A szakma 18 problémája 2010–2019 között

2019. október 06. vasárnap, 19:32
A szakma 18 problémája 2010–2019 között Ujvári Gábor

2010-ben több mint 400 szakmabeli válaszolt faxon, levélben vagy internetes kitöltéssel a kéréseinkre. 2015-ben 82 MÉGSZ-tag véleményét tudtuk meg, 2019-ben pedig, a tavaszi, budapesti szakmai napjainkon (START 2019, Gáztechnikai Szakmai Nap, Napenergia-hasznosítási konferencia) töltötték ki a kérdőíveinket százötvenen. A kérdőívekben általunk megadott problémalista csak kisebb mértékben változott, a problémák nagy többsége mindhárom kérdőívben szerepelt. A kutatásaink eredményei statisztikai értelemben nem reprezentatívak, de a kimutatott adatok és tendenciák megközelítő pontosságára és életszerűségére utal az, hogy a válaszadóknak viszonylag magas volt a száma, és a három kutatás adatai és azok tendenciái egybevágnak a szakmában tapasztaltakkal.

 

A grafikonba nyolc olyan problémát válogattunk be, amelyek az elmúlt évtizedben végig az első tíz helyezés valamelyikét foglalták el. Igazán súlyos problémának az első öt helyezettet tekinthetjük, de nem becsülhetjük le a 6–10. helyezettek jelentőségét sem, sőt a 11–18. helyek valamelyikét elfoglaló jelenségek is komoly nehézségeket okozhatnak egy-egy épületgépészeti ágazaton belüli, speciális csoportnak (tervezők, szerelők, szervizesek).

 

Feltűnő, hogy az elmúlt tíz év alatt az alvállalkozók fővállalkozóknak való kiszolgáltatottsága nem esett ki a legsúlyosabb problémák ötös mezőnyéből, ahogyan a korrupció és az olcsó, gyenge minőségű termékek iránti végfelhasználói kereslet is végig súlyos problémaként létezett, létezik. Idén megérkezett viszont az első ötbe a kéményseprők tevékenységének elavult szabályozása, és egyenesen az első helyre futott be a szakmunkáshiány. A 2010-ben még hatalmas problémát jelentő – akkor első helyezett – kintlévőségek már 2015-ben a középmezőnybe süllyedt, és máig ott is maradt. 

 

 

A táblázatban a mindhárom kutatás során megkérdezett 18 problémát és az adott évre vonatkozó helyezését láthatjuk abban a sorrendben, ahogyan az első kutatás eredményéből az következik.

 

A válaszadók előre megfogalmazott problémákkal találkoztak a kérdőíveinken. Ennek hátránya ellen egyrészt azzal védekeztünk, hogy a kérdőív végén megkérdeztük a válaszadókat, hogy hiányolnak-e a listából további problémát. Erre a kérdésre csak elvétve kaptunk válaszokat, ami arra is utalhat, hogy a lista viszonylag jól tartalmazza a releváns vagy annak tűnő gondokat. Másrészt a problémalistát minden kutatás előtt felülvizsgáltuk és kissé módosítottuk.

 

2019-ben a korábbi évekhez képest felvettük a kérdéssorba két új, gyakran említett panaszt. A szabványok magyar nyelvű hozzá(nem)férhetősége a 10. lett az összes válaszadó körében, amivel még a középmezőnybe tartozik (a tervezők körében azonban ez már a 7.), a szerelői és szervizes körökben gyakran említett „magánemberek is vásárolhatnak gázkazánt” probléma viszont az utolsó helyen végzett.

 

A 2015-ös vagy 2019-es listákba nem került be néhány olyan téma, amelyeket a többség már 2010-ben sem tartott fontosnak. Így például a szakmai csoportok széthúzását, a gyenge együttműködést az építészekkel vagy a piacon jelen lévő túl sok épületgépész vállalkozás problémakénti lekérdezését elhagytuk.

 

A jelenségeket három csoportra oszthatjuk. A sárga színűek esetében a kormányzatnak lennének tennivalói, a zöld színnel jelöltekkel kapcsolatban a szakmán belül lehetne többet tenni, míg a narancsszínűek esetében – összefoglaló jelleggel – azt mondhatjuk, hogy átfogó társadalmi vagy gazdasági jelenségek, amelyek gyakran igen nagy erővel érvényesülnek az épületgépészeti ágazatban. Éppen átfogó jellegük miatt ezek megváltoztatása a legnehezebb, nemhogy egy, esetleg több szakmai szervezetnek vagy szakmai ágazatnak, hanem még a kormányzatnak is. Különösen is nagy gond az egész ágazat számára, hogy az öt legnagyobb probléma ebbe a kategóriába tartozik, de az első tízben is csak egy olyan jelenséget találunk (szakmai igénytelenségek a kivitelezésekben), amelynek megváltoztatásáért közvetlenül tehet a szakma. Az átfogó vagy a kormányzat hatáskörébe tartozó, negatív jelenségek száma és súlya meglehetősen kis mozgásteret hagy a szakma gondjainak megoldására törekvő érdekvédelmi szervezetek számára.

 

Bozsó Béla

 

 A módszer:

 

a válaszadóktól mindhárom felmérés esetében azt kértük, hogy súlyosságuk szerint az 1–5-ig tartó skálán osztályozzák a problémákat, hasonlóan az iskolai osztályzatokhoz. A skála két végpontján az egyes azt jelentette, hogy a probléma lényegtelen, az  ötös viszont azt, hogy nagyon súlyos. Az így kapott átlagok alapján rangsoroltuk a problémákat, és ebben az összefoglalóban végig ezen helyezések alapján (tehát nem az átlagok feltüntetésével) mutatjuk be a részleteket.

Utoljára frissítve: 2019. október 29. kedd, 13:19