Napirenden a 7/2006. TNM-rendelet korszerűsítése

2021. április 12. hétfő, 05:30

Január 19-én az ITM és a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék közös rendezésében online konferenciát hallgathattak az érdeklődők A 7/2006 (V. 24.) TNM-rendelet, illetve 176/2008 (VI. 30.) kormányrendelet átfogó felülvizsgálata címmel.

A konferencia előzménye egy másfél évvel ezelőtt – még személyes részvétel mellett –, a TNM-rendelet módosítási javaslataként bemutatott szakértői anyag volt, amelynek egyes részletei időközben bekerültek a rendeletbe. A most elhangzott ismertető további olyan változtatásokat javasol, amelyek elsősorban az EU által is megkövetelt energiahatékonysági és klímavédelmi mutatók teljesíthetőségét szolgálják. A konferencia emellett fontos útmutatót adott az ezek eléréshez szükséges, helyenként új szemléletű számítási módszerekről, valamint az energiahatékonyságot igazoló tanúsítás követelményeiről és a tanúsítás lehetséges formai és tartalmi kialakításáról.
Az egyes blokkok végén lehetőség volt hozzászólásokra, kérdések feltevésére – utóbbira írásban, január 26-ig volt mód, a válaszokat az ITM fogalmazta.

A konferenciát dr. Hohmann Johanna főosztályvezető (ITM) köszöntötte, majd dr. Csoknyai Tamás tanszékvezető (BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék) tartott előadást, melyben áttekintést adott a TNM-rendelet módosítási javaslatának szempontjairól és a rendelet tervezett új felépítéséről.
Néhány újdonság, csak címszavakban:
– nemzeti mintaterv katalógusa költségoptimum-számítással,
– hosszú távú épületfelújítási stratégia, dekarbonizált épületállomány, mélyfelújítások ösztönzése, intelligens technológiák,
– épülettechnikai rendszerszemlélet (épületgépészet-világítás-szabályozás),
– épületfelújítási útlevél,
– az energiafelhasználás fajlagosítása, komplex mutatók (primer energia-felhasználás, CO2-terhelés, megújuló energia hányada),
– referenciaépület módszere,
– a fajlagos hőveszteség fogalma és a megújuló energiahányad követelményének megszüntetése,
– egyszerűsített számítási módszerek,
– elektromobilitás kérdése.

A következőkben dr. Szalay Zsuzsa tartott előadást Hatékonysági indikátorok,
követelmények, referenciaépület
címmel.
Kitért a követelményszintek új meghatározására, köztük a hőátbocsátási tényező változó figyelembevételére, a fajlagos hőveszteség-tényező megszüntetésére (elsősorban az U tényezők szigorítása miatt), a gépészeti követelményeknek az ErP-irányelv szerinti alkalmazására, a nyári túlmelegedés kockázatának számítására és az összesített energetikai jellemző új meghatározására (a primer energiában kifejezett fogyasztás helyett: épülettechnikai rendszerek nem megújuló primer energiában kifejezett fogyasztása).
A közel nulla energiaigényű lakóépületek összesített energetikai jellemzőjére vonatkozó javaslat: 80 kWh/m2 évente.
További módosítási javaslat: abban az esetben, ha az alternatív rendszerek 4. mellékletben foglalt kötelező vizsgálata szerint a műszaki, gazdasági feltételek a minimális megújulóenergia-részarány teljesítésére nem adottak, a minimális megújuló energiára vonatkozó követelmény megnövelt energiahatékonysággal is teljesíthető. Lakóépületek esetében (világítás nélkül): 76 kWh/m2 évente.
Az előadás kitért a referenciaépületekkel történő számítási módszerek lehetőségeire, javaslatot tesz a különböző követelményszintekre (összesített energetikai jellemző és CO2-emisszió), valamint felülvizsgálja a költségoptimális szintek értékeit) és a primer energia és a megújuló primer energia átalakítási tényezőit.
Kérdésként merül föl, hogy a primer energia és CO2-emissziós tényezők meghatározásakor milyen életciklusszakaszokat kell figyelembe venni (az energiahordozó kitermeléséhez szükséges energiától a hulladékkezelésig és a beépített anyagok energiatartalmáig).

