Útkeresésben az épületgépészeti felsőoktatás

2020. október 07. szerda, 08:04

Milyen állapotban van és hogyan készül az épületgépészeti felsőoktatás azokra a változásokra, amelyek az épületgépészetet és a hazai felsőoktatást érintik. Ki merre halad, milyen képzéseket kínál, hány hallgató van? Megkérdeztük a tanszékvezetőket.


Az épületgépész szakma gyökerei 1887-re nyúlnak vissza, amikor március 20-án megalakult a Budapesti Bádogos, Szerelő, Rézműves, Bronzműves, Harangöntő és Lemezelő Ipartestület. Az Ipartestület megalakulásának századik évfordulójára, 1987-ben Az Épületgépészet és az Épületgépészeti Technika szakfolyóiratok szerkesztőbizottságai „100 éves az épületgépészeti szerelőipar” címmel  centenáriumi emlékkönyvet adtak ki, amelyben többek között összefoglalták az épületgépészeti szakma múltbéli emlékeit, a meghatározó épületgépészeti vállalatok történetét, a szakma kiemelkedő képviselőiről szóló megemlékezéseket, jeles, élő személyek visszaemlékezéseit, továbbá az oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó történéseket.  


Az épületgépész szakemberek közül sokak számára ismert tény, hogy az egyetemi szintű épületgépészeti képzés az 1950/51-es tanévben a Budapesti Műszaki Egyetemen indult meg. Az Épületgépészeti Tanszék első vezetője Dr. Macskásy Árpád volt, aki az épületgépészeti tantervet kidolgozó munkabizottságnak is tagja volt.

A kezdeti egyetemi oktatási évek után, amikor még csak elsősorban elméleti jelleggel néhány hagyományos épületgépészeti tárgyat oktattak, folyamatosan bővült az épületgépészet ismeretanyaga, és intézményenként eltérő súllyal olyan szakterületek oktatása épült be a tananyagba, mint például a szerelőipari technológia, a komfortelmélet, a megújuló energiahordozók hasznosítása, a környezetvédelem, és az épületenergetika. Ugyanakkor az épületgépész képzés mellett több felsőoktatási intézményben is folyik már létesítménymérnökök képzése, akik szaktudása elsősorban az egyre bonyolultabbá váló épületek üzemeltetéséhez kapcsolódik.   


A világ és benne a végfelhasználói igények persze jelenleg is változnak, amit az épületgépészeti felsőoktatásnak is követnie kell. Az épületgépészeti tanszékek vezetői is tudják, hogy az új technológiákkal és az ügyféligények változásaival lépést kell tartania a képzésnek. Mindenképpen üdvözítő, hogy a szakmát oktató tanszékek rendelkeznek olyan modern, gyakorlatias laborokkal (bár egyelőre nem a kellő számban), amelyek nemcsak a tudást tudják átadni a hallgatók számára, hanem egyben élő kapcsolatot is teremtenek azon piaci szereplőkkel, amelyek jórészt közreműködnek ezek felépítésében és finanszírozásában.
 

Az épületgépészet integrálna

Szakemberekkel folytatott beszélgetéseink során többen is rámutattak arra, hogy bár az épületgépészet inkább árva gyermeke a műszaki felsőoktatásnak, gazdasági, környezet- és klímavédelmi szempontok, valamint a lakhatási és munkahelyi komfort miatt kulcsfontosságú lesz a jövőben.
 

Egy szakember szerint az építészet és a körülötte lévő különböző szakmák szervesen összekapcsolhatók. Ahogyan fogalmazott, valójában az építész adja a „héjat”, a vázat, míg az épületgépész teszi hozzá a működőképességet.


Gyakran elhangzik szakmai fórumokon, hogy a társzakmáknak – és egyébként az egyetemi képzések vezetőinek is – sokkal nagyobb hatékonysággal kellene együttműködniük. Vannak már Magyarországon is olyan nagy tervező és kivitelező vállalatok, amelyeknél a különböző szakterületek munkatársai egy légtérben dolgoznak, így a létesítménymérnökök, az építészek vagy éppen a villamosmérnökök és az épületgépészek egymás munkáját ismerve tudnak dolgozni a projektek hatékonysága érdekében.

Kevés innovációs kapcsolat

Nyilvánvalóan a felsőoktatás minőségi szolgáltatásához is elengedhetetlenné vált a piaci szereplők bevonása. Ez az általunk megkérdezett tanszékvezetők szerint valós igény, és többen is sikeres együttműködésekről számoltak be. Ezzel együtt azt is elmondták, hogy elsősorban a nemzetközi vállalatok, vagy hazai kereskedő, forgalmazó cégek keresnek partnerséget az egyetemekkel, miközben az egyetemek innovációs és kutatási kapcsolatai nem elég erősek. Az egyik oktató egyenesen azt mondta: sajnos az épületgépészeti oktatásban nincsenek „Audik”, azaz itt lényegesen kisebb tőkeerővel rendelkező vállalkozások kapcsolódnak be a felsőoktatásba, és ott is elsősorban technikai és gyakorlati tudásban segítenek, nem pedig innovációs, kutatási projekteket generálnak.
 

Többen azt állították, kevés az egyetemek épületgépészeti, gépészeti képzéseinek keretében megvalósított tisztán kutatási fejlesztési projekt, holott az általunk megkérdezett oktatók egyértelműen támogatnák az ezen keresztül létrejövő tisztán hazai épületgépészeti innovációt. A kutatás és fejlesztés területén azonban jelenleg ezeket a kitörési pontokat nem határozta meg senki, így ez még várat magára.


A tanszékek együttműködnek, de versenyeznek a hallgatókért

Az épületgépészeti oktatással foglalkozó tanszékek vezetői egyébként rendszeresen találkoznak, érdemi párbeszéd zajlik közöttük. Ezeken a megbeszéléseken, melyeknek Barótfi professzor a katalizátora, részt vesznek az érintett szakmai szövetségek és a mérnöki kamara képviselői is. A résztvevők egyöntetűen hasznosnak tartják a folyamatos konzultációt, ugyanakkor elhangzott olyan vélemény is, hogy az egyébként a különböző egyetemek által rendszeresen megszervezett három nagy, éves szakmai rendezvényhez lehetne társítani egy-egy felsőoktatással is foglalkozó programot, amelyek során hatékony párbeszédet lehetne folytatni a területet érintő aktuális kérdésekről, feladatokról.

Háttérbeszélgetéseink során az is kiderült, hogy már működik valamiféle specializálódás a magyarországi négy tanszék között, így például a Budapesti Műszaki Egyetem képzése inkább a komfortelmélet és az esztétika terén erősebb, a Szent István Egyetem pedig a létesítményüzemeltetés tekintetében, míg például a Pécsi Tudományegyetem a tiszta épületgépészeti tudományt és különösen a gyakorlatot helyez előtérbe.

Ugyanakkor a kis különbözőségek mellett a versenyhelyzetre is többen felhívták a figyelmünket. Eszerint a csökkenő hallgatói szám miatt a négy tanszéknek meglehetősen erős versenyben kell küzdenie az érdeklődő hallgatókért. Beszélgetéseink során az is kiderült, hogy – bár vannak látszólag közös projektek – közös innovációs és fejlesztési programok nincsenek.

 

Barótfi professzor: szakmai önazonosításra és kutatásalapú képzési profilokra van szükség!

Az elmúlt években már többször szólalt fel publikációk és előadások keretében Dr. Barótfi István professzor. Ezek során többek között úgy jellemezte a jelenlegi hazai épületgépészeti felsőoktatás helyzetét, amelyben bizonytalan az intézményi háttér, valamint a szakmai tanszékek léte.

Kicsit olyan ez, mint egy metszés nélkül fejlődő fa, a képzések folyamatosan válaszolnak a megjelenő piaci és oktatási igényekre, azonban nem működnek összetartó struktúrában.

A hazai tanszékek alapítása során elsősorban egy-egy karakteres személyiség állt a szakok mögött, emlékeztetett a professzor, aki szerint a jelen helyzetben mutatja majd meg igazán karakterét a hazai épületgépészeti felsőoktatás, ugyanis most derül majd ki, hogy az új, fiatal feltörekvő oktatói generáció mit tud hozzátenni a szakmai oktatáshoz, és hogyan tudja majd megvalósítani a tudományos célokat.

Barótfi professzor többször is jelezte aggodalmát, miszerint a felsőoktatásban „honosított” bolognai rendszer óta elindított és működtetett tanszékek nem egységes tudásszintet követelnek meg, és egyes törekvések ellenére is elmaradt a felsőoktatási intézmények, tanszékek egyeztetése az alap- és mesterképzés közösen lefektetett követelményeiről.


Ugyanígy többször hangsúlyozta azt is, hogy a kutatás nemcsak szakmai alapszükséglet, hanem a felsőoktatásban oktatók habilitációjának is feltétele, és ennek hiánya alapjaiban határozhatja meg az épületgépészeti felsőoktatás jövőjét.

