Az afrikai országok szintjén áll hazánk a Világbank Doing Business felmérésében az építési engedélyek megadásában és az elektromosság bekötésében -számolt be cikkében a G7.hu.
Nagy szerencsék, hogy a gázkazán bekötés nem szerepel a felmérésben, mert ebben valószínűleg még hátrább találnánk magunkat. Már az megnehezíti az egyszerű állampolgár dolgát, hogy több szereplő bevonására lesz szükség, és nekik mind jelentős pénzeket kell fizetni. A gázszolgáltató és a kéményseprők engedélyeinek megszerzése több hónapig tart a gyakorlatban, ha valakinek a tél közepén elromlik a kazánja, mondani sem kell, hogy nem tarthatja be a szabályokat, mert megfagyna. Igazából minden szereplő tisztában van vele, hogy életszerűtlenek, túlságosan bonyolultak a szabályok. De valahogy mégsem tesznek a szereplők konstruktív javaslatokat, a kormány napirendjén sincs ott ez a kérdés.
Mindezeknek a hatására a KSH adatai szerint évről évre látványosan esik vissza a gázfűtés népszerűsége: a gázkazánok helyett a villany kazánok, elektromos padlófűtés, a gáz konvektorok helyett az infrapaneles villanyfűtés az alternatív megoldás a nagyvárosokban. Vidéken pedig a kandalló és a fafűtéses kályha hódít. Bár villannyal fűteni kevésbé hatékony, és a havi számla is 20-50 százalékkal magasabb lehet, mint a gáz esetében, mégis könnyen lehet, hogy hosszú távon is megéri – egyszerűen az akár több millió forinttal olcsóbb kiépítési költségek miatt.
Nemzetgazdasági szempontból azonban több probléma is van: az egyre terjedő fafűtés komoly légszennyezettségi gondokat okoz, becslések szerint a finom szállópor 70 százalékáért a fosszilis tüzelőanyagokkal történő fűtés a felelős. Magyarországon az egyik legrosszabb a helyzet a légszennyezettség terén Európában, és ezen évről évre ront, hogy egyre többen váltanak gázról valami más fűtésre.
Az Európai Unió pontosan azért hozta meg az ErP nevű, a károsanyag kibocsátását csökkenteni hivatott rendeletet, hogy javítsa a levegőminőséget, a szén-dioxid-kibocsátást. Ez alapján 2018-tól már csak alacsonyabb károsanyag-kibocsátású gázkazánokat lehet gyártani.
Az új előírásoknak leginkább a valóban sokkal takarékosabb kondenzációs kazánok felelnek meg. Csakhogy ezek felszereléséhez új kémény is kell, és ez annyira bonyolítja és megdrágítja a cserét, hogy sokaknak megfizethetetlen, így inkább egy sokkal szennyezőbb vagy kevésbé hatékony fűtést választanak.
Ahogy az adatok mutatják, teljesen a visszájára sült el az EU kezdeményezése Magyarországon, nem kevésbé, hanem még inkább szennyező lett a magyar háztartások fűtése.
Ha valakinek lenne is pénze és kedve a cserére, az sem feltétlenül tudja megoldani. Amikor társasházakban több készüléket kötnek egy kéményre, akkor is csak olyankor lehet bekötni egy új kondenzációs készüléket, ha közben kéményt is cserélnek. Az új kéménybe viszont csak új, kondenzációs kazánt lehet bekötni, így minden egyes lakásban egyszerre kellene a cserét megoldani.
Ha csak egy lakó van, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja kifizetni, akkor teljesen tehetetlen lesz, akinek elromlott a kazánja.
Létezik azonban olyan megoldás, amivel irreális költségek nélkül, biztonságosan lehetne a közel 900 ezer lakásban a kazánokat környezetbarátra cserélni: ez a “félkondenzációsnak” is hívott megoldás. A műszaki részleteket leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy hagyományos turbós kazánra egy kisebb teljesítményű hőcserélőt építettek be a füstelvezésre, amivel az uniós határértékeket teljesíti a berendezés, a távozó füstgáz a hagyományos acélkémények használatához hasonló hőfokú.
A teljes cikk ITT olvasható!