Ma már a valóság: egyre enyhébb telek és elviselhetetlenül forró nyarak lesznek Magyarországon.
A másfélfok.hu-n, szakértők által publikált cikkben megvizsgálták, az éghajlatváltozás várhatóan milyen hatással lesz az energiaszektorra, megállapításaik szerint:
- az épületek és terek fűtése, illetve hűtése a megtermelt energia egyik legnagyobb felhasználói lesznek;
- a gáz- és villamosenergia-fogyasztás csúcsterhelései rendszerint a leghidegebb téli és legforróbb nyári napokon jelentkeznek majd;
- mindezek megváltozása pedig nemcsak az energiaellátás biztonságára jelentenek kihívást, hanem komoly környezeti és gazdasági problémákat is okoznak.
A tanulmányban megvizsgálják többek között a fűtési foknak fogalmát, a fűtési és hűtési igények összesített éves energiaigényének változásait egészen 1972-től, valamint azt is, ennek hatására a következő időszakban milyen energiaigény-változások várhatók itthon.
Mint írják, a HungaroMET adatai alapján világosan látszik, hogy az elmúlt évtizedekben a hideg hónapok fűtési igénye jelentősen csökkent, miközben a legmelegebb hónapok hűtési igénye nőtt. Ha összeadjuk a fűtés és a hűtés éves energiaigényét ott, ahol már van légkondicionáló berendezés, látható, hogy az 1970-80-as évekhez képest ez az összeg az ország déli-délkeleti részén nőtt, nyugati és hegyvidéki részén csökkent. Nem is véletlen, hogy nagyvárosaink közül Szegeden a legmagasabb a légkondicionálóval ellátott lakások aránya is: az országos 28%-os átlag mellett a lakások 47%-ában volt itt 2022-ben klímaberendezés, míg Budapesten csak a lakások 37%-ában. Ugyanakkor a fővárosban is érezhető a változás: a belvárosban nemcsak, hogy nagyobb lett a hűtési igény az elmúlt három évtizedben, de a külvároshoz képest is növekedett, ami részben az egyre nagyobb arányban használt légkondicionáló készülékeknek köszönhető.
A szakértők szerint általában a jövőbe tekintve is elmondható, hogy
a felmelegedéssel Magyarországon csökken a fűtési igény, ugyanakkor nő a hűtési igény.
Ha az emberiség azonnal hathatós erőfeszítéseket tesz a kibocsátáscsökkentésre, a téli és nyári összesített energiaigény stabilizálható, míg a kibocsátáscsökkentés elodázása esetén kezdetben nyerhetünk ugyan a hűtés/fűtés arány eltolódásán, de a század végére a téli és nyári összesített energiaigény inkább nő majd.
A pesszimista, vagyis kibocsátáscsökkentés nélküli forgatókönyv szerint az Alföld délkeleti részén az évszázad végére a téli és nyári energiaigény – amelyek közt jelenleg 3-4-szeres különbség van – közel azonos szintre kerülhet, ugyanakkor az azonnali kibocsátáscsökkentéssel elkerülhető a nyári energiafelhasználás jelentős emelkedése és a kapcsolódó többletköltség (újabb klímaberendezések beszerzése és beüzemelése).
Mindebből látszik, hogy a klímaváltozás legjelentősebb hatása nem annyira az összenergia-fogyasztásban jelentkezik, hanem abban, hogy át kell alakítanunk a fűtési-hűtési rendszereinket – és minél kisebb erőfeszítést tesz az emberiség a kibocsátáscsökkentésért, annál nagyobb költséggel és kockázatokkal járnak ezek az átalakítások.
A nyári csúcsterhelés növekedése gyakran a hőhullámok alatt jelentkező száraz időszakokkal jár együtt, mely az energiatermelés és -elosztás biztonságát veszélyezteti, emellett kapacitásbővítésre is szükség lesz. A megnövekedett hűtési igény túlterheli az áramelosztó hálózatokat, különösen városi környezetben, ami komoly hálózati fejlesztéseket igényel.
A légkondicionálók beszerzési és üzemeltetési költségei jelentős terhet róhatnak a háztartásokra, amelyet az alacsonyabb jövedelműek nem biztos, hogy megengedhetnek maguknak. A belterek hűtése ugyan mérsékli a hőstresszt, de növelheti a légúti megbetegedések kockázatát, miközben a légkondicionálók által a kültér felé kibocsátott hő tovább növeli a városi hőszigethatást, a városi kültéri zajszennyezés kisebb problémáját nem is említve.
Végül, az egyetlen kedvező hatást (azaz a fűtési igény csökkenését) is árnyalja az, hogy a villamosenergiára átálló rendszert ki kell építeni és a fűteni-hűteni is képes berendezéseket be kell szerezni. Ezeket a rendszerszintű nehézségeket pedig leginkább az azonnali globális kibocsátáscsökkentéssel lehet elkerülni.
A teljes cikk, táblázatokkal, rövid tudományos módszertannal ide kattintva olvasható el.
Fotóillusztráció: Canva