Persze az kérdés, hogy az épületgépészeti ismeretanyag egységesítése mennyiben járul hozzá a tanszékek által menedzselt szakok karakteres jegyeinek kialakulásához, és mennyiben válaszol a piaci igényekre.

Nehéz eldönteni, hogy az épületgépészeti oktatás egységessé tétele üdvözítőbb-e, vagy éppen a differenciáltság a kívánatos.


Egyre kevesebben jelentkeznek a felsőoktatásba

Mintegy 20 éve nem jelentkeztek ennyire kevesen felsőfokú tanulmányokra, ráadásul közülük is tovább csökkent a műszaki és informatikai szakokra jelentkezők száma – írt a helyzetről a HVG (2020. 16. szám).

Mint a lap arról is beszámolt, az utóbbi években egyébként népszerű gépészmérnöki szakokra is feleannyian jelentkeztek, mint tavaly.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Az Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszéken 22 főállású oktató, valamint nyugdíjas és külsős óraadók tanítanak. Mint azt lapunknak a tanszék vezetője elmondta, a 2010-17 közötti időszakban intenzív fiatalítási hullám zajlott le az oktatói körben, ennek köszönhetően az átlagéletkor 45 év. – Ez amiatt is előnyös, mert a fiatal, nyelvtudással rendelkező, sok esetben már eleve külföldi tanulmányaik után hazatérő oktatóink szerepvállalásával a nemzetközi kapcsolatok, valamint a kutatás, a fejlesztés és az innováció, ha úgy tetszik, a friss szellem is jelen van a képzésünkben – mondta Csoknyai Tamás, aki szerint az éppen aktuális helyzetre is hatékonyabban tudnak reagálni a fiatal oktatók, pl. a távoktatás módszertanával kapcsolatban.

A tanszéken épületgépészeti és vegyipari gépészeti képzések érhetők el. A BSC-s alapképzésen évfolyamonként 40 hallgatót, míg MSC-szinten további 20-30 hallgatót oktatnak. Piaci partnereikkel együttműködésben működtetnek egy légtechnikai, egy fűtéstechnikai, valamint egy komfort és levegőminőséggel foglalkozó labort.

A tanszékvezető szerint oktatásuk egyik legfontosabb karaktere a folyamatosan frissülő innovációk, kutatások és fejlesztések napi szintű beemelése. – A változó végfelhasználói piaci igényekkel kapcsolatban hallgatóink is egyfajta nyomás alá helyeznek bennünket, hogy a lehető legújabb, legfrissebb tudást adjuk át számukra, így pl. az okostechnológiák, okos mérés vagy a big data felhasználása területén – tette hozzá Csoknyai Tamás.

A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki és Energetikai Mérnöki képzésében BSc. specializáción épületenergetika szakra idén 15-en, épületgépészetre 36-an nyertek felvételt. MSc-n 43 hallgatót vettek fel (ebből 27-en már januárban).

A tanszék honlapja: www.epget.bme.hu

Debreceni Tudományegyetem

A Debreceni Tudományegyetem Műszaki Karának Épületgépészeti és Létesítménymérnöki Tanszék kurzusain mintegy 70 hallgató tanul épületgépészeti specializáció alapképzésben, míg mesterszakon kb. 40-en. Ezek a számok az elmúlt években megközelítőleg megegyezőek voltak.

A tanszéken 9 oktató és 2 tanszéki mérnök munkatárs van, az átlagéletkor 38 év. Az oktatói gárda további szakokon is oktat, így pl. épületfizika, épületenergetika, épületgépészet és szakmai törzsanyagba tartozó tantárgyakat, a tanszékvezető szerint így az oktatott hallgatói létszám több százra tehető szemeszterenként.

A hallgatók számára 7 laboratórium (fűtéstechnika, gáz- és tüzeléstechnika, vízellátás-csatornázás, légtechnika, épületfizika, BKM, DEM) áll rendelkezésre. A tanszéken 1991-től kezdődően megközelítően 1250 szakdolgozat, 193 diplomamunka és 49 szakmérnöki dolgozat született.

A debreceni tanszék laborjának egy belső részlete.