A következő előadásban dr. Csoknyai Tamás az energetikai tanúsítások új követelményrendszerét ismertette.
Megoldandó problémaként említi a tapasztalatok alapján szükségessé vált korrekciókat, a tanúsítási rendszer barátságosabbá tételét és az uniós elvárásoknak megfelelően a mélyfelújítások támogatását.
Javasolja az energiahordozó-számlák alapján való tanúsítás eltörlését és a helyszíni szemle kötelezővé tételét. Lényeges változásokat javasol a tanúsítvány tartalmi összeállításában és a felújítási javaslat kidolgozásában.
Kétféle kategóriába sorolást javasol: az EP-indikátor (nem megújuló primer energia mutatója) és a CO2-emisszió alapján. A közel nulla követelmény a referenciaérték, a megújuló energia mennyisége és a fajlagos hőveszteségi tényező csak tájékoztató adat, nem követelmény.
Az épületszerkezeteket és az épülettechnikai rendszereket új elnevezéssel minősíti: rossz, alacsony, normál, jó, kiváló. Pl. a fűtési rendszer hatékonyságára (a referenciaértékhez képest) 95 < normál ≤ 105%.
Az előadó bemutatta a javasolt, új energetikai tanúsítvány mintáit.

Dr. Horváth Miklós előadásában ismertette a meteorológiai adatokkal szembeni követelményeket.
Fontos, hogy az épület energiaigénye és a követelményértékek ugyanarra a klímára legyenek meghatározva. A javasolt módszer az egész országra egységes, a számításokhoz alapul vett klíma a földrajzi helytől független.

Az épülethatároló szerkezetek hőátbocsátási tényezőjének számítási módszereit mutatta be dr. Nagy Balázs. A részletes számítás numerikus modellezéssel, az egyszerűsített számítás pedig az átlagot tükröző összefüggésekkel történik. Az előadó kitért a talajjal érintkező szerkezetek hőveszteségének számítására is.

A nettó fűtési és hűtési hőigények számítási módszerét dr. Szalay Zsuzsa mutatta be.

Dr. Csoknyai Tamás további előadásában ismertette a javasolt, új fogyasztói profilokat és az épülettechnikai rendszerekre vonatkozó számítási módszereket.

A napkollektorok és a napelemek egyszerűsített és részletes méretezési eljárását dr. Horváth Miklós mutatta be.

A beépített világítás energiaigényének meghatározási módszereit András-Tövissi Balázs ismertette.

Befejezésül dr. Hohmann Johanna tájékoztatta hallgatóságot, hogy az elhangzottakhoz még beérkező észrevételeket az ITM kiértékeli, majd a módosítási javaslatot a kormány elé terjeszti.

Gyárfás Attila

 


 

A korábbi TNM-rendelet néhány elvi jellegű hibájának korrigálása a korszerűsített változatban

 

1. A korábbi rendeletben a belső hőnyereséget a hasznosítási tényező figyelembevétele nélkül vonjuk le, vagyis nagyobb értéket vonunk le, ami a reálisnál kisebb fűtési hőigényt eredményez. A módosítási javaslatban ezt a hibát kiküszöbölték.

Emellett a hasznosítási tényező már nem a 0.75 vagy 0,5 konstans értékek egyikével egyenlő, annak számítása egy korrektebb eredményt biztosító képlettel történik. A képlet a hőnyereségek (helyesebben hőkínálat) és a hőveszteségek hányadosának alkalmazásával számolja a hasznosítási tényezőt. Nyilvánvaló, hogy egy kis hőkínálatnak nagy hőveszteség esetén nagyobb hasznosítási tényezőt kell eredményeznie, mint fordítva. Túl nagy hőkínálat esetén a felesleges hőenergiát egyszerűen „kiszellőztetjük” a helyiségből, vagyis ilyenkor a hőkínálatnak csak egy töredék része hasznosul.

2. Az ablakok árnyékolásának hatását sem vesszük figyelembe a korábbi rendeletben, így a reálisnál emiatt is kisebb fűtési hőigényt kapunk. A módosítási javaslat az ablakok árnyékolásának hatását igen precízen számolja, mégpedig horizont, függőleges és vízszintes árnyékvetők figyelembevételével, különböző árnyékvető szögekre és tájolásokra, valamint az üvegezett felületek 30°-os és 90°-os hajlásszögeire vonatkozóan.

3. A fosszilis tüzelőanyagok primerenergia-átalakítási tényezői a korábbi rendeletben 1,0 értékkel vannak megadva, vagyis nem vesszük figyelembe a fosszilis energiahordozók kitermelése, szállítása, tárolása során felhasznált energiamennyiségeket. Mintha például földgáz esetén az energiahordozó a kompresszorállomásokba bevitt energiamennyiség felhasználása nélkül jutna el Szibériából a telekhatárunkra. A korszerűsített változatban javasolt 1,1 értékű tényező megszünteti ezt az anomáliát.

Dr. Vajda József

Utoljára frissítve: 2021. július 14. szerda, 16:35
Címkék: