemelte a téma fontosságát, az MMK aktív szerepvállalását és a szakterületet érintő optimista jövőképben való hitét. Közvetlen hangvételével jó alapot teremtett a baráti hangulatú eseménynek, amelyen a tervezők, gyártók, gázipari szakemberek, szinte minden érintett szakmai szervezet, akkreditált építőipari intézmények, kivitelezők és kéményseprők aktív képviselői is részt vettek.
Minden előadás és előadó a szakmai mondanivalóján túl azt fejezte ki, hogy szükség van a szakterületek egymást támogató magatartására, az esetleges érdekellentétek összehangolására.
Erre az hívta fel a fokozott figyelmet, hogy a 2024 decemberében megjelent TÉKA (280/2024. kormányrendelet) még hatálybalépése előtt módosításra került az épületgépészeti szakma összehangolatlan és ellentmondásos visszajelzései, vészjelzései miatt. Az új jogszabály végül lényegében visszatért a korábbi OTÉK idejétmúlt szabályozásához.
Az első előadásban Keszthelyi István a Kéményseprőipari Műszaki Irányelvek (KiMI) Munkabizottság munkájáról számolt be. Kiemelte, hogy a Kéményseprőipari Műszaki Irányelveknek a vonatkozó jogszabály értelmében szabványstátuszú műszaki segédletnek kellene lenniük, ez helyett egyelőre inkább jogértelmezések és eljárási szabályok jelentek meg. Ennek fő oka a gépészeti szakma széttagoltságában keresendő, amit részben a jogszabályok pontatlanságai, ellentmondásai és a szakmagyakorlók gyenge jogi képzettsége okoz.
A szakmailag sokoldalúan összeválogatott bizottságban elsősorban a kéményseprők aktívak KiMI-k megfogalmazásában. A közös sikerhez szükség van a többi szakmai kör aktív és alkotó részvételére is. Javasolta, hogy a bizottsági munkán kívül is legyen rendszeres egyeztetés a szakmák aktív képviselői között és alakítsunk ki minden vitás területen is kompromisszumos közös irányvonalat. Ennek eredményeit a KiMI-kben érdemes visszatükrözni.
Versits Tamás a földgázhoz kevert maximum 20% hidrogéntartalom tüzeléstechnikai és kéménytechnikai következményeiről tartott előadást, amelyben levezette, hogy első lépésben a hálózat, a gázkészülékek és az égéstermék-elvezetők változtatás nélkül alkalmasak a 20%-os hidrogéntartalom kezelésére, de a Németországban már várhatóan 2026-tól bevezetésre kerülő Épületenergetikai törvény (GEG), fokozatosan a 100% hidrogénüzemet is bevezeti. A tiszta hidrogén eltüzelése sok tekintetben igényel változtatásokat, de az égéstermék-elvezetés szempontjából hatása csekély.
Ezt követően Hartai Mátyás a Vaillant-Saunier Duval márka képviseletében professzionális szakmai előadást tartott a hőszivattyús- és kazántechnika összekapcsolásáról, a kapacitások túlméretezésének az hidraulikai rendszer alulméretezésének káros hatásairól, és a gépészeti rendszerek közgazdasági elemzésének fontosságáról. Példákon keresztül pontosan bemutatta, hogy a mérnöki méretezésből az terhelési állapotokon, üzemórákon és jósági fokokon keresztül hogyan célszerű az ügyfél szempontjából végigszámolni a rendszerek bekerülési és üzemeltetési költségeit, hogy a felesleges csalódások és viták elkerülhetők legyenek.
Henszelmann Imre a Magyarországi Cserépkályhások Kandallóépítők és Gyártók Országos Ipartestületének titkára széles látókörű előadásában felhívta a figyelmet a jelenlegi energiaforrás-mix lecserélésének szükségességére, módjára és helyes irányaira. Kiemelte, hogy az intézkedéséknél lényeges lenne, hogy a technológiák alapanyagigénye, teljes környezeti lábnyoma, és jövőállósága is bekerüljön a fontos szempontok közé, és megdöbbentő példákkal illusztrálta a helytelen döntések káros hatásait. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai erdőgazdálkodásban már most erőteljesen készülni kell a klímaváltozás következményeinek csökkentésére, és olyan fafajták telepítését kell megkezdeni, amelyek 20-100 év múlva is biztosítani tudják az egészséges erdőterületeket. Végezetül felsorolta azokat a hagyományos, de egyben jövőálló technikákat, amivel a kommunális épületek fűtése a természettel összhangban, mégis az igényeknek megfelelően megoldható.
Győrfi Miklós a SCHIEDEL Kéménygyár képviseletében az előtte szóló gondolatmenetét vitte tovább kiegészítve a jogszabályok által előírt megújuló energiahasználati kötelezettséggel. Bemutatta, hogy a fa- és pellettüzelés területén milyen korszerű megoldások állnak rendelkezésre, amelyek egyesítik a biztonsági, energetikai, üzemeltetési, kéményseprési és környezetvédelmi szempontokat. Ez utóbbi tekintetében elemezte a finompor kibocsátás hatásait és a különböző konstrukciójú porleválasztók tulajdonságait. Szemléletesen levezette, hogy a háztartási méretű berendezések és égéstermék-elvezetők esetében a nagyfeszültségű elektrosztatikus leválasztók optimális műszaki- és az esztétikával is jól összeegyeztethető megoldásokat adnak, és ehhez piacérett gyártmányok állnak mára rendelkezésre.
Utolsó előtti előadóként Keszthelyi István az LAS-gyűjtőkéményekkel kapcsolatban azt emelte ki, hogy a kizárólag gázkészülékeket érintő cserék és kéményfelújítások a gázipari szabályozások hatálya alatt is szabályozottak. Felhívta a figyelmet a kéményseprő-ipari és a gázipari követelmények közötti látszólagos ellentmondások feloldásának módjára. Bemutatta, hogy szakmailag igen összetett, sokszereplős alkotó folyamatban milyen együttműködésben és felelősségi felosztásban lehet optimálisan haladni. Szerinte a téma hazánkban komoly gazdasági és erkölcsi hatású, amelynek okán hazánk szakmai fellegvárává vált a speciális felújítási technológiáknak. Az indokoltan fokozódó minőségi elvárások újabb piaci szereplőket vonz, ami fejlődésre ösztönzi az összes résztvevőt. Előnyös ezért, ha az újdonságokat is nyitottsággal és inkább támogatással kezeljük, és megfelelő felügyelet mellett hasznos tapasztalatokat gyűjtünk, mintsem előítéletek miatt egyeseket kiemelünk, vagy háttérbe szorítunk.
A záró előadást és összegzést Kocsis Krisztián kéményseprőmester, több kéményseprőipari szakmai szövetség vezető képviselője tartotta. Minden korábbi előadóra reflektálva kiemelte, hogy a kéményseprőipar célja a törvényi szabályozással összhangban lényegében azonos a többi érintett szakág céljaival, a mindennapi gyakorlatban jó együttműködés alakul ki a legtöbb projekt kapcsán, és a szereplők egymást támogatva lépnek fel. Kiemelte, hogy a kéményseprésnél az egységesen kezelhető szabályoknak kell előnyt biztosítani, mert az ingyenes kéményellenőrzési szolgáltatás mögött álló erőforrások nem teszik lehetővé az individuális eljárások lekövetését. Ugyanakkor a KiMI-kkel kapcsolatban elmondta, hogy egyrészt büszkeségre adnak okot az eddigi eredmények is, hiszen sok kérdésre kapunk belőlük pontos választ, másrészt a KiMI-ken belül tisztázható sok, ma még nem egységesített eljárás is.
Kiemelte, hogy káros hatásúnak érzi, ha a szakágak közötti különbségeket hangsúlyozzuk, és ezzel akár ellentmondásokat is gerjesztünk. Felhívta a figyelmet, hogy a homlokzati égéstermék-kivezetés kérdésköre építészeti, környezetvédelmi, városképi szempontokból kiemelt jelentőségű. A homlokzati égéstermék-kivezetés helytelen kezelése, a különböző jogállású, de azonos funkciójú gépészeti elemek nem egységes kezelése, a képzésekkel és szakmai jogosultságokkal kapcsolatos jogszabályi változások és értelmezései esetében vannak kellemetlen példák, amelyek többnyire azonban inkább elkülöníthető emberi tévedéseknek tulajdoníthatóak. Készségét fejezte ki a kéményseprő szakma nevében, hogy az együttműködésben és a gondok megoldásában keressünk aktívan közös megoldásokat.
Az előadások után aktív és őszinte vita, kérdés-válasz-kavalkád alakult ki és a megbeszélések még folytatódtak kisebb körökben az egyetem udvarán, annak érdekében, hogy a témakörben újra teljes egységet legyen az épülettechnika szakágai között.
Keszthelyi István, elnökségi tag
Kéményjobbítók Országos Szövetsége