– Kollégáinkkal az elmélet átadása mellett nagy hangsúlyt fektetünk a gyakorlatokra is, és aktívan bevonjuk az épületgépészeti cégek képviselőit is az oktatásba – mondja Csáky Imre, tanszékvezető, egyetemi docens. – Az alapképzésben lévő hallgatóink túlnyomó többsége már az utolsó félévben megtalálja azt a munkahelyét, ahol a diploma megszerzését követően dolgozni szeretne. Mesterképzésben lévő hallgatóink mind a szakmában dolgoznak, így ha szabad mondani „duális képzésben” oktatjuk őket.

A Debreceni Egyetem Műszaki Karától azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 2020 szeptemberétől gépészmérnöki BSc szakon 30 nappali tagozatos és 10 levelező tagozatos hallgató választotta az épületgépészeti specializációt (a specializáció választás a képzés 2. félévében történik).
Az idei évben Létesítménymérnöki MSc szakra normál felvételi eljárás keretében 28-an nyertek felvételt.
 

A tanszék honlapja: https://eglt.unideb.hu

Pécsi Tudományegyetem

Pécsett alapvetően a hagyományos épületgépészeti szakmai oktatás mellett tették le a voksot, és mint azt Baumann Mihály, az egyetem adjunktusa lapunknak elmondta, ezen nem is kívánnak változtatni. Emellett még létesítményenergetikai szakmérnököket is képeznek. – Mi nem akarjuk a manapság egyre felkapottabb, ha úgy tetszik, divatosabb megnevezéseket használni, ezért is maradtunk meg az egyébként éppen idén 50 éve elindult felsőfokú képzésünkön és az idén szeptembertől már elérhető mesterképzésünkön is az épületgépész megnevezés mellett – mondta. Baumann Mihály ezzel együtt hozzátette, a mesterképzés bevezetésével semmiképpen sem kívánnak lazítani az eddig már bevált BSC képzésen, és elsősorban a tervezés és a kivitelezés részére szeretnének szakembereket képezni.

A BSC képzés egyébként a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán erős szakmai alapokat és épületgépészeti tudást ad. Az egyetem oktatói úgy tartják, hogy a gyakorlat kiemelten fontos, ezért a laborjaikat is külsős partnerekkel közösen fejlesztik, így ezek később is használható, kézzelfogható tudást adnak a hallgatóik számára. Ezek mellett az ipari partnerekhez és építkezésre rendszeresen tanulmányi kirándulásokat is szerveznek.

Pécsen jelenleg 8 főállású oktató tanít, és a hallgatók közül évfolyamonként nagyjából 30 nappalis és 20 levelezős folytatja tanulmányait.

Baumann Mihály egyébként úgy látja, az épületgépészeti oktatás hallgatói létszáma azért is alacsony, mert a közös gépész oktatás másik választható szakirányához, az üzemfenntartó gépész szakirányhoz kapcsolódó cégek korábban ismerték fel a műszaki szakemberek hiányát, és sok esetben másfél-kétszeres bért is ajánlanak a már frissen végzett pályakezdőknek, mint az épületgépész cégek. Ezért fontosnak tartja, hogy a magyarországi érdekeltséggel rendelkező épületgépészeti vállalkozások is ebbe az irányba mozduljanak el, illetve más módon is tovább nyissanak az egyetemi oktatás és tanszékek felé.

Pécsett több labor is elérhető a hallgatók számára, így például a Viesmann, az Uponor, a Rehau, a Grundfos, a Siemens, a Rosenberg, vagy éppen Valsir cégek támogatásával épült mérőkörök, bemutató laborok. Ezen fejlesztések több tízmillió forintba kerültek ugyan, de így a korszerű berendezések, termékek szó szerint kézzel fogható közelségbe kerülnek a hallgatóikkal. Az idei év során egy, a közérzeti mérésekre alkalmas termikus műember beszerzése is megvalósult, akárcsak a felületfűtések és lakáshőközpont működését bemutató új labor megépítése. Jelenleg a hőtechnikai labor felügyeleti rendszerének építése zajlik.

A pécsi Grundfos labor átadási ünnepségén.


Baumann Mihály elmondta azt is, hogy bár nagyobb igény merül fel az épületgépészet hazai felsőoktatásának fejlesztésével kapcsolatban, komoly kötöttségek is vannak az egyetemi képzésben. – Ilyen például az óraszámkeret. Egészen egyszerűen nem lehet határok nélkül újabb és újabb anyagokat bevonni az oktatásba, ha azokat úgy kívánjuk oktatni, hogy használható, alapos tudást adjunk át – hangsúlyozta. A tanszékvezető azt is problémának tartja, hogy gyakran más területek is kacsingatnak az épületgépészet felé, például megújuló energiával kapcsolatos oktatás zajlik a Természettudományi Karon is, ahol azonban az épületgépészeti alapokat nem tanítják mellé. Véleménye szerint ezeknek a folyamatoknak a megelőzésére a hazai tanszékek közös fellépésére van szükség, amire a szándék valamennyi résztvevő részéről létezik, és folyik is párbeszéd a szakma jövőjét illetően.

A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán idén 31 hallgató kezdheti meg tanulmányait gépészmérnök szakon, levelezőn pedig 13-an.

További információk: mik.pte.hu
 

Szent István Egyetem

A gödöllői központú felsőoktatási intézmény alapvetően gépészmérnököket képez, de lehetősége van a hallgatóknak, hogy épületgépészeti specializáción végezzék tanulmányaikat. Ez különösen a tervezői jogosultságot is megcélzó hallgatóknak fontos, ugyanis azt csak ennek birtokában kaphatják meg. Külön érdekesség, hogy minden gépészmérnök hallgatónak a BSC szintű képzés során kötelező legalább féléven keresztül épületgépészeti tanulmányokat folytatniuk. 

Ezen az egyetemen egyébként az épületgépészet a mesterképzés keretében, kiegészülve villamos és építészet tárgyakkal létesítménymérnök képzés keretében jelenik meg. A létesítménymérnök MSc képzésen belül épületgépész, létesítményüzemeltető és épületenergetika specializáció választható.

A Szent István Egyetemen fontosnak tartják, hogy a már dolgozó szakemberek is be tudjanak kapcsolódni a felsőfokú tanulmányokba, ezért a levelező mesterképzés mellett létesítményfenntartó és létesítménygazdálkodó szakmérnöki képzéseket is indítanak.

A gépészmérnöki karon jelenleg mintegy 700 hallgató tanul, közülük az épületgépészet specializáción átlagosan, évfolyamonként 10-12 hallgató vesz részt. – Megpróbálunk eleget tenni azok kérésének, akik utólag szeretnék elkötelezni magukat az épületgépészet felé, ezért az utóbbi három évben nagyon népszerű az ún. részképzés, amely esetében a 3 féléves specializációs tárgyakat 2 félév alatt hallgatják le a már végzett alapszakos hallgatók. Ez minden évben további 6-8 hallgatóval egészíti ki az épületgépészeti képzést – mondta Géczi Gábor tanszékvezető egyetemi docens, aki hozzátette, a legfrissebb adatok alapján megállapítható, hogy a nemrégiben lezárult felvételi jelentkezések során 82 fő jelölte meg a Szent István Egyetem Létesítménymérnök képzését, ezek közül 35 fő első helyen.

– A képzésünk erőssége, hogy komplexen kezeljük a kapcsolódó szakmai tudásokat, és több szakterület, így villamos-, gépész-, építő és építészmérnöki ismeretanyag került az oktatásba, amely lényegesen megkönnyíti a szakterületek együttműködését, átjárhatóságát – magyarázza Géczi Gábor.

A tanszéken jelenleg hat oktató van, de mellettük négy nyugdíjas szakember segítségére továbbra is számíthatnak, akik ráadásul a szakma mértékadó szereplői, mint Barótfi István professzor emeritus, Halász Györgyné, Ruda Győző és Török Sándor nyugalmazott egyetemi docensek. Rajtuk kívül évek óta vállalnak óratartást címzetes egyetemi docenseik, így Erdei István (Grundfos), Szekeres József (Rosenberg), Virág Zoltán (Duoplan) és Cservenyák Gábor (Klímaszolg). A tanszék oktatói közül hárman doktori hallgatók is egyben, és további 3 magyar és 2 külföldi doktorandusz segít be a kutatásba és az oktatásba.

A tanszék vezetője végül hozzátette, jelentős számú vállalkozói partnerrel közösen felújított labor épületben is tudnak pallérozódni a hallgatók, áramlástannal, légtechnikával, fűtés és hűtéstechnikával kapcsolatban.

A Szent István Egyetem létesítménymérnök MSC szakán idén öten nappalin, míg 24-en levelező képzésen kezdik meg a tanulmányaikat, míg a BSC gépészmérnök képzésén épületgépész specializációján jelenleg 15 harmadéves és 20 végzős hallgató lesz.

Bővebb információ a tanszékről: https://www.gek.szie.hu

 

Zámbori Bíró Tamás

Címlapkép: A debreceni tanszék laborja, az ún. Fenntartható Épületenergetikai Információs Központ kívülről

Utoljára frissítve: 2020. október 07. szerda, 10:59